Az értelmiség szerepe az OV-forradalomban

„Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Az értelmiség egyrészt kikopott a hatalomból, másrészt jó néhány kifejezés értelmét vesztette. A 2010-es évek elején már nem nagyon tudja senki, kik voltak egykor a véleményformálók, ahogy azt sem, hogyan zajlott majd húsz évvel ezelőtt a médiaháború. Ha annak idején Csúcs László vagy Nahlik Gábor elküldött a rádióból vagy a televízióból néhány embert, akkorát hördült a közvélemény, hogy ég és föld beleremegett. Amikor ma kiraknak a közmédiából több száz dolgozót, születik néhány jegyzet, hullik pár könnycsepp, de napok sem kellenek, elég pár óra, hogy úgy tűnjön, semmi különös nem történt.

Meglátásunk szerint ez is azt bizonyítja, helyükre kerültek a dolgok. A magyar demokrácia megérett. Mindenki megtalálta benne a szerepét, igyekszik a megfelelő színvonalon teljesíteni. A politikusok politizálnak, a jegyzetírók jegyzeteket írnak, az elemzők elemeznek. Az írók és a filozófusok közben visszatértek könyveikhez, vagy beletörődtek, hogy nem milliók, maximum százak véleményét formálják. Ráadásul többnyire kiderült róluk, hiába okosak – már amennyiben valóban azok –, ha egyfelől túl indulatosak, másfelől meg nem értik a lényeget. Hogy tudniillik, nekik sem osztottak több lapot, mint másoknak. Hogy a szavazatuk épp annyit ér, mint a gyári munkásé vagy a földművesé.”