Digitális kütyük a szentmisén

„Az új-zélandi püspöki kar megtiltotta, hogy a papok (Új-Zélandon) kütyükkel (iPad, Tablet, stb.) misézzenek, zsolozsmázzanak. Antonio Spadaro jezsuita (a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa konzultora) ismertette a tiltást és hozott egy-két érvet mellette kérdés feltevésként, amiből érdekes vita lett, bár a Magyar Kurír talán kicsit másképp tálalta. Íme az én megjegyzésem/véleményem. (...)

Előnyei lennének: könnyű kezelni (vége az össze-vissza lapozásnak), könnyen frissíthető (nem kell egy-egy szó módosításakor az összes könyvet kicserélni), praktikusan szállítható minden együtt (kórházi liturgiákhoz, távoli országokba), olcsó (bizony-bizony sokba kerül az a sok könyv), könnyen terjeszthető (négykötetes zsolozsma jelenleg nincs a piacon), kivetítővel nagy tömegek is könnyen kapcsolódhatnak bele az imádságba, könnyen nagyítható (öregedő atyáknak ideális), nem lenne eltéveszthető a helyi püspök neve (GPS alapon kitölti).

Hátrányai lehetnek: ronda (ízlés kérdése, kell neki szép tok), lemerül (a könyv meg elszakad),  a pornót nézni és a Bibliát olvasni is lehet róla (liturgikus célokra fenntartott kütyük?).

Én támogatom a kütyük használatát a liturgiáinkon.

Egyetlen igazi ellenérvvel találkoztam eddig, és az a sok mindenre használás kérdése. Ez az érv jogos lehet. A szentmisében használt kehellyel sem szoktunk sörözni menni, és az albát sem használjuk hálóköpenynek. Adjuk meg a tiszteletet és az eleganciát a liturgiának. De ez akkor vonatkozik az Adoremusokra, a fénymásolt kánon cafatokra, az összecelluxolt misekönyvekre is. Vigyázzunk a kehelyre, albára, misekönyvre, és legyenek liturgikus céljainkra fenntartott kütyük.
Az idő pedig nekünk dolgozik. Ahogy egy rendtársam mondtam: »kétszáz év múlva csak nevetni fognak ezen a vitán«.”