A szexuáletika mint ütközőpont: abortusz, fogamzásgátlás, homoszexualitás

„Ma már a bioetikai és szexuáletikai kérdések jelentik a katolikus egyház és a szekularizált államok és társadalmak közötti legnagyobb ütközési felületet. Az egyház tanítása például az emberi élet kezdetéről és végéről, a fogamzásgátlásról, a házasság mibenlétéről sokak számára teljességgel elfogadhatatlan, és úgy érzik, egy idejétmúlt, ósdi képződmény erővel igyekszik befolyásolni magánéletüket, szabad döntéseiket éppen a legintimebb szférákban.

Világosan látnunk kell, hogy az egyház csupán saját hívei számára fogalmaz meg kötelező érvénnyel tanításokat. Másként nem is tehetne. Az államok törvénykezését figyelemmel kíséri, és gyakran hangosan bírálja – például a házasság definíciójának törvényi megváltoztatása vagy a szabad abortusz legalizálása érdekében hozott intézkedések és nyilvánosságra került tervezetek kapcsán. Érvelése ilyenkor természetjogi, amelyhez kiegészítésképpen fűz teológiai tanítást. Utóbbit a keresztény hívek eligazítása érdekében teszi.(...)

Nos, a »kirekesztés« itt az eukharisztikus közösségből való kizárást jelenti. Ez persze a legsúlyosabb büntetés, amelyet egy hívő katolikus katolikusként elszenvedhet. Az azonos nemű párok életállapotuk miatt nem részesülhetnek az eukharisztiában. Miért? Azért, mert az azonos nemű megkeresztelt emberek élettársi közösségét az egyház sem a természeti, sem az isteni törvény alapján nem tudja elfogadni. A katolikus egyház nem ítéli el őket, nem javasol szankciókat velük szemben, pusztán azt mondja, hogy az eukharisztikus közösségnek nem teljes jogú tagja az, aki a szeretet parancsa ellen vét. A szeretet parancsa beteljesíti a természetes törvény parancsait. Krisztus világos tanítást ad arról, hogy a házasság férfi és nő monogám, feloldhatatlan egyesülése (Mt 19,1-12). Miért gondoljuk, hogy Krisztus egyik parancsa szemben áll a másik parancsával, a felebaráti szeretet elemi követelményével? (...)

A lényeg: nem ítéljük el a homoszexuális hajlamú embereket, de ha az élet továbbadásának lehetőségét kizárjuk a nemi aktusból, akkor a cselekedet objektíve rendetlen. A homoszexuális aktus bensőleg, lényegénél fogva nem alkalmas az élet továbbadására, tehát nem természetes. Az egyház azonos mércével mér: a természetes, mert férfi és nő közötti, heteroszexuális aktust is rendetlennek tekinti, ha különféle fogamzásgátló eljárásokkal megakadályozzák az élet továbbadásának lehetőségét.”