Csak egy a közös: Strauss-Kahn amerikai és francia szemmel

„Amerika saját puritanizmusának csapdájában! A világ vezető hatalmának politikai életét megbénítja egy komolytalan magánügy! Az empátia hiánya ellenére a francia Le Monde egyik legmagasabb eladási mutatóit érte el hála Clinton magánéletének legintimebb részleteit bemutató Kenneth Starr ügyész jelentésének. Ma a helyzet fordított. Vagy majdnem. Most ugyanis egy francia politikus került bajba. Amerika - minden rossz helyrehozójának szerepében - felforgatta a francia politikát azzal, hogy a lehető leglátványosabb módon, a nemi erőszak kísérletének vádjával letartóztatta a 2012-es francia elnökválasztások közvélemény kutatások szerinti legnagyobb esélyesét, globális médiaőrületet szítva, majd újabb pusztítást végezve a vádló hazugságainak felfedésével. Ismét: az empátia totális hiánya. (...)

Az amerikaiak - bizonyára történelmi okokból - másképp viszonyulnak az erőszakhoz, mint az európaiak. Számunkra nehézséget okoz megérteni az amerikaiak fegyverőrületét és a halálbüntetést is. Hasonlóképp, a bilincsbe vert vádlott nyilvános bemutatása - a két rendőr általi kíséret jól ismert képe a bíróságra menet - sokkolta a franciákat Strauss-Kahn ügyében, az amerikai igazságszolgáltatásban azonban bevett szokás. A franciák számára, akiknél a vádeljárás az ártatlanság vélelmén alapul, az amerikai jogrendszer kifejezetten vádló természetűnek tűnik. És a július 1-i fordulat, amikor maga az ügyész ismerte el, hogy az állítólagos áldozat szavahihetősége megkérdőjeleződött, szintén hihetetlen a franciák számára. Így működik a bűnvádi eljárás Amerikában: megvádol, aztán nyomoz, és ha a vád darabjaira hullik a nyomozás során, az ügyész inkább bejelenti azt nyilvánosan, mintsem a bíróságra menjen.”