Madonna legalább nem sunyi botoxtagadóként hekkeli meg az időt – De ettől még antifeminista lenne?

Nyitókép: Profimedia/GLAMOUR

„Mostanában valamiért nagyon téma lett Madonna öregedése, vagyis az azzal folytatott »harca«. Sokak szerint amit Madonna magával tesz, az antifeminista, szürreális, disszonáns, nem tud méltósággal öregedni, szánalmas és a legfőképp nem azt az üzenetet közvetíti, ami egy hozzá hasonló ikontól elvárható. Én viszont elsősorban azt látom, hogy már megint mindenki meg akar rendszabályozni egy nőt, aki annyit tett, hogy meghozott bizonyos döntéseket a saját testével kapcsolatban.

Aki követte a Madonna szépészeti beavatkozásai miatt támadt felháborodás-hullámot, talán észrevette, hogy az teljesen összhangban áll a mindenkori, Madonnát kritizáló hangokkal: nem az a baj, amit csinál, hanem az, ahogyan csinálja. Hogy mer nyers és leplezetlen lenni, hogy szabad és független, és tényleg magasról tesz arra, ki és hogyan próbálja megrendszabályozni. Így megy ez körülötte a nyolcvanas évek óta, és már akkor sem különösebben érdekelték a méltatlankodók. Ha érdeklik, semeddig sem jut, nemhogy a Pop (és sokak szerint az Univerzum) Királynőjévé váljon. Hanem felült volna az első Detroit felé tartó buszra, és meg sem áll hazáig, hogy egy pontiaci bár pincérnőjeként álmodozzon arról, ami nem lett belőle. Pár hete ő maga is azt mondta a beavatkozásait firtató kérdésre egy interjúban, hogy egész életében meg akarták mondani neki, milyen legyen, nem rázza hát meg különösebben, hogy az öregedésébe is beleszólnának, ahogy a nőiségébe, a csinosságába, a szexiségébe vagy a zenéjébe tette, aki csak tehette, évtizedeken át. Az idő őt igazolta, hiszen pont attól lett valaki, hogy fütyült ezekre a hangokra.”