Fonó-vezér: Itthon nem lehet ellenzékben a magyar világzene!

2019. szeptember 11. 18:02

Kritikus a magyar kultúraközvetítőkkel szemben Horváth László, a Fonó vezetője. Miközben ugyanis az előző hónapokban taroltak a Fonó magyar világzenei kiadványai a nemzetközi toplistákon, aközben itthon egy pártagú zsűri szavazta le a rádiós játszásukat, mondván, ez a zene nem hallgatóbarát. A magyar világzene áttöréséről beszélgettünk Horváth Lászlóval, a Fonó Budai Zeneház alapítójával, aki szerint ennyire nem lehetünk retróország, és gyalázat, hogy a Sziget és a Petőfi Rádió ennyire kihátrált a műfaj mögül.

2019. szeptember 11. 18:02
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely

Több magyar világzenei lemez, amelyeket a Fonó adott ki, megjelentek a nemzetközi rádiók kínálatában. Ez mit jelent?

Eddig is megjelentek a világzenei, népzenei lemezeink a nemzetközi rádiók kínálatában, csak most páratlanok a listázási eredmények. Ez versenyhelyzet: pontozzák a lemezeket. Van a két nagy, a World Music Charts Europe és a Transglobal World Music Charts lista, amelyeken nemzetközi zenei szakértők, szerkesztők osztályozzák a lemezeket. Ezeken taroltak az új fonós kiadványok, elsősorban a Boban Markovic Orkestar és a Lajkó Félix és a VOLOSI lemezei, de a Babra, a Parno Graszt, Vaszi Levente és a Cimbalom Brothers lemezei is jól szerepeltek, nagy visszhangra leltek. Érdemes elgondolkodni, vajon miért lehet ez. A cimbalom magyar hangszer. A Babra a magyarországi délszláv zenét ápoló, fiatal együttes. Boban Markovic a nemzetközi színtér balkáni határait feszegető előadó. Lajkó Félix és a Volosi közép-európai szellemiségben képviselik és a kortárs vonós zenét értelmezték újra és sorolhatnánk a többi sikeres alkotót is. Színvonalas kiadványokkal, úgy tűnik, új irányt lehet szabni a világzenének. Különös, hogy ez épp azután történik, hogy a Sziget rávágta az ajtót a világzenére, hogy ők köszönik szépen, ezt nem kérik. A Petőfi Rádió sem játssza ezeket a lemezeket.

Mi retróország vagyunk, retró érzésekre és zenékre vágyunk.

Ebben a helyzetben kell újra bizonyítani itthon, hogy ez egy értékes zenei világ. Nem kellene elfeledni, főleg nem akkor, amikor nemzetközi szinten révbe ér, méltatják, szeretik. 

 

Mi volt eddig a meghatározó ezeknek a nemzetközi rádióknak a kínálatában?

A világzene fő „ellátási útvonala” az az, hogy a valamilyen okból Afrikából elszármazott zenészek visznek magukkal egy zenei identitást is, ami beépül új hazájuk zenei világába is. 

Szeptember elsején tették közzé a nemzetközi világzenei toplisták eredményét, így a World Music Charts Europe és a Transglobal World Music Charts listáját is.  A 27 országból származó, összesen 50 európai világzenei szakember által válogatott WMCE nemzetközi toplistán második lett Lajkó Félix és a VOLOSI közös albuma, 6. helyen a Boban Markovic Orkestar MRAK című lemeze – mindkettő a Fonó kiadványa –, 7. helyen pedig a Meszecsinka Állj bele a mélybe! (Narrator Record/CPL Music kiadványa) szerepel. A Transglobal World Music Charts összesen 56, a világ 32 országából származó világzenei szakemberének döntése alapján szintén több hazai lemez kapott előkelő helyet a pontozásos listán. Így Boban Markovic zenekarának MRAK című lemeze a 4., Lajkó Félix és a VOLOSI albuma a 9. helyen, valamint Vaszi Levente és Vrencsán Anita Gyimesvölgyi Népzene Kostelekről című albuma pedig a 39. helyen szerepel – mindhárom a Fonó kiadványa. További hazai lemezsiker a Söndörgő szerzői kiadásban megjelent albuma, amely a 28. helyen került fel a listára, valamint a Meszecsinka fent nevezett albuma, amely a 31. helyre került. Az elmúlt hónapokban nagy sikereket értek el a hazai kiadású albumok a nemzetközi listákon: augusztusban a Fonó két lemeze vezette a WMCE listáját, a régió zenéit szemléző Balkan World Music Charts negyedéves listáján tízből négy jelenleg is magyar kiadású lemez, ahogyan a Transglobal World Music Charts is hónapok óta előkelő helyen listázza a hazai kiadású világzenei és autentikus népzenei albumokat. A Fonó Budai Zeneház ezen a héten indította 2019-es őszi évadját, erről itt olvashatnak bővebben.

 

Viszont mintha az afrikai gyökerű világzene már nagyon ki lenne zsákmányolva, minden aluljárós dobos azt hiszi, ő most valami fantasztikusan eredetit művel.

Igen, azt hiszi, milyen egzotikus és érdekes, amit csinál. Viszont ebből rengeteg van a piacon, és a nagy számok törvénye érvényesül. Amiből a legtöbb van, az jön szembe. A Fonó is az előző másfél évben huszonöt lemezt adott ki, ami rengeteg. Ennyi lemezt a tizenöt-húsz évvel ezelőtti fénykorunkban sem adtunk ki. Nem akarunk azonban az afrikai zenékkel versenyezni, mert az teljesen más világ, és a zeneiparban is ott van a szinuszgörbe: egyszer fenn, egyszer lenn. Volt a Balkánnak is egy nagy felfutása a Kusturica-filmekkel, Bregovic-tyal, aztán ez leült, jött Afrika. Most itt van Boban Markovic, aki fiával Markóval tényleg kinőheti magát egy vezető, megkerülhetetlen balkáni dinasztiává.

Félixnek és Volosinak a kezében van az egész régió népzenei hagyománya, és ezt kortárs kultúrába tudják ágyazni.

Ez hallgatható kortárs zenévé válik – egy új kategória innentől, mivel a kortársa nem ez volt jellemző!

 

Mit gondolnak a külföldi kiadók, rendezvények, rádiósok a magyar világ- és népzenéről?

Hát, Belgrádban jobban várják a lemezeinket, mint a Petőfi Rádióban! A szlovén kolléga a vasárnapi hírek után a szlovén rádióban a Buda Folk Band zenéjét játszotta, és állítása szerint imádták a hallgatók. Amíg ilyen partnerekkel tudunk együtt dolgozni, akik örömmel teszik a dolgukat, jó dolgunk van nekünk is. A Fonó emellett műsorokat szállít a szabadkai Pannon Rádiónak, a pozsonyi Pátria rádiónak, a Bartók Rádiónak, szóval csöpögtetjük az általunk fontosnak vélt minőségeket az éterbe. Pozsonyból és Szabadkáról is az a visszajelzés, hogy mindez új színt vitt az ottani zenefogyasztásba.

Nem lehet mindig a szánalmas könnyűzenével és harminc-negyven éves slágerekkel leönteni az embereket.

Nem hülye senki, hogy állandóan a múltba révedjen. Zenei katasztrófaként is értelmezhetnénk azt, hogy ennyire inkább a múltba révedünk, mintsem eljárjunk kortárs előadók koncertjeire. Büszkének kell lennünk, hogy a magyar zenei kultúrában olyan mélység van, amely tőlünk több ezer kilométerre is képes hatni olyan kultúrákban is, ahol nem büszkélkedhetnek ilyen zenei tradíciókkal mint a miénk és ahol így perspektíva sincs arra, hogy a helyi zene identitást adjon a nemzetnek. Ezen szempontból nekünk nincs félnivalónk, jó az útravalónk, kérdés, hogyan élünk vele! A hazai popzenekarok azt képzelik, a négy ütemmel kell leönteni a fél világot, és akkor bejutunk a brit meg az amerikai piacra. Szerintem ez felesleges próbálkozás. Vessünk egy pillantást az idei sziget kínálatára is: tíz zenekarból nyolc Angliából jön, rájuk csápolnak itthon a brit turisták. A kihívásokat ennyire nélkülöző koncepcióval azért nem kéne előállni!

Minek köszönhető a fonós előadók mostani nemzetközi áttörése?

Mindig tudtuk, hogy van annyi tartalékunk, hogy ez egyszer bekövetkezzen. Most is van még három kiadványunk, ami épp most került piacra, így a Parno Graszt új lemeze. Míg ezek körbeérnek a európai térben, az öt-hat hónap. A Parno Graszt itthon a nemzeti minimum – ezt nyugodtan kijelenthetjük.  Európa is díjazza,  ahogy ők kiállnak a színpadra a saját hagyományukkal,  zenéjükkel és el tudják mondani, amit gondolnak a nagyvilágról; és általában mindenhol tánc, mulatság van, azaz átjön az érzés, az üzenet!

Akkor inkább most érik be a sok évtizedes munka gyümölcse?

Igen, azt elmondhatjuk, hogy minden munka egyszer beérik, kérdés az idő. Ezeket a listákat már egyszer megmászta és bevette Lajkó Félix citerás lemeze. Akkor azt sokan a hangszernek tulajdonították, de azért a hangszer mögött csak ott van a figura is. A Cimbalom Brothers is azért az, ami, mert ott van Lisztes Jenő, aki az ország talán egyik legjobb, ha nem a legjobb cimbalmosa, meg Unger Balázs, a cimbalom Chuck Berryje (vele készült interjúnkat itt olvashatják). Kellenek a személyiségek, a figurák! Ezek az emberek negyven körül vannak, viszonylag fiatalok,

még komoly tíz évek várhatnak rájuk a színpadon, amikor beleszólhatnak az európai zenei mozgásokba. 

Ha nemzetközileg ennyire mennek ezek az előadók, itthon miért nem játsszák őket?

Mert a Petőfi Rádiót úgy kezelik, mintha profitorientált kereskedelmi magánadó lenne. Mindenkinek van olyan rádiós élménye külföldön, hogy addig lapozgat az autóban a rádióadók között, amíg megfog valamilyen helyi feelinget. S ez gyorsan bejön a szlovén, a horvát, a makedón, a szerb rádióknál, na meg a románoknál is: megtalálod az adót, amit hallgatva érzed az adott ország rezgéseit. Viszont ilyen rádiót nem tudok mondani Magyarországról. Itthon a retró megy, a nagyon nagy mai sláger megy, mossák az agyunkat, itthon nincs hiteles zenei rádió! A Dankó műsora tele van törésekkel, csöpögtetnek rajta népzenét, az esti világzenei adás nagyon jó, de az például miért nem a Petőfin megy? Nehogy már a magyar nép- és világzene ellenzékben legyen a saját országában! A Petőfi zenei nagydíjátadóján negyedik éve a Halott Pénz az év zenekara. Mit szólna ehhez Petőfi, ha élne? Nevét adná hozzá? Szinte biztos, hogy nem. Cseh Tamás örökösei is azt mondták, hogy a Cseh Tamás Program az NKA-nál nem azt a szellemiséget képviseli, amit Cseh Tamás, így nem adják hozzá a nevet. Nem hiszem, hogy a jelenlegi rádiós kínálat szinkronban van a magyar elvárásokkal.

A külföldön toplistás lemezeinket lezsűrizik itthon.

Nem arról van szó, hogy nem tetszenek a közönségnek, mert a rádióhallgató közönséghez el sem jutnak: leszavazza a játszásukat négy-öt ember, mondván, hogy nem hallgatóbarátok. Huszonhat másik országban tehát hallgatóbarátok a lemezeink, de itthon nem.

Nagyon haragszik a Szigetre és a Petőfi Rádióra.

A Szigeten tíz éve még rangos színpad volt a világzenei színpad, sok esetben látogatottabb is volt, mint a Nagyszínpad. De aztán a Sziget teljesen már irányt választott, és nem nyújt kezet a hazai zenéknek. Miután Gerendai kiszállt, pontosabban szólva kaszált az ügyön, már érződik a színvonalbéli  hanyatlás. El tudom képzelni sajnos, hogy ha a maradék 30 százaléka is elkel a birodalomnak, az micsoda lejtmenetet eredményez a hazai zenei életben. A Szigetet jól menedzselő szakember kollégák is le fognak lépni, mert az már arcvesztés nélkül nem lesz vállalható. Szentségtörés, hogy Ozorát kell emlegetnem, mint művész és közönségtáborokban legtöbbet idézett fesztivált – ahol még főszponzor sincs, de olyan kreativitás és szabadság van mögötte, ami páratlan! Ott nem a telefonjukat nézegetik az emberek a porban, mint a Szigeten, hanem egymás szemébe néznek! De jó példa még a Szegedi Ifjúsági Napok is, ahol a Fonó egy színpaddal van jelen.

Itt hajnalban nem dj-parti van, hanem táncház, és ez az egyik legnépszerűbb színpad 

– egy könnyűzenei fesztiválon! Erre mit mond a Sziget? Ezekről kéne elkezdeni beszélgetni: a magyar karakterű nép- és világzenék, alkotók jelenhessenek már meg a hazai fesztiválokon!

Hogyan érdemes ma lemezt kiadni?

Produkcióként kezelve, mint a színház az új premiereket. Van egy stúdiózós része a dolognak, a lemezt igényesen, szépen, sok információval kell ellátni, gyönyörű arculattal. Ott a digitális része, a YouTube, a webshop, a píár, a sajtós kolléga, a lemezbemutató, a koncertsorozat… Ezek így már komplett produkciók. Hála a régi-új TAO-rendszernek, tudjuk fejleszteni a partnerséget a zenészekkel. Mióta korrigáltuk a webshopos árainkat 2000-2500 forint közé, naponta több netes megrendelés van, sokszor 10-12 lemezt is rendel egy-egy vásárlónk. Ahogy a poppiac is kiegyezett a Mollal az ezerforintos szegmensben, úgy nekünk is lejjebb kellett vinnünk az árainkat. Amikor feltettük a webshopba Vaszi Levente kósteleki gyimesi lemezét, az első megrendelés pár percen belül megérkezett – Kanadából. 

Melyek a világzenei szcéna nemzetközi fórumai? Hogy működik a világzene-diplomácia?

Minden értelmezés szerint a németek által alapított világzenei fórum, a Womex a csúcsintézmény. De ma már nem kell várnunk a Womexre, nekünk is kialakult a partnerhálózatunk. Ugyanakkor szerintem a közép-európaiság okán

Budapestnek sem ártana kialakítania egy független zenei irányvonalat, zenei rendezvényt, ahol a folk és a világzene, a hazai értékek markánsabban megjelennek.

Az előző 10-15 évben azért a Womex is felhígult, nagyon vegyes a kínálat és nem csak minőségi zenék vannak a piacán. 

Milyen kiadványok várhatóak a közeljövőben?

A Muzsikás Amadinda-kiadványhoz nagy reményeket fűzünk, ez megjelenik az októberi Womexre. illetve elkezdtünk dolgozni a Terra Profonda formációval, Vincenzo Lo Buglio magyar-olasz zenész bandájával. Nekik is jó esélyük lehet a világzenét más, jobb irányba terelni! 
 

Összesen 57 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
zskoncz
2019. szeptember 12. 20:00
mindegy,hogy ki minek hivja a jó szinvonalú ,fiatalokat magával ragadó ,fergeteges magyar (világ)zenét,amit ezek a fiúk Aurevoir néven alkottak: https://www.youtube.com/playlist?list=PLiWviln4NrYT1VmAcW9mEtHaRzbzd_1WM A Fonó vezér figyelmébe is! Legyünk büszkék ifjú zsámbéki tehetségeinkre,akik életet leheltek a magyar népi zenébe, igényesen!
bunko_jobbos
2019. szeptember 12. 13:48
A legnagyobb bajom az a világzenével, hogy sokan elhiszik, hogy ez "népzene". Nem az. (Azt, hogy förtelmes, az csak nekem szempont, van még sok szar a világon, nem lövök mindegyikre.) A rádiókról pedig: nekem a legnagyobb bajom az ÖSSZES rádióval az, hogy utazóidőben, mikor autóval megyek dolgozni (meg vissza) mindig CSAK POFÁZÁS MEGY. Egyszer próbáltam menet közben (bocs) végigtekerni az összes adót, de MINDIG "jópofa" idióták rizsáját kellett hallgatnom. Meg híreket. Nem, vazze, zenét akarok, el akarok lazulni, de nem hagyják. Olyan mint Sztálin idejében, mikor tilos volt szöveg nélküli zenét sugározni, mert akkor alatta bárki bármire gondolhat, és az már kommunistaellenes. Még a világzenét is meghallgattam volna, becs szó. :-) A "minőségi zenék" nekem elég kirekesztő fogalom. Olyan kiválasztottnépes érzésem van tőle. Igen, tényleg van olyan zene, ami mögött nagyon érezni, hogy nagyon egyszerű embereknek írták. De van olyan, mikor csak szórakozni akarsz, repülni, üvölteni. A Repül a bálna sem nagy mondanivalójú, de lehet részegen üvölteni. :-) Az nem minőségi, kommersz? Csak az a jó, aminek semmilyen dallama sincs, és csak századszorra kezded megkedvelni? Két bajom van ezzel: ez egyik, hogy ki vagyok én, hogy lenézzek másokat? A másik: a szart könnyű ilyen dumával fedni, hogy "nem értik meg", ezért veszélyes nagyon. Ui. a sznobokon jól lehet keresni, és megpróbálják a szart "minőségi zene" néven eladni. Azt javaslom, hogy ne ítéljük meg mások szórakozását, erkölcstelen dolog!
Hurka
2019. szeptember 12. 12:56
Se a Petőfi, se a Kossuth, se Bartók, se Dankó nem sugároz fő műsoridőbe igazi, vonzó magyar népzenét. Kossuton hajnalban 5 óra előtt, Bartókon 8-óra után, Petőfin soha, Dankón néha hallgatok pl mezőségi népzenét. Ha előfordulnak néha a népzenéinket akkor is általában a leggyengébb darabokat mutatják be. Ezért úgy gondolom hogy a közrádiók zenei szerkesztőinek vagy semmi érzékük nincs a népzenénkhez, vagy tudatosan elzárnak bennünket a magyarság legszebb alkotásaitól. Én ezért leggyakrabban a youtube-ot és a folkradio.hu hallgatom.
kurbitalis
2019. szeptember 12. 12:35
Miféle baromság ez a "világzene"?! Ez is globalista módszer: több nép szép zenéjéből turmixot kotyvalékolni, s így lassan eltűnnek a népek autentikus, ősi, jellegzetes zenéi, dallamai. Maga a címben foglalt tartalom is abszurd.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!