Bor, Bujtor, Északipart

Ha balatoni életérzés, akkor Bujtor István – ugorhat be sokaknak, és így tettek az Északipart szerkesztői is, amikor a nemrég elhunyt Balaton-rajongó, Balatonon filmező színészt tették a címlapra. Az Északipart első és második átfutásra is egy életmód- és kultúramagazin. Mivel a hazai életmód- és kultúraguruk a kelleténél jóval többször hasonlítják a Balaton-felvidéket Toscanához – ahelyett, hogy az északi partot önmagáért, saját értékeiért dicsérnék –, először óvatosan nyit ki egy tematikus kiadványt az ember. A lapban elmélyedve azonban megnyugodhatunk: tényleg a balaton-felvidéki couleur locale-lal, a környékhez szorosan kapcsolódó történetekkel, az északi part minőségi újraéledéséért dolgozó különböző emberekkel ismerkedhetünk meg a magazin lapjain.

Már a leadben átfogó jelleget említettünk: a magazin tényleg a kultúra és az életmód minden lényeges területéről közöl egy-egy cikket. Van itt Balaton-retró Ötvös Csöpi-emlékcikkel, kisesszé a magyar tengerhez kapcsolódó filmek történetéről; cikkek a régi idők balatoni nyaralásairól és Jókai szerelmeiről. Aztán olvashatunk a Balaton-felvidékbe beleszerető, ott letelepedő nagyvárosiakról – és szerencsére mindig is helyben élő helyi arcokról, mesterekről, borászokról, vendéglősökről, kultúra- és közösségszervező emberekről. Megtudhatjuk, hogy került Tihany a régi térképeken a déli partra és kikből áll a polgármester-jazzfunkzenekar. Benézhetünk a Balaton partjainak legkedvesebb vagy legismeretlenebb zugaiba, Szigligettől Balatonfőkajárig.

Az Északipart belbecse rendben van, ahogy a külcsín is – bár a korrekt és kissé konzervatív lapdesign-t egy ilyen magazin esetében tovább lehetne turbózni egy akár nemzetközileg is előremutató kinézet felé. A magazin mindenesetre hozza, amit vállalt: a helyi minőségi élet aktuális állapotát és történeteit bemutatni igényes, de a nyaralás közepén is fogyasztható formában az érdeklődő olvasóknak.