Liberális pápa? I. Ferenc vagy VII. Pál?

2013. március 14. 12:28

Reméljük, hogy Ferenc nem csak püspöknek gondolja magát, hanem pápának is. Szerintünk jó eséllyel szeretni fogja őt a világ.

2013. március 14. 12:28
Zsigmond és Péterfy
Mandiner

Meglepő döntést hozott a konklávé: a 2005-ös konklávé ellenjelöltjét, a Buenos Aires-i érseket választották meg pápának. Bergoglio bíboros nézeteit tekintve a választó testület balszélén helyezkedett el. Egyébként nem ő az első európai kontinensen kívüli pápa, hiszen az első századokban már vezette három afrikai születésű római püspök az egyházat. Viszont a szíriai III. Gergely (731-741) óta valóban ő az első nem európai. Nem fiatal, 77 éves, Európán kívüli, mégis europaizált kontinensről érkezik, az első jezsuita és az első Ferenc, s olyan személy, akit bár a papabilék közé soroltak, mégsem igazán számoltak vele, mivel egyszer már vesztett: 2005-ben.

Miután Jorge Bergoglio, azaz I. Ferenc pápa megjelent a Szent Péter-bazilika loggiáján, nagyon fura dolgokat láthattunk: nem volt hajlandó felvenni a pápai hatalom tulajdonképpeni jelképét, a mozettát (avagy vállkendőt), kétszer is Róma püspökének nevezte magát, nem pedig pápának, és így tett elődjével is; valamint megáldatta magát a néppel és meg is hajolt előtte, holott nincs olyan katolikus liturgia, amiben a nép áldaná meg a papot. A népnek kellene előtte meghajolnia és neki kell megáldania a népet. Utóbbi persze az Urbi et orbi során meg is történt. Végül hiába voltak a szeme előtt hatalmas betűvel a latinul mondandó mondatok, nem sikerült pontosan felolvasnia a szöveget. És a három bíboros, aki mögötte állt a loggián: Giovanni Battista Re, Leonardo Sandri és Claudio Hummes, mind Angelo Sodano emberei, aki a XVI. Benedekkel szemben álló kuriálisok vezetője.

Bergoglio 2005-ben Ratzinger ellenfele volt a konklávén. A 115 fős bíborosi testületnek több mint a felét XVI. Benedek nevezte ki, a II. János Pál-féle vonallal együtt meglett volna a kétharmaduk. Vajon miért választottak valakit, aki a kicsi (talán vele együtt 16 bíborost számláló) progresszív csoporthoz tartozik?

Mint ismert, Benedek pápa a Vatileaks kirobbanása utána felállított egy háromtagú bíborosi bizottságot, nyolcvan éven feletti kardinálisokból, akik jogosultak voltak bárkit kikérdezni a Vatikánban, a bíborosokat is beleértve. Ők készítettek egy háromszáz oldalas jelentést, amit átadtak tavaly ősszel a pápának. Senki más nem tudja ezen a négy emberen kívül, hogy mi áll ebben az összefoglalóban, Benedek pedig azt mondta: csak az utódjának adja át. A bíborosok a konklávé előtt petícióztak, hogy hadd nézzék meg a jelentést. Benedek nem engedett. Most kénytelen lesz átadni a jelentést egykori ellenfelének.

A La Repubblica című, progresszív-balos olasz lap érdekes riportot közölt pár hete egy jó, de nem Vatikán-szakértő újságírónő tollából. A cikk szerint meleglobbi működik a Vatikánban, bíborosi szintig. Hivatkozás azonban nincs benne. Pár nappal később kiderült: a cikket a Panorama című, kicsi magazin anyagára alapozták, amelyet egy bizonyos Ignazio Ingrao írt. Ő azt állítja: tudja, mi van a jelentésben: vatikáni meleglobbi. Oké. De honnan tudhatja, ha maga is beismeri, hogy nem látta a jelentést? Ingrao kikérdezett 15 vatikáni dolgozót, akiket a három bíboros is kifaggatott. Azt kérdezte tőlük: mit kérdeztek tőlük, és mit mondtak. Ők beszéltek a meleglobbiról.

Mit fog tudni mindezzel kezdeni I. Ferenc? Persze az egyház nem csak a Vatikánból áll. Végső soron így sem nagyon tudjuk, miről van szó. Az biztos, hogy a konklávé előtti misén Angelo Sodano, a bíborosi testület vezetője (II. János Pál egykori államtitkára) meglepő módon nyitott a balosok felé: társadalmi igazságosságról és hasonló, progresszív dolgokról értekezett Ratzinger 2005-ös beszédénél sokkal laposabb prédikációjában. Pedig ő inkább II. János Pál vonala. Bergoglio viszont VI. Pálé. Ha előbb tudnánk meg, ki lesz a pápa, mint hogy milyen nevet választ, Bergoglioról mindenkinek egy VII. Pál jutna eszébe (bár Sodanóék másik favoritjáról, a sosem mosolygó Odilo Schererről is azt mondták a brazil források, hogy VII. Pál lenne, ha pápa lenne belőle).

Bergoglio egy kis lakásban lakott Buenos Airesben a püspöki palota helyett, maga főzött, tömegközlekedést használt. A pápai bemutatkozás után is elutasította a pápai autót, inkább a bíborosokkal együtt felszállt a buszra. Szimpatikus, emberközeli, puritán vonások. Talán túlságosan is. Végül is egy püspök, egy pápa nem népvezér, és nem a nép választja.

A következő években várhatóan sokat fogunk olvasni a pápai dokumentumokban társadalmi igazságosságról, népek közötti testvériségről, a javak „igazságos” újraelosztásáról: kicsit vissza fog térni a hatvanas évek fogalmi készlete a Vatikánba, a Mater et Magistra és a Populorum progressio, XXIII. János és VI. Pál szociális enciklikáinak szelleme. Bergoglio egyszer még egy protestáns lelkipásztorral is megáldatta magát, ami igencsak érdekes egy katolikus püspöktől. Liturgikus ügyekben pedig Benedek pápa szöges ellentéte, ahogy minimalizmusa is. Míg XVI. Benedek a régi rítusú, tridenti mise szabad bemutatása mellett rendelkezett kötelező jelleggel, addig ezt a rendelkezést egyházmegyéjében Bergoglio nem hajtotta végre. Rendszerint odaadta a katedrálisát más felekezeteknek, ami igen problémás a katolikus teológia szempontjából

Mindenesetre az optimista évtizedekben Bergoglio Németországban tanult, azaz elmerült a progresszív teológiai felfogásban. Habár ismerte a régit is, hiszen abból érkezett. A felszabadítás teológiáját azonban elutasította, közel van az egyházi középnek tekinthető Comunione e Liberazione mozgalomhoz (ez nem biztos, hogy sokat jelent, mivel ez állt Benedek pápa és a Benedek által támogatott Angelo Scola milánói érsek mögött is). És a jezsuita renden belül még mindig kevésbé volt liberális, mint nemrég elhunyt bíborostársa, a XVI. Benedek másik nagy ellenpólusának tartott Carlo Maria Martini. Sőt, Bergoglio számított vele szemben a „konzervatívnak”. A jezsuita rend egyébként már régen nem az egyházi konzervativizmus bástyája, sőt: inkább ellenkezőleg. Az viszont változatlanul igaz, hogy a jezsuiták a legképzettebb szerzetesek.

Érdekes, hogy a mainstream média rögtön konzervatívnak kiáltotta ki I. Ferenc pápát. Csakhogy egyházon belül nem az számít, hogy ki milyen álláspontot foglal el a melegek, az abortusz, a női papság kérdésében – a legprogresszívebb bíborosok is konzervatívok ezen kérdésekben világi, politikai mércével. A média által progresszívnek mondott bíborosokat hétköznapi szempontból inkább liberális konzervatívnak lehetne mondani. Még akkor is, ha az argentin elnök középkori inkvizítornak nevezte, és az argentin elnöknővel is konfliktusba keveredett a melegházasság miatt. Amúgy állítólag szigorú modernizátor.

Két embert tudunk idézni. Metternichet, aki IX. Piusz megválasztása után azon lamentált: liberális pápát választottak Rómában. IX. Piusz azonban elég gyorsan konzervatívvá vált. Másrészt idézhetjük Raymond Leo Burke bíborost, akit egyszer arról kérdeztek, mit gondol az abortuszról, aztán elhűlt a kérdező, hogy Burke kiállt az abortusz ellen. A bíboros azt válaszolta neki: miért, mit várt, mit fog mondani a katolikus egyház püspökeként?

Margaret Thatcher és Ronald Reagan mellé II. János Pál dukált. Obama és Barroso mellé I. Ferencet kaptuk. Egy azonban biztos: I. Ferenc pápa nem fogja megváltoztatni a katolikus egyház tanítását, mivel a pápákat a katolikusok közül választják. Nem értjük, ezt miért nem értik meg sokan, amikor annyira egyszerű. Reméljük azért, hogy nem csak püspöknek gondolja magát, hanem pápának is. Szerintünk I. Ferencet jó eséllyel szeretni fogja a világ.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 74 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csomorkany
2013. március 25. 23:00
Rendben, én is azt hiszem, hogy kiveséztük a témát. Azt azonban továbbra is állítom, hogy a minimális állam koncepciója nem a társadalmi igazságosságról kialakított álláspont, hanem a társadalmi igazságosság megismerhetetlenségének tényéből levont egyedül logikus következtetés. Te akarod mindenáron rám bizonyítani, hogy ezzel a társadalmi igazságról alakítok ki egy véleményt, de a valóság az, hogy ez a te gondolkodási sémád jogtalan kivetítése rám. Már megbocsáss, de tipikus társadalommérnöki reflex.
mihalyiantal
2013. március 25. 14:51
A társadalommérnökösködést visszautasítom. A körültekintő, apró korrekciók, amelyek mellett kiálltam, nem társadalommérnökösködés. Az sem az, ha van egy általános (tehát nem részeltekbe menő, hanem általános) víziónk a társadalmi igazságosságról. Ha az volna, te is mérnökösködnél, mert neked is van. Állandóan arról írsz, mi nem igazságos társadalmi szinten (pl. ilyen vagy olyan minimálbér), vagy milyen gyakorlati problémákat (pl. őrzők) nem lehet maradéktalanul igazságosan megoldani. Ha emellett azt is állítod, hogy nem tudsz semmit arról, mi igazságos és mi nem társadalmi szinten, az inkonzisztencia. Azt állítod, nem tudsz semmit arról, amiről beszélsz. A minimális állam koncepciója, amely leveledből kibontakozik, egy a szakirodalomban jól ismert álláspont a társadalmi igazságosságról. Nem várom el, hogy ismerd ennek az álláspontnak a híres képviselőit, jellemzőit, problémáit, de azt igen, hogy felismerd, és a beszélgetésben elismerd, hogy ez egy álláspont arról, hogy milyennek kellene lennie a társadalomnak. Ennek hiányában nem látom értelmét a beszélgetésnek. Hiába szeretnénk csak a saját szűk körű életvilágunkon belül felelősséget vállalni, ez a mai globalizált és tudományosan nagymértékben feltárt kapcsolatok hálójában élő világban nem tehető meg felelősségteljesen, hiszen nemcsak hogy vannak a magánjellegűnek tűnő tetteinknek messzire ható hatásai, és nemcsak hogy nagy mértékben ismerhetők is ezek a tudomány révén, hanem ténylegesen ismerjük is őket az információk gazdagságának mai világában. Az olyan ember, aki Hayekre is képes hivatkozni, az elég okos ahhoz, hogy többet lásson a világból, mint akikkel személyesen találkozik. Aki e feltételek mellett nem akar tudomást venni tetteinek társadalmi szintű vagy akár globális hatásairól, aki eleve elutasítja, hogy felelősséget vállaljon tettei minden következményért, amelyet ismer, hanem Istenre hárítja a felelősséget, azzal nekem a továbbiakban nem éri meg erről a témáról beszélgetni. Javaslom, hogy vegyünk búcsút egymástól, és örüljünk, hogy ilyen sokáig udvarias hangnemben és többé-kevésbé tárgyilagosan tudtunk beszélgetni.
Csomorkany
2013. március 25. 10:00
Az, hogy az én döntésem arról, hogy mekkora bér az igazságos, társadalmi szintű állásfoglalás volna, a Te csőlátásod, amit minden áron rám akarsz kényszeríteni. Mindenből a társadalmi szintre absztrahálsz. De ez nem kötelező lépés. Annak a munkásnak van egy végzettsége, van egy személyisége, amelynek egyik lényegi vonása a "munkakedv", stb. Ezek a személyi adottságok azok, amiket mérlegelek akkor, amikor átgondolom, hogy milyen munkára tartok tőle igényt, vagy egyáltalán, megbízom-e bármivel. Ha sehol nem kap magasabb bért, az azért van, mert más munkaadók is mérlegelik ezeket a szempontokat. Akik ezeket a döntéseimet minimálbérrel, vagy más társadalmi szintű előírásokkal korlátozzák, csak azt érik el, hogy nem alkalmazok senkit, akinek a munkája nem ér nekem annyit, mint a minimálbér havi négy órában. Pedig volnának ötleteim. Az idei tél ugye elég kemény volt? Ugye az utakat csövik takarították? Ugye szívesen takarították volna a járdákat is a lakóházak körül mindenfelé? Miért nem tették? Mert a lakók nem kockáztattak egy munkaügyi ellenőrzést. Pedig jónéhány órára emberhez méltó módon, munkáért cserébe kaphatott volna pénzt egy csomó szerencsétlen ember. De valami társadalommérnökök kitalálták, hogy ez nem jó, mert TB, és számítógépes munkaügyi bejelentés, és mittudomén. Szomorúan jelzem, hogy most nem politizálok. Nincs olyan politikai irányzat, amely lemondott volna a társadalommérnökösködésről. A jelenleginél kevesebb adót azért helyeselném, mert több pénz maradna nálam, és más olyan döntéshozóknál, akik nem társadalmi szinten hoznak szükségképpen igazságtalan döntéseket, hanem saját vagyonukról döntenek tőlük telhetően igazságosan. Az értelem önhittsége abban áll, hogy megtesz egy tilos lépést. Abból, hogy az ember saját környezetében, számára ismerős emberek viszonyaiban képes tájékozódni, fölismerni az igazság ehhez szükséges szintjét, levonja azt a tilos következtetést, hogy ugyanerre mindenféle absztrakt társadalommérnöki elmélet segítségével társadalmi szinten is képes. Nyilvánvaló, hogy a személyközi szinten meghozott helyi döntéseimnek vannak társadalmi szintű következményei. De az én belátóképességem, és ezért az én Isten előtti felelősségem annyi, hogy a döntéseim személyközi szinten igazságosak legyenek. Ha ez megvan, a többi Isten dolga. Lenne.
mihalyiantal
2013. március 24. 17:40
Ez nem ilyen egyszerű. A vagyonod hozzád kerülésének legutolsó lépésére emlékezhetsz csak. Többször említetem már: ha igazságtalan az a társadalmi rendszer mint egész, amelyen belül az alkut kötötted, akkor hiába látszik igazságosnak az alku abból a szempontból, hogy te és az a másik egymással szemben mit tesztek, éppen társadalmi szinten nem igazságos mégsem. Ha tagadod ezt, akkor határozott (bár leegyszerűsítő) véleményed van arról, mi az igazságosság társadalmi mértékben. Ha pl. van egy alkalmazottad, aki x forintért hajlandó neked dolgozni, és bármikor elmehet, ha már nincs kedve hozzá, hogy ilyen kevésért dolgozzon, akkor sem biztos, hogy igazságos ez a bér. Kettőtök között talán igazságosnak tűnik. De lehet, hogy a többi munkáltató még kevesebbet adna, és ezért marad csak nálad önként. Könnyű helyzetben vagyok, mert egyelőre nem kell nyilatkoznom arról, hogy igazságos-e az x forint vagy sem, és mitől függ, hogy az-e. Elég, hogy annyit mondok: Ha szerinted igazságos, akkor van arról véleményed, mi igazságos társadalmi szinten. Ha azt mondod, a piac törvényei maguktól igazságos béreket állítanak be, akkor van véleményed a társadalmi igazságosságról. Ezért felszólítalak, válasszál az előző levelem két alternatívája közül. Megjegyzem, mivel minden államban van adó, amelyre egy picit is rálátunk, és amelyről itt megalapozottan beszélhetünk, és az adókból mindenhol csinálnak pl. szociálpolitikát vagy segélyezést, mindenütt folyik újraelosztás. Ha te azt mondod, ennél több adót kellene fizetni, vagy azt mondod, ennél kevesebbet, máris elismerted, hogy van véleményed a társadalmi szintű igazságosságról is. Az a nézet, hogy 0 újraelosztás az igazságos, máris egy nézet a társadalmi igazságosságról, amely lehet helyes vagy helytelen, és akkor is lehet helytelen, ha esetleg nem lehet pontosan megmondani, hogy mondjuk 10 agy 10,01 % adó az igazságos, és hogy 1000 vagy 1001 egyénnek kell-e segélyt adni egy adott közösségben. Ha tehát esetleg végre hajlandó leszel elismerni, hogy az igazságosság kérdéséről társadalmi léptékben is lehet beszélni, még nem fogadtad el egyik ideológus véleményét sem.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!