Sarló-kalapácsra feszített Krisztust ajándékozott a pápának Evo Morales

"Kerner kolléga szerint ha van arra alkalmas tárgy, hogy megnyissa a pokol kapuit, akkor az ez." http://www.hir24.hu/kulfold/2015/07/09/nem-nagyon-jutunk-szohoz-azota-hogy-meglattuk-mit-kapott-ajandekba-ferenc-papa/#sl

Ettől már csak az jobb, amit Kínában láttam karácsonykor: keresztre feszített Mikulás.

hát ha ezzel akarta levenni a lábáról, nem tudom, hogyan akarta volna megbántani. de tény, erre az alkalmatosságra is felfeszíthető, csak ebben a műfajban nem Jézus volna az első.

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-sajtotajekoztatoja-paraguaybol-romaba-tarto-repulo-fedelzeten innen: "A Szentszék sajtóterméhez akkreditált portugál újságírónő arról kérdezett, mit érzett a pápa, amikor meglátta Morales elnök ajándékát, a sarlóra és kalapácsra feszített Krisztust, és mi lesz az ajándék sorsa? Ferenc pápa: Érdekes, de nem ismertem ezt, azt sem tudtam, hogy Espinal atya szobrász és költő is volt. Ezekben a napokban szereztem tudomást róla. Számomra meglepetés volt. Úgy lehetne minősíteni, hogy a tiltakozás műfajába tartozik. Például, néhány évvel ezelőtt Buenos Airesben volt egy kiállítás, egy ügyes, kreatív argentin szobrász kiállítása. Már nem él. A tiltakozás művésze volt. Emlékszem egy keresztre feszített Krisztusra, akit egy lefelé repülő bombázó gépen ábrázolt. Az imperializmussal szövetséget kötött kereszténységet bírálta. Az első pont tehát, hogy én nem tudtam erről, a második, hogy ezt a tiltakozás műfajába sorolom, ami egyes esetekben sértő lehet, más esetekben nem. Harmadszor, ami ezt a konkrét esetet illeti: Espinal atyát 1980-ban ölték meg. Olyan idők jártak, amikor a felszabadítás teológiájának különböző áramlatai voltak. Ugyanabban az évben P. Arrupe, a Jézus Társasága generálisa levelet írt az egész Társaságnak a teológiai valóság marxista elemzéséről, azt mondta, hogy ez nem helyes. Két különböző dologról van szó, ez nem helyes. Négy évvel később a Hittani Kongregáció közzétette az első kis kötetet, az első nyilatkozatot a felszabadítás teológiájáról, amely bírálta azt. Azután jött a második kötet, amely keresztényibb távlatokat nyitott meg. Kicsit leegyszerűsítem a dolgokat, nemde? Vizsgáljuk meg a kort hermeneutikai módszerrel. Espinal lelkes híve volt a valóság marxista elemzésének, de a teológiának is, felhasználva a marxizmust. Ebből született ez az alkotás. Espinal költeményei is a tiltakozás műfajába tartoznak, ez volt az ő élete, gondolata, rendkívüli ember volt, zsenialitással, jóhiszeműen küzdött. Ilyen hermeneutikai elemzést végezve én megértem ezt az alkotást. Számomra nem volt sértés. De szükség volt erre a hermeneutikai elemzésre, és azért mondom nektek, hogy ne legyenek téves vélemények. Ezt az ajándékot most magammal viszem."