Párbeszéd?

„Itt, a neten tele vagyunk párbeszédnek hazudott valamikkel. Közhelyorgiák, facebookfalra fröccsenő iszapbirkózás, trollagresszió, témától függetlenül ugyanolyan ego-transzparensek. Ott kint, offline üzemmódban hasonlóan aggasztó a helyzet, csak az arcunkra, a viselkedésünkre, a tetteinkre is átíródik mindez. Olyan ritka a párbeszéd, a valódi, amiről írtál, hogyha az ember egybe belekeveredik, el sem hiszi. Ezért tart itt ez az ország. (...)

A párbeszédeink sorvadását nem csak a kapcsolataink bánják. A hitünk is. Hisz mi a keresztyénség, ha nem egy folyamatos dialógus az Igével? Párbeszéd Istennel, aki szóba állt velünk, aki a teremtés óta kommunikál, szól és kérdez. Már az Úr asztalánál sem tudunk ottmaradni, hogy Vele beszélgessünk. Akkor hogy akarunk egymással egyházon belül, kegyességi irányzatok szentségtelen szekértáboraiból? Hogy akarunk közös nevezőben élni, tradíciót görgetők és újonc betértek? Hogy akarunk megszólítani kívülről bekiáltó színészt, doktort, vasutast? Hogyan nyitunk közösen azok felé, akiknek az evangéliumot akarjuk hirdetni? Hogyan tudok magamra reflektálni, változni és fejlődni?

Abbahagyom, csak a kérdések szaporodnak. Folytassuk egy asztal mellett. De tényleg. Ki jön? Ki tud túllépni önmagán? Ki képes nyitni? Nálam van asztal, üres szék. Lehet jönni. Törjük meg az átkot.”