Női katolikus papok

2013. március 17. 18:03

Még a leginkább reformer pápa sem fogja engedni nők pappá szentelését. De miért?

2013. március 17. 18:03
Katekéta
Militia Christi

Jézus Krisztus egyértelművé tette, hogy Őbenne nincsen különbség férfi és nő között. Ezt a jogegyenlőséget a katolikusok is elismerik, de ebből nem következik az, hogy az egyházi szentséget is mindkettőnek éppúgy ki lehet szolgáltatni. Az elhívás az Egyház szolgálatára nőket is érint, és nekik is van lehetőségük segíteni a Katolikus Egyházat. A szentségek (különösen a karakterszentségek) azonban nem személyiségi jogi kérdések, mert per definitionem látható módon Isten láthatatlan kegyelmét közvetítik. Ez a szentség, melyet Krisztusban lehet csak értelmezni. Egy Krisztus-kozmoszon kívül élő ember számára értelmezhetetlen, hogy mi mit értünk szentség alatt, s ezért tűnik úgy, hogy a nők papi szolgálatát támogatók valójában alapvető teológiai ismeretek hiányában vannak.

Mindezt annak kapcsán tartottam fontosnak elmondani, hogy a sajtóhírek szerint a minap az olasz rendőrség a Vatikában előállított egy nőt, aki magát (és ezáltal a média is őt) katolikus papnőnek nevezte, s évek óta miséztet. Tüntetett azért, hogy az új pápa engedélyezze nők pappá szentelését. Szomorú dolog ez, mert a katolikus hit alapjaival áll szemben, s ezért kérdéses, ő hol tanulta a hittudományt. A hölgy szerint körülbelül százötven női pap van a világon, ami egyébként egyházjogi nonszensz: az érvényes papszentelés kézrátétellel történik. Minden ma élő, rendesen felszentelt pap visszavezethető Krisztusig, aki maga is így tette apostolaivá a tizenkettőt, s azóta is csak így veheti föl valaki az egyházi rend szentségét. Érvényes módon semmiképpen sem kaphatták meg egy püspöktől sem ezt a szentséget. (Előfordulhat, hogy egyes püspökök érvénytelen papszenteléseket tartanak, egy afrikai például néhány éve házas embereket szentelt pappá. Többszöri figyelmeztetés után kiközösítette az Egyház. A XX. században kiközösítettekről egy későbbi cikkben írok majd.)

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 33 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Farkas Árpád
2013. március 30. 11:23
Ebben tökéletesen igazad van, sajnos ez lesz a vége a sok női lelkésznek.
kgyula
2013. március 30. 11:22
"Azt tagadom, hogy a nagyobb városokban már akkor megjelenő presbiteri szervezetek valaha irányították volna az episzkoposzaikat, ahogyan az ma nálatok mindennapos." Akkor bizony nem velem, hanem nem kisebb autoritással, mint Péter apostollal vitatkozol. Ő ugyanis a már idézett 1Pét 5,2-ben arra kéri a presbitereket, hogy "legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra", vagyis hogy kormányozzák a gyülekezetüket. A püspökök amolyan sáfár-félék voltak, akik az anyagi javakat, élelmet és egyéb szükséges dolgokat kezelték az egyházban. Leginkább a mai gondnok (ref.) vagy felügyelő (ev.) tisztséggel lehet azonosítani. Ezért nincs egy igazi presniteriánus egyházban püspök. A magyar egyházakban sajnos van, ami azért baj, mert miközben vallják a sola scriptura elvét, megtűrnek egy ebben a formájában tökéletesen bibliátlan intézményt, történelmi okokra hivatkozva. "...presbiteri szervezetek valaha irányították volna az episzkoposzaikat, ahogyan az ma nálatok mindennapos." Olyannyira nem mindennnapos, hogy a legtöbb protestáns püspök episzkopalista beállítottságú, ő akarja vezetni az egyházat (egyházkerületet), és nem egy esetben mindenféle testületi felhatalmazás nélkül nyilatkozik, intézkedik, dirigál. Ezeket egy presbiteriánus egyházban - ha ott lenne ilyen tisztség - biztosan elkergetnék. A magyar evangélikus egyházak viszont mintha reformáció előtti állapotban lennének...
Csomorkany
2013. március 30. 11:22
Mondjuk ez így nagy bunkóság volt. Remélem, édesanyádnak akkor is beszámolsz viselt dolgaidról (pl. erről a beírásról), amikor éppen menstruál. Hasznos lenne lelked üdvössége szempontjából, csak biztatni tudlak! Az viszont szociológiai tény, hogy a "lelkész-szakma" erősen ki van téve a nőiesedésnek. Azok a szakmák nőiesednek el könnyen, amelyekbe relatíve könnyen vissza lehet térni pár év gyermeknevelés után. A "lelkész-szakma" ilyen, mert a lelkészek emberekkel dolgoznak, nem kütyükkel, és az emberek nem változnak annyit, mint a kütyük. Szóval az a tippem, hogy ha a katolikus egyház belevágna a nők pappá szentelésébe, olyan 100 éven belül annyi férfi pap maradna, ahány férfi tanár van ma. Ugyanez a tippem a protestáns lelkészek/lelkésznők hosszú távú arányáról.
Csomorkany
2013. március 30. 11:21
Ha arra gondolsz, hogy "a nők hallgassanak a gyülekezetben", akkor azt kell mondanom, hogy ennek semmi köze a lelkészi szolgálathoz. Ha már, akkor leginkább a Szent Pál korabeli asszonyok tanulatlanságához van köze, és ahhoz, hogy ebből következően a férjük farvizén igyekezhettek érvényesülni. A korabeli keresztény társadalmi életben nyilván provokáltak egy csomó fölösleges vitát. Lásd még Evódia és Szüntüche esetét a Filippi levélből. Szóval ha nem venném komolyan az apostoli szukcessziót, nekem bizony semmi kifogásom nem lenne a női lelkészek ellen, és nincs is kifogásom egyházamban a különféle vezető beosztású, vagy akár kifejezetten prófétai karizmájú hölgyek ellen, mint amilyen mondjuk Teréz anya volt legutoljára.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!