Nem szabad fogságba esnem

„Azt írtam a naplómba pár évvel ezelőtt, hogy az életem második fele azzal telik, hogy megpróbálom elhagyni azokat a szokásaimat, amelyeket életem első felében vettem fel. Olyan szabadon szeretnék távozni az életből, mint ahogyan megérkeztem. Csecsemőként alkoholt nem fogyasztottam, nem cigarettáztam, nem használtam drogokat és nem szedtem gyógyszereket, nem voltam egy dekával sem több a kelleténél. Először 1978-ban akartam abbahagyni a dohányzást, de csak nagyjából tíz-tizenegy éve mondhatom el, hogy már nem emlékszem a napra, amikor utoljára rágyújtottam. Nem zavar, ha a jelenlétemben füstölnek. De húsz évig küzdöttem ezért. Olykor fél évre is abba tudtam hagyni, de újra meg újra elbuktam, rágyújtottam. És egyre jobban szégyelltem magam. Életem legnagyobb, mert legnehezebb győzelmének tartom azt, hogy mára megszabadultam a nikotinfüggéstől. Az volt elviselhetetlen, hogy a cigaretta erősebb, mint én. Meg az, hogy alkohol nélkül miért nem tudok írni? De a helyzet ennek a fordítottja: azóta tudok magamhoz méltóan dolgozni, amióta egy kortyot sem iszom, és nem is dohányzom. Tizenkét éve. Rossz hörgőkkel születtem, számomra a cigaretta halál. Mégsem ezért vettem fel a harcot ellene. Az nem volt elég. Felnőttként ébredtem rá, hogy mindenekelőtt szabad akarok lenni –hát legalább magamban. Ahol elvileg én vagyok az úr. De húsz évig kellett harcolnom aztán, hogy így is legyen.

Drogokat is említett.

Nagyjából harminc és negyven között füveztem. Akkor nem ment az írás, és abban reménykedtem, hogy a fű majd felszabadít. Beavat. Akkoriban az ilyesmi még nem is került pénzbe, barátoktól kaptam. Másfelől megvetettem magam ezért a rossz szokásomért. Egy tüdőgyógyász később azt mondta, hogy a kender füstje óvta, kipucolta a hörgőimet. A fű tehát véletlenül segített valamiben, amiről fogalmam sem volt, de minden más szempontból sokat ártott. Számomra bilincs volt, az akaraterőmet láncolta meg. Az ítélőképességemet is eltorzította. Az volt az érzésem, hogy jobbnál jobb gondolataim vannak, de mikor másnap valamit írni akartam belőlük, kiderült, hogy Timothy Leary LSD-guru jelmondata: »írj betépve és szerkessz józanul – vagy fordítva« – rám nem érvényes. Talán vannak, akik képesek mértékletesen kiélni a vágyaikat. Nem tartozom közéjük. Vagy nagyon csinálok valamit, vagy sehogy.”