A reálpolitika ment életeket, nem a filozofálás

„Először is, én nem vitatom, hogy a reálpolitika megkérdőjelezhető és olykor megkérdőjelezendő. Ugyanakkor az európai külpolitikai gondolkodási válság tünetének érzem, hogy míg a török hadsereg és a vele szövetséges milíciák éppen elözönlik Északkelet-Szíriát, aközben mi »újragondoljuk a valóságot«, arról vitatkozunk, hogy »megkérdőjelezendő-e a fennálló gyakorlat«, valamint arról, hogy mi a „gondolkodó és (…) érző ember egy elemi fontosságú tevékenysége«. Békeidőben, a schengeni övezetben, vagy az egyetem falai között szükség van ezekre a vitákra, de

Ebben a helyzetben a cselekvés nélküli moralizálás emberéletekbe kerül és Európa cselekvőképtelenségét bizonyítja. Miközben mi erkölcsi vitákat folytattunk a török fellépés jogosságáról, addig az Egyesült Államok és Oroszország inkább elkezdték ténylegesen kezelni a helyzetet. Az európai nyilatkozatok, az Erdogan-ellenes tüntetések szervezése konkrétan semmilyen hatással nem volt az eseményekre, megint csak a kispadról kommentáljuk a történéseket, csak a saját lelkiismeretünk lehet tőle jobb.

Európa elfelejtette, hogy a külpolitika nem nyilatkozatok kiadásáról és folyamatos erkölcsi ítélkezésről szól, hanem arról, hogy megoldasz egy nemzetközi válságot a saját érdekeid és értékeid alapján.”