Nyilatkozat

1957-től Buenos Airesben éltem. 1974-ben egy rendtársammal az Evangéliumtól indíttatva, és hogy felhívjuk a figyelmet a borzasztó szegénységre, egy favellára, nyomornegyedbe költöztünk Aramburu érsek és Jorge Mario Bergoglio provinciális engedélyével. Onnan jártunk az egyetemre tanítani.

Az akkori polgárháborús helyzetben a katonai junta néhány év alatt körülbelül 30.000 embert, baloldali gerillát és ártatlan civilt gyilkolt meg. Kettőnknek a nyomornegyedben sem a juntával, sem a gerillákkal nem volt kapcsolatunk. Helyzetünk azonban az akkori általános információhiány, tudatos dezinformáció közepette az egyházon belül is félreérthető volt.

Egyik világi munkatársunkkal amiatt szűnt meg a kapcsolatunk, hogy a gerillához csatlakozott. Miután őt háromnegyed évvel később a junta katonái elfogták és kivallatták, megtudták, hogy korábban kapcsolatban volt velünk. Feltételezve, hogy közünk van a gerillához, bennünket is letartóztattak. Ötnapi vallatás után a kihallgatást vezető tiszt ezzel bocsátott el bennünket: „Atyák, maguknak semmi bűnük nem volt. Gondoskodni fogok róla, hogy visszatérhessenek a szegénynegyedbe”. Számunkra megmagyarázhatatlan módon ennek ellenére további öt hónapon keresztül összekötött kézzel és bekötött szemmel tartottak bennünket fogva.

Azzal kapcsolatban, hogy ezekben az eseményekben P. Bergoglio milyen szerepet játszott, nem tudok állást foglalni.

Szabadulásunk után elhagytam Argentínát. Csak több évvel később volt lehetőségünk arra, hogy P. Bergoglioval, akit időközben Buenos Aires érsekévé neveztek ki, megbeszéljük az eseményeket. Utána nyilvános szentmisét mutattunk be közösen, és ünnepélyesen megöleltük egymást. A történtekkel kiengesztelődtem, és a magam részéről az ügyet lezártam.

Ferenc pápa szolgálatára kívánom Isten gazdag áldását!