A magyar és lengyel gazdasági csodáról ír a Financial Times: bravúrosan kerülünk az elitklubba

2021. szeptember 13. 16:02

Kelet-Európa felemelkedése egy elfeledett sikertörténet, írja a Financial Times neves nemzetközi gazdasági lap hasábjain Ruchir Sharma, a Morgan Stanley Investment Management vezető globális stratégája. Az elemzéshez kapcsolódva a Makronóm részletesen elmagyarázza, miért fontos mindez.

2021. szeptember 13. 16:02
null
Oláh Dániel
A Financial Times véleménycikkét jegyző Ruchir Sharma indiai befektető, a Sikeres nemzetek tíz szabálya című könyv szerzője, népszerű gazdasági publicista és egyben a Morgan Stanley Investment Management vezető közgazdásza. A Bloomberg 2015-ben a világ 50 legbefolyásosabb embere közé választotta.

A sikeres felzárkózás nagyon ritka: alig sikerült valakinek

A Szovjetunió bukása után az egykor az új demokráciák bölcsőjének tekintett Kelet-Európát ma széles körben bírálják, mint a „reakciós populizmus” egyfajta inkubátorát: különösen sok kritikát kap Lengyelország és Magyarország. A cikk írója szerint ez a politikai folyamat (amit csak politikai visszafejlődésnek nevez), még érdekesebbé teszi a térség gazdasági folyamatait, ahol korántsem visszacsúszás, hanem óriási fejlődés látszik.

Ritkán fordul elő, hogy egy ország ténylegesen feljebb lép a fejlődési lépcsőkön, a szegénységből a gazdagságba jutva, folytatja a szerző, rámutatva, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 195 gazdaság folyamatait követi, és közülük ma csak 39-et tart fejlettnek.

A második világháború vége óta pedig mindössze 18 nemzetnek sikerült fejlettségi kategóriát váltani, bekerülve a fejlettek klubjába. Ráadásul ez általában regionálisan kapcsolódó, egymáshoz közeli országoknak, azaz térségeknek sikerült. Sharma szerint először Dél-Európának sikerült a bravúr, beleértve Görögországot és Portugáliát, majd Kelet-Ázsiának, benne Dél-Koreával és Tajvannal. A következő gazdasági „forrópont” pedig Kelet-Európa lehet a szerző szerint.

A fejlettek klubjába legutóbb belépő tíz nemzet közül négy olyan mikroállam vagy terület, mint Puerto Rico és San Marino. A többi viszont Kelet-Európa volt kommunista országa: Csehország és Szlovákia, Litvánia, Lettország, Észtország vagy épp Szlovénia. Az utolsó nagyobb gazdaság (ami a világgazdaság 25 legnagyobb országa közé tartozik mérete alapján) Dél-Korea volt, amely 1997-re érte el a fejlett státuszt. 

Magyarország közel áll a sikerhez: a lengyeleket is előzzük

A globális befektetési cég vezetője szerint a következő szintlépést megvalósító ország térségünkből érkezik majd.

Bár az IMF „fejlettségi” definíciója magában foglalja az intézmények minőségét és egyéb szubjektív, nem csak gazdasági tényezőket, a fejlett országok nemzeteinek egy főre jutó jövedelme 17 000 dollár felett van. A küszöbhöz közeli kevesek közül az egyetlen nagy ország Lengyelország, ahol az egy főre jutó jövedelem meghaladja a 15 000 dollárt.

A közgazdász kiemeli, hogy Magyarország a lengyeleknél is egy lépéssel előrébb van, közel 16 000 dollárral, Románia pedig néhány hellyel hátrébb, 13 000 dollárnál.

A fejlődés egyetlen sikerreceptje: az újraiparosítás

A fejlődés titka a folyamatos, erős növekedés. A szakértő szerint lehet egy-egy jó évtized, mint a második világháború után, de ez nem elég, a legtöbb ország viszont nem tud több évtizeden át tartó erős növekedést megvalósítani. A kihívás még nagyobb manapság, amikor épp visszafordul a globalizációs folyamat, a globális kereskedelem és tőkeáramlás lelassul. A felzárkózáshoz a növekedést ilyen körülmények között, nehezített pályán is fenn kell tartani, üzeni a közgazdász.

Aki alá is húzza, hogy ebben a tekintetben is kiemelkedik Kelet-Európa. Az elmúlt három évtizedben Lengyelország éves átlagban több mint 4 százalékkal nőtt, egyetlen évnyi negatív növekedés nélkül (a járvány előtt). A többi volt szovjet államhoz hasonlóan Lengyelország is magasan képzett munkaerővel távozott a tömbből, amely még mindig jól szolgálja a lengyel gazdaságot.

A Morgan Stanley elemzője tovább megy:

kiemeli, hogy az egyetlen bizonyított, hosszú távon a növekedést erősítő tényező az ipar, a gyártási kapacitás.

Márpedig ebben az egyetlen kulcstényezőben ma Kelet-Európa teljes mértékben követi Kelet-Ázsiát. Ráadásul a gyártás önnfenntartó folyamattá válhat, hiszen rendszeres exportbevételt generálhat az országoknak, amiből további, új gyárakat és utakat (azaz a fenntartható növekedést alátámasztó termelési kapacitásokat és infrastruktúrát) lehet felépíteni.

A szakértő szerint a kelet-európai ipar önfenntartó gyártási motorrá válhat a régiónkban.

Hozzáteszi, hogy az 1945 után a fejlettek csoportjába bekerülő 18 gazdaság egyike sem olaj- vagy egyéb nyersanyag exportőreként vált sikeressé, ami általában inkább aláássa a növekedést. A 18-ból pedig csak 4 van, amely kicsi, turizmusra vagy pénzügyi szektorra építő központ, mint Makaó. A többi sikeresen felzárkózó ország viszont igazi gyártógazdaság volt, ahol a feldolgozóipar a GDP nagyjából 15-25 százalékát és az export mintegy 60 százalékát teszi ki.

A felemelkedő keleti gazdaságok épp ebbe a csoportba tartoznak, és a nyugat-európai piacokhoz közeli, exportáló gyártóüzemek húzzák a növekedést. Sharma rámutat, hogy sok felsőkategóriás német autót gyártanak Magyarországon vagy Romániában, miközben Lengyelország szinte mindent exportál, az autóalkatrészektől a videokijelzőkig.

A digitális gazdaság manapság a fejlődő gazdaságokban tör előre a leggyorsabban és Lengyelország az egyik vezető, amely a GDP-arányos digitális bevételek alapján már a legjobb 20 ország közé került globálisan. Tegyük hozzá, Lengyelország a semmiből vált mára a számítógépes játékok fejlesztésének egyik világhatalmává. Az üzleti utazók számára a globális cég vezető közgazdásza szerint Lengyelország kevésbé a konzervatív politikájával, sokkal inkább egy olyan nemzet kapitalista energiájával tűnik ki, amely világszínvonalú vállalatokat termel a fintech, a számítógépes játék és más digitális iparágakban.

Újraiparosítás: csak a kormányzat hitt benne

Ahogy a hazai gazdaság növekedését, úgy az azt megalapozó szakpolitikai lépéseket is számos közgazdász illette komoly, ám a közgazdaságtan aktuális eredményeit figyelmen kívül hagyó kritikákkal. „Sosem járt még gyárban az, aki egyszerű összeszerelő üzemnek tartja a hazai autógyártást, mivel az a legbonyolultabb és legnagyobb hozzáadott értéket termelő iparágazatunk. Ha egyetlen autógyár sem települne az országba, akkor számos közgazdász ezt tartaná kudarcnak. Az iparosítás nem a semmibe, hanem a jövőbe vezető olyan út, amit a legtöbb sikeresen felzárkózó gazdaság is követett”mondta a Makronómnak a BMW dízelmotorainak magyar atyja, Anisits Ferenc, a pesti srácból lett mérnök-innovátor, aki szerint kvantumugrás-szerű felzárkózás előtt áll a magyar gazdaság. Azóta pedig az is látszik, hogy az új világipari hálózat csomóponti eleme lesz Magyarország, mint akkumulátorokat gyártó nagyhatalom.

Anisits reagált Valentinyi Ákos Újraiparosítás: út a semmibe! című 2014-es politikai kiáltványára is, amely az ipar és a szolgáltatások alapvetően téves, korszerűtlen és tudománytalan szembeállításával próbálta általánosan igazolni az iparosodás káros voltát. A politikai aktivistává váló Mellár Tamás is hangoztatta egy 2017-es kötetben azon, mára még inkább komikusnak ható állítását, miszerint „anakronisztikus és eleve kudarcra ítélt a 21. század elején a 20. század közepének sikeres iparosítási modelljét fejlesztési célként kitűzni.” 

Tanulmányának címe („Nincsenek bombabiztos receptek”) is jól jelezte, hogy a hazai közgazdászok közül sokan roppant kényelmetlenül mozognak a valós, gyakorlati gazdaságpolitikai világban, ehelyett ars poeticájuk értelmében azt a személyt tekintik közgazdásznak, aki bármely gazdaságpolitikai törekvést vagy megoldást érvelési hibák alkalmazásától sem visszariadva képes hitelteleníteni. A fenti megszólalók is azt a trendet igazolják, miszerint a magyar közgazdászok egy csoportja 2010 után cserbenhagyta a magyar gazdaságpolitikát.
 

Ettől függetlenül is Magyarország lett az a gazdaság, ahova a koronaválságban is egymást taposva menekültek a külföldi befektetők: Magyarországon 140 százalékkal emelkedtek, miközben világszerte 42 százalékot zuhantak a közvetlen külföldi befektetések 2020-ban az ENSZ szerint. Összhangban áll ez a Moody's azon értékelésével, miszerint Közép-Európa a válsághelyzetben biztosabb lábakon áll, mint a Nyugat, és ez épp az újraiparosításnak köszönhető. 



Az újraiparosítás ráadásul a magas hozzáadott értékű gazdaság felé vezető legbiztosabb útnak számít. A töretlenül érkező beruházásoknak, illetve a hazai és a nemzetközi vállalatok termékeny összekapcsolódásának köszönhetően a magyar a világ 10. legkomplexebb gazdasága 2019-ben, szemben az ezredfordulós 23. helyezéssel. (Előttünk csak Japán, Svájc, Németország, Dél-Korea, Szingapúr, Csehország, Ausztria, Svédország és Szlovénia áll.) Azt is kiemeltük már, hogy nem csupán a külföldi vállalatok állnak a magyar innováció mögött, hiszen a hazai kis- és középvállalatok termelékenysége rekordmértében nőtt uniós szinten 2010 és 2017 között, háromszor olyan gyorsan mint az unió átlagában, és 2018-ban még erre is rátettek a hazai kis- és középvállalkozások: az uniós átlag három és félszeresével növelték termelékenységüket.

Ha ez nem lenne elég, a globális innovációs indexben jelenleg 35. helyen állunk, a képzeletbeli „programozói olimpián” viszont már egy 2016-os elemzés szerint is ötödik helyezett lenne hazánk, miközben az ipar 70 százalékhoz közelítő high-tech aránya az IMF szerint magasabb, mint az amerikai, a brit, az osztrák vagy az északi országok szintje. Eközben a high-tech aránya az exporton belül európai szinten is a legmagasabb. Azok a hazai közgazdászok, akik neoliberálisból újonnan neomarxistává változtak, politikai előítéleteik miatt nem vették észre, hogy országuk épp új európai kistigrissé változik.



Hazánkban az elsők között a Makronóm mutatott rá arra a fordulatra, amely keretében az egykor a magyar válságkezelést kritikával illető, mára azonban ezt minden országnak ajánló Nemzetközi Valutaalap szerzői egy tanulmányban kimondottan hitet tettek az állami, aktív iparpolitika mellett, kiemelve, hogy egészen eddig a hazai ipar állami támogatása a fejlett világban szitokszónak számított. Az átfogó elemzés szerint azon országok jutnak a legmesszebbre, amelyek a legnagyobb célokat tűzik maguk elé és amelyek kormányai úgy mertek dönteni, hogy akár több évszázadnyi növénytermesztés ellenére is érdemes az országnak elkezdenie okostelefont és mikrochipet gyártani, akkor is, ha a kormánnyal szemben álló, magukat közgazdásznak kiadó elemzők szerint mindez teljesen irracionális vágyálom. 

Ahogy a hazai gazdaság növekedését, úgy az azt megalapozó szakpolitikai lépéseket is számos közgazdász illette komoly, ám a közgazdaságtan aktuális eredményeit figyelmen kívül hagyó kritikákkal.  – a Makronómnak a BMW dízelmotorainak magyar atyja, Anisits Ferenc, a pesti srácból lett mérnök-innovátor, aki szerint kvantumugrás-szerű felzárkózás előtt áll a magyar gazdaság. Azóta pedig az is látszik, hogy az új világipari hálózat csomóponti eleme lesz Magyarország, mint akkumulátorokat gyártó nagyhatalom. Anisits reagált Valentinyi Ákos Újraiparosítás: út a semmibe! című 2014-es politikai kiáltványára is, amely az ipar és a szolgáltatások alapvetően téves, korszerűtlen és tudománytalan szembeállításával próbálta általánosan igazolni az iparosodás káros voltát. A politikai aktivistává váló Mellár Tamás is hangoztatta egy 2017-es kötetben azon, mára még inkább komikusnak ható állítását, miszerint „ Tanulmányának címe („”) is jól jelezte, hogy a hazai közgazdászok közül sokan roppant kényelmetlenül mozognak a valós, gyakorlati gazdaságpolitikai világban, ehelyett ars poeticájuk értelmében azt a személyt tekintik közgazdásznak, aki bármely gazdaságpolitikai törekvést vagy megoldást érvelési hibák alkalmazásától sem visszariadva képes hitelteleníteni. A fenti megszólalók is azt a trendet igazolják, miszerint a magyar közgazdászok egy csoportja 2010 után a magyar gazdaságpolitikát.  

Politikai alapon kritizálják Lengyelországot és Magyarországot, így nem veszik észre a gazdasági sikersztorit

A mai Kelet-Európát érő kritikák a bíróságokkal vagy a médiával kapcsolatban csak a visszalépésekre koncentrálnak, de sok előrelépésről nem tesznek említést.

Ráadásul az EU-csatlakozás feltételeként minden volt szocialista állam az intézményi reformokat szorgalmazta és ma is élvezik a stabilitás előnyeit, folytatja a közgazdász.

Az Európai Központi Bank adataira alapozott becslések azt mutatják, hogy 1989 és 2020 között az a hat ex-kommunista ország, amely már fejlett státuszba került, éves szinten GDP-je több mint 1 százalékát kapta meg uniós támogatásként. Magyarország, Lengyelország és Románia a közeljövőben is átlagosan hasonló támogatással számolhat, folytatja az elemző.

Kulturális közgazdaságtan: Nobel-díjasok lapjában ismerték el a magyar gazdasági modellt

A közelmúltban nem csak a Financial Times hasábjain lehetett arról olvasni, hogy a magyar modellt politikai okokból elítélő hangok általában nem veszik észre a magyar gazdaság tanulságos eredményeit. Erről írt részletesen e sorok írója és a brit sztárközgazdász (John Maynard Keynes elsőszámú életrajzírója) Robert Skidelsky közös tanulmányt az egyik legnagyobb múltú közgazdasági lap, az 1952-ben az Institute of Economic Affairs (New York University) által alapított Challenge hasábjain. A tanulmány amellett érvel, hogy az eszközeiben pragmatikus orbáni kulturális közgazdaságtan, szemben az ideológiai közgazdaságtannal, képes lehet ténylegesen tartós gazdasági sikereket elérni. A cikk az elmúlt évtized magyar gazdaságpolitikai megoldásait vizsgálva kiemeli azok sikerességét és ajánlja azt, illetve a kirajzolódó gazdaságpolitikai megközelítést a nemzetközi liberális döntéshozók figyelmébe is.

Ha az előrejelzések helyesek, akkor Lengyelország egy főre eső jövedelme 2022-ben meghaladja majd a 17 000 dollárt, és valószínűleg csak idő kérdése, hogy befogadják a fejlettek csoportjába. Függetlenül attól, hogy mikor jön el ez a pillanat,

Kelet-Európa már most is az a hely, ahol a világon a legnagyobb mértékben koncentrálódnak a fejlődési sikertörténetek

a kelet-ázsiai kistigrisek rendkívüli felzárkózása óta, zárja gondolatait a Morgan Stanley globális stratégája a Financial Times hasábjain.

Elsők között értük utol önmagunkat

Újra a válság előtti szint fölött a magyar gazdaság teljesítménye: az elmúlt évtized után a koronaválság kezelését is megnyerte a magyar gazdaságpolitika – írta a Makronóm a siker okait összegző terjedelmes elemzésében, miután részletesen sorra vette, miért vált a válságkezelés egyik bajnokává Magyarország uniós összevetésben. 

Újra a válság előtti szint fölött a magyar gazdaság teljesítménye: az elmúlt évtized után a koronaválság kezelését is megnyerte a magyar gazdaságpolitika – a Makronóm a siker okait összegző terjedelmes elemzésében, miután részletesen sorra vette, miért vált a válságkezelés egyik Magyarország uniós összevetésben. 

(Címlapkép: Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Alfons Dintner, az Audi Hungaria Zrt. igazgatóságának elnök a győri Audi-gyárban 2020. június 15-én. Orbán Viktor kormányfő a járműgyár három műszakra átállása alkalmából Palkovics László innovációs és technológiai miniszter kíséretében látogatást tett a gyárban. MTI/Koszticsák Szilárd )

Összesen 108 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csatari59
2022. május 25. 22:32
Iskola,adva van!Tanulj!Hidd el lehet igazad a tanároddal ellentétben! Tanulj nyelveket!PHD pszichológiában még az esztergályos szakmával sem vetekedhet!
Pitypangocska
2021. november 05. 10:19
Mindez azért, mert szuper kormányunk van. A ballibesektől a Jóisten mentsen meg minket!
Drazsé
2021. október 29. 20:33
A magyar gazdasági csodáról nem ír a mandiner: bravúrosan eladósodik az állam https://hvg.hu/gazdasag/20210914_rekordosszegu_adossag_magyar_allam
Akitlosz
2021. október 29. 20:32
IMF-et tolok. Ezek a Nemzetközi Valutaalap számai: Javaslom neked is. Valóban ütős a cucc.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!