Forradalmi blues - Ferenczi György és a Rackajam-lemezkritika

„Ami pedig a lemezt illeti, a Rackajam is tökéletes munkát végzett. Elsőre túl kellett tennem magam azon a sokkon, hogy a versek böngészésével kezdtem ide-oda lapozgatva, és az én csendes-olvasós interpretációm nyilván egészen máshová mutatott, mint amikor felharsant Ferencziék bluesa, de aztán beszippantott, és minden összeállt egy másfajta hangulattá. Tán még nem hallottam ennyire sodró, a rockandroll összes történelmi pillanatát, gesztusát, és hangkulisszáját ilyen lazán és görcsmentesen magába sűrítő idézetgyűjteményt. A megszólalás is ezt az időtlenséget támasztja alá, a herfli pedig mindent átjár, összeköt, jelzős szerkezeteket zeng, és keretbe foglal. A blues, mint műfaji megnevezés pedig csak iránymutatóként, összesítő jelzőként érvényes, annyira színes a paletta; olyan ez, mintha egy Rackajam Best ofot hallanánk – a létező legjobb, magyarul elmondható blues szövegekkel. Legszívesebben azt mondanám, hogy lemezről lemezre egyre jobb ez a banda, de ez csak viszonylagos, mert nem feltétlenül lineáris a sor, akárcsak nyilván másoknak, nekem is vannak kiemelten kedvenc fejezeteim az életműből. Mától ez a lemez.

Ha szőrös szívű lennék, akkor a kötet bevezetőjében elkövetett azon mondat miatt, miszerint: »Ezek a dalok zenei kiindulópontok Gérecz Attila verseihez, nem jelenthetjük ki, hogy kész dolgok«, legszívesebben levonnék egy értékelő csillagot, mert hogy jönnek ők ahhoz, hogy félkész dolgokkal traktálják a nagyérdeműt – ám nem tehetem, mert ezek szerint gyenge az önértékelő képességük. De ha mégis igaz, amit még hozzátesznek, hogy »érdekes lesz végigkövetni a következő két évben a dalok, illetve az új műsor fejlődését«, akkor érdemes lesz ott lenni azokon a koncerteken, ha már az alapanyag is ilyen erős.”