Ami épít

2012. október 17. 19:23

A hiábavalóság, üresség, önmagáért valóság éppolyan romboló tud lenni, mint az, amikor valaki szándékosan valaminek vagy valakinek a pusztítására, rombolására törekszik.

2012. október 17. 19:23
Galsi Árpád
Református.hu

Jellemző a reformáció egészére, de Kálvinra különösen is, amit az idézett újszövetségi szakasz magyarázatához fűz a reformátor: »Félre hát mindenféle spekulációval, sutba mindennel, ami nem jár semmiféle építéssel!« Kálvin egész írásmagyarázatára és teológiájára jellemző, hogy összhangban van Pál egyik gyülekezetépítési kulcsszavával: mindig arra törekedett, ami épít. Ahelyett, ami rombol, és ahelyett, ami hiábavaló, üres, puszta szócséplés.

Mi jellemzi ma egyházi életünket? Mi jellemzi tudományos életünket? Mi jellemzi a közéletet? Mi jellemzi a gyülekezeteinket, istentiszteletünket, családi és magánéletünket? Nem könnyű kérdések ezek a reformáció fényében sem, hát még a Szentírás világosságában.

A hiábavalóság, üresség, önmagáért valóság éppolyan romboló tud lenni, mint az, amikor valaki szándékosan valaminek vagy valakinek a pusztítására, rombolására törekszik. A reformáció öt évszázaddal ezelőtt segített újra megérteni az evangéliumból, hogy mindig azt kell keresnünk, ami épít. Kétségtelen: ha romos a ház, bontani és takarítani kell ahhoz, hogy azután építhessünk.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
magnamater
2012. október 22. 22:05
Már Bölcs Salamon is megmondta,"FELETTE NAGY HIÁBAVALÓSÁG! MINDEN HIÁBAVALÓSÁG!" Pedig sikeresen uralkodott, a zsidó királyság akkor volt a legnagyobb! Vajon jobb lett é az embeeriség kétezer év alatt? Eltörölték ugyxan a rabszolgaságot,de cigányok most is csicskáztatnak, leánykereskedők nőket vesznek és adnak! Vigíázat,kezdődik minden előlről, a rossz ellen állandóan harcolni kell!
csűrcsavar
2012. október 22. 22:04
"...aki mást felüdít, maga is felüdül" (Péld 11,25). Ha figyelmes vagyok másokkal szemben, Isten is figyelmes lesz velem szemben, és valamilyen formában megadja annak jutalmát. Ha gondoskodom a szegényekről, Isten is gondoskodik rólam. Ha törődöm a gyermekekkel, Isten tulajdon gyermekeként törődik velem. Ha legeltetem az Ő nyáját, Ő is legeltet engem. Ha öntözöm a kertjét, Ő "jól öntözött kertté" varázsolja lelkemet (Ézs 58,11). Ezt az Úr maga ígérte, de csak akkor várhatom a beteljesedését, ha teljesítem az Ő feltételeit. Félthetem betegesen magamat, amíg aztán valóban beteg leszek, figyelgethetem az érzéseimet, amíg nem érzek már semmit; siránkozhatom gyengeségemen, amíg már nincs erőm a panaszkodáshoz sem. Mindennél többet érne, ha önzetlenül, az Úr Jézus iránti szeretetből elkezdenék törődni azokkal, akik körülöttem élnek. Vízgyűjtőm csaknem elapadt, nem jön eső, hogy feltöltse; mit tegyek? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok?, Ahogy folyik a víz kifelé, úgy töltődik fel a vízgyűjtőm. Titkos forrás táplálja. Amíg állt benne a víz, a forrás zárva volt; de amint ömleni kezd belőle, hogy megöntözzön másokat, az Úr rám gondol és feltölti! Halleluja!(Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza)
Öreg
2012. október 18. 22:33
Pál Apostolt idézve: Cselekedni kell, és nem csak a magunnk javára, hanem mások /a közösség/ javára, mert ahogy üres kézzel jöttünk, úgy is megyünk el, és csak az a maradandó, ha marad utánnunk valami- másoknál, a közösségnél- amikor elmegyünk. Én hiányolom, hogy azok a gyülekezetek, ahol ennek megfelelően élnek, még ott is elzárkóznak attól, hogy a közösség hangja a templomból kikerüljön. Mintha nem is Kálvin nyomdokán kéne járnunk, aki -olvasni kell az Institutiót is- a közösségi élet szabályozását és a véleménynyilvánítás -egyházak és tagjaik általi -módját is előirta!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!