Mindenkire ráijesztett a Moldovába ékelődő orosz bábállam

Még kér a nép: a Dnyeszter bal partján fekvő moldovai területeket orosz katonai segítséggel megszálló szakadár állam, a Dnyesztermelléki Moldáv Köztársaság nemrég bejelentette, hogy február 28-án 11 órakor fővárosában, Tiraszpolban összeül a Dnyesztermellék Minden Szintű Képviselőinek 7. Gyűlése. A találkozót állítólag maguk az önkormányzati képviselők kezdeményezték, akik „aggódnak a Moldovai Köztársaság részéről érkező nyomás miatt, amely sérti a dnyesztermellékiek jogait, és rontja társadalmi-gazdasági helyzetüket”.

Vlagyimir Putyin orosz elnök ezután egy nappal, február 29-én áll ki az elnökválasztásig utoljára egy nagy beszéddel az orosz parlament felsőháza, a Föderációs Tanács (Szovfed) elé. Az Ukrajinszka Pravda európai uniós szaklapja, a Jevropejszka Pravda összekötötte ezt a két pontot: szerkesztőjük, a Magyarországon is hírhedt interjúkat készítő Szerhij Szidorenko úgy látja, az időbeli egybeesés nem véletlen,

De miből gondolják?

Bár ez a lépés gazdasági öngyilkossággal érne fel a Moldova és Ukrajna kényének-kedvének kiszolgáltatott kis földsáv számára, és különösebb hasznot Oroszország sem húzna belőle, Szidorenko szerint mégsem valószínűtlen –

A lap emlékeztet: a Minden Szintű Képviselők Gyűlését, amely az ország összes parlamenti, regionális, városi és falusi közgyűlési képviselőjét tömöríti, csak akkor szokták egybehívni, amikor a szakadár állam sorsáról kell dönteni. 1990-ben és 1991-ben négyszer ültek össze kinyilvánítandó Dnyesztermellék függetlenségét, majd 1995-ben elfogadták alkotmányukat. Aztán 2006-ban, miután Dnyesztermellék lakóinak 97 százaléka egy népszavazáson az Oroszországba való beolvadás mellett szavazott, a hatodik gyűlés mondta ki, hogy a szakadár köztársaság az Orosz Föderációba tart. Most pedig a választásra készülő Putyin beszéde előtt egy nappal ül hetedszerre össze az illusztris testület.

Ahogy 2006-ban, úgy most is áll a tanácskozás mögött közvetlen gazdasági ok: tizennyolc éve Moldova gazdasági blokád alá vonta a sem tengerparttal, sem Oroszországgal közös szárazföldi határral nem rendelkező, csak Moldovával és Ukrajnával határos területet. Tavaly pedig Moldova eltörölte a dnyesztermelléki cégek importvámmentességét, megelégelve, hogy a szakadár régió cégei versenyelőnyt élveznek a moldáv vállalatokkal szemben. 

A 2006-tal analóg gazdasági helyzet mellett két dnyesztermelléki képviselő is tett olyan tartalmú nyilatkozatot az elmúlt héten, amelyek arra engednek következtetni, hogy Dnyesztermellék az Oroszországgal való egyesülésre készülhet. A kormánypárti Vagyim Kravcsuk szerint „még egy népszavazást értelmetlen tartani, de a korábbi döntés megerősítésének helye van”, az ellenzéki Gennagyij Csorba pedig úgy látja, hogy a gyűlésnek 

hogy február 29-én Putyin nyilatkozzon erről beszédében, és a Szövetségi Gyűlés gyorsított eljárásban döntsön arról, hogy a kérésnek helyt ad”. 

Don’t cry for me, Kisinyov

Moldovából egyelőre különösebb aggodalom nem hallatszik az ügy kapcsán. Oazu Nantoi, a Dnyesztermellékkel sokat foglalkozó moldovai parlamenti képviselők egyike szerint „lesz valami nem túl radikális, és ebben bőven beleférhet egy felszólítás is Putyinnak, hogy védje meg Dnyesztermelléket”. A moldovai kormány Dnyesztermellékkel kapcsolatos ügyeket intéző szerve, a Reintegrációs Iroda hivatalosan úgy nyilatkozott, hogy a területen zajló eseményekről folyamatosan egyeztetnek az EBESZ-szel és más nemzetközi partnerekkel, és meg vannak győződve arról, hogy „Tiraszpol tudatában van a következményeknek, amelyeket magára vesz irracionális lépések esetén”. Az iroda szerint „nincs ok azt gondolni, hogy a régióban romolhat a helyzet”.

Moldova előző elnöke, az ország legnagyobb ellenzéki pártjának vezetője és Maia Sandu jelenlegi elnök legesélyesebb kihívója, a – helytelenül – oroszpártinak bélyegzett Igor Dodon az ügyben azt nyilatkozta, hogy „Dnyesztermellék a Moldovai Köztársaság része,

mert ezzel a Moldovai Köztársasággal szemben léptek volna fel agresszorként”. Azt pedig határozottan nem gondolja, hogy Dnyesztermellék valami nagy dobásra készülne a február 28-i gyűlésen. „Tiraszpolban nincs semmi olyasmi a fejekben, ami Dnyesztermellék és lakói számára további kockázatokat jelentene. A Minden Szintű Képviselők február 28-i tiraszpoli Gyűlése körüli hallomásokat pedig azok terjesztik, akiknek érdekük a destabilizáció ebben a régióban” – tette hozzá.

Mit lépne a NATO?

Mircea Geoană, a NATO – román – főtitkár-helyettese egy tévéinterjúban jelezte: ha Oroszország úgy döntene, hogy annektálja Dnyesztermelléket, akkor „a NATO elítéli majd az ilyen cselekedeteket, és tovább támogatja majd a Moldovai Köztársaságot”.

Kisinyov optimizmusát osztja az ukrán katonai hírszerzés, a HUR is. Szóvivőjük, Andrij Juszov az Ukrajinszka Pravdának azt nyilatkozta, hogy azt az információt, hogy február 28-án Dnyesztermellék arra kéri majd Oroszországot, hogy kebelezze be őt, „pillanatnyilag nem tudják megerősíteni”,

A zsarolásnak már csak azért is több értelme volna egy nagy katonai akció kiprovokálásánál, mert a 2022 júniusa óta EU-tagjelölt Moldova, amellyel tavaly december óta már csatlakozási tárgyalások is folynak, csak a kormányzat szintjén köteleződött el az európai út mellett. A román-orosz kétnyelvű, ortodox, vendégmunkás hozzátartozóik által részben Nyugatról, részben Oroszországból hazaküldött pénzből élő lakosság még egyáltalán nem biztos abban, hogy erre van-e az előre. A BOM közvélemény-kutató felmérése szerint 2023-ra 49,7 százalékra csökkent az EU-csatlakozást pártolók aránya a 2021-es 65,1 százalékról, a NATO-tagságot pedig továbbra is csak a lakosság elenyésző kisebbsége, 26,5 százaléka támogatja (igaz, ez több a 2022-es 26,5 százaléknál).

Hogy a moldáv lakosság végül melyik utat választja, abban kulcsszerepe lesz a gazdasági megfontolásoknak: annak, hogy a nyugatos kirakat mögött mit tud a népének nyújtani Maia Sandu elnök, és annak, hogy mindeközben milyen életszínvonalat tud kiharcolni magának a dnyesztermelléki szakadár köztársaság.

Nyitókép: VIKTOR DRACHEV / AFP