Nem kíván Jézus túl sokat?

„Nem kíván Jézus túl sokat? Tőlünk, emberektől, vagy akár az apostoloktól is? Hiszen néhány órával később elalusznak az imádkozó Jézus mellett az Olajfák Hegyén. Aztán elmenekülnek, és magára hagyják. Majd beköszönt körülöttük a csend. Őket szánta Jézus arra, hogy hirdessék tanítását és örömhírét, de az elfogatás, a kereszthalál elcsendesítette őket. Majd Pünkösdkor oldódik meg a nyelvük a Szentlélek hatására, akkor lesznek az Örömhír bátor hirdetőivé. De Jézus tudta, mi lakik az emberben, tudta, hogy Szent Péter is még kakasszó előtt háromszor tagadja meg őt. Ezért hagyta itt Testét és Vérét közöttünk, ezért akarta, hogy az Eucharisztia áldozata mindig jelenvaló esemény legyen Egyházában és a világban. Nem csupán halványuló emlékezés vagy nosztalgia, hanem mindennapi kenyér, az útonjárók eledele, áldozat, táplálék és szent jelenlét.

A mai estén az Eucharisztia alapítását ünnepeljük. Micsoda húsvéti vacsora volt az! Micsoda széder! A kenyérről mondja Jézus, hogy a teste, és a borról, hogy a vére. És értünk adja a testét. A bor pedig a szövetség vére, az Újszövetségé. És maga Jézus az áldozat. A kereszten, majd pénteken, de már jelen időben. Jelenvalóként ott van az emeleti teremben a másnapi áldozat. És jelenvalóként van itt azóta is mindig a szentmisében, a történelmi jelenben a hajdani esemény, amely örök. Az esemény, amely térben-időben zajlott, de szét is feszíti a tér és idő határait. Az esemény, amely nem vagy konkrét pillanatban lejátszódott, reális történet, vagy örök megvalósulás, hanem egyszerre mind a kettő, mert Isten más dimenzióban létezik, mint az anyagvilág. De itt van most is, működik a világban, és közben mérhetetlenül túl is mindenen, amit érzékelünk, vagy akár gondolhatunk. Minden szentmise a világmindenségen túli isteni valóság különleges megjelenése köztünk. Más, mint Isten általános jelenléte mindenütt a világban, több annál. Sajátosan krisztusi, olyan isteni jelenlét, amely egy konkrét emberrel lényegi egységben van. Benne tehát gyökeresen másképp és mérhetetlenül inkább jelen van az Isten, mint bárhol egyebütt a világban. És ez a Krisztusban való isteni jelenlét újul meg és marad közöttünk az Eucharisztiában.”