A passzív befektetések halála

A szerző a befektetési tanácsaival keresi az egyre emelkedő jövedelmét, tehát a hasbaakasztás duma önös megfontolású.

Japán nekem arra kedvenc példám, hogy a technológiai fejlesztés fő motivációja már régen nem a hagyományos fogyasztói társadalmi mozgatórugók irányába tart hanem a demográfiai helyzet hatásainak kezelése a téma: a robotok fejlesztését azt teszi szükségszerűvé, hogy nincs aki a szociális otthonokban emelgesse az öreg japókat, meg a szállodákban a recepciós pultban ücsörögjön.

Ez a poszt úgy látszik több éves mondanivalókat hoz felszínre bennem, és ezeket megint csak a valóság szemmel látható, mindennapokban megtapasztalható objektívjén keresztül érdemes vizsgálni, nem pedig egyszer valakik által megírt tankönyvek ex katedra igazságain keresztül. Japánnal úgy példálóznak, mint ha nem pont Japán lenne az a társadalom, ahol az európai kultúrkörből tekintve legirracionálisabb emberi magatartások alakítanák társadalom minden területét, beleértve a gazdasági folyamatokat is. Japánban sem valamiféle deflációs spirál miatt állt földbe a gazdasági növekedés, hanem pofonegyszerű demográfiai okból: Ha nem születnek gyermekek, nem csak a gyárakban nem lesz aki dolgozzon, hanem újdonsült fogyasztók sem lesznek. Nem azért vesznek kevesebb Toyotát a japók mint tavaly, mert azt hiszik hogy olcsóbb lesz ha várnak benne még egy évet, hanem azért mert a vezetésből kiöregedő aggastyánok helyett egyre kevesebb ifjú japán ül a volán mögé első ízben. És ez a gazdaság minden egyes szegmensére rányomja a bélyegét, a tőkepiaci folyamatoktól függetlenül. (erre még visszatérek) Japán abból a szempontból tényleg jó példa, hogy viszonylag "zárt" ökoszisztéma, hiszen nem csak szigetország mivolta miatt hanem azért is mert a bevándorlással való munkaerő (és fogyasztó) importot szociokulturálisan hagyományosan elutasító társadalomról beszélünk. Az, hogy a demográfiai valóság nem vágta a mainál sokkal nagyobb szívlapáttal arcon a japán társadalmat, azt csakugyan, és egyedül a korábbi nagyon durva növekedés időszakában véghezvitt nemzetközi tőkepiaci befektetései hozamával és felélésével tudta elérni. Tehát paradox módon Japán kulturálisan hiába zárt, mégis csak a világgazdaság növekvő zónáinak teljesítményétől tette függővé saját jövőbeni jólétét.

Csak akkor vezet inflációhoz, ha nincs mögötte gazdasági teljesítmény.