Nyílt levél Jámbor András részére!

„Mindjárt a levelem elején szeretném leszögezni, hogy a magázódástól és az udvariaskodástól tartózkodom, nem gondolom, hogy a tiszteletnek akár csak a legcsekélyebb jelét (szikráját) is mutatnom kellene egy virtigli kommunista irányába, akinek egész közéleti tevékenységét elvakult magyarellenesség és egy 100 millió halálos áldozattal járó, sátáni ideológia népszerűsítése jellemzi.

A sors furcsa fintora, hogy éppen ma, február 25-én van a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja, amikor azokra az ártatlan emberekre emlékezünk, akiket a te szellemi elődeid meggyilkoltak, deportáltak, bebörtönöztek, megkínoztak, félelemben és rettegésben tartottak. Hazánkban épp úgy, mint a világ számos országában. A kommunizmus azonban sajnos nem csak a múlt terhes emléke, hanem a jelen valósága és a jövő fenyegetettsége. Erre éppen te és a Budapesten békés járókelőkre támadó antifabűnöző elvtársaid vagytok az élő példa. A gazdagréti viperás terrorcselekmény képsorait látva alighanem még Szamuely Tibor is elégedetten csettintene – már ha a többi kommunistával együtt éppen nem a pokol legmélyén rohadna. De valószínűleg az is tetszene neki, ahogyan te maszatolsz, relativizálsz és – most már – fenyegetőzöl is a támadásokkal összefüggésben.

A Facebookon pénteken azt írtad, hogy »politikai és morális« elégtételt fogtok venni, mert »a hatalom meghurcolt egy ártatlan aktivistát, miközben passzívan nézte a szélsőjobboldali fenyegetéseket és uszítást«. Most komolyan, Jámbi, még te fenyegetőzől? Milyen politikai és morális elégtételről beszélsz? Szeretnélek emlékeztetni, hogy a D. Kriszta nevű barátosnéd továbbra is gyanúsítottja az antifasiszta támadásoknak. Ha meg a nyomozás végén esetleg kiderülne, hogy tényleg ártatlan, a te – minimum politikai – felelősséged akkor is ott lesz. Éveken, évtizedeken keresztül hergeltetek, uszítottatok azok ellen, akik meg mertek emlékezni az 1945-ös budavári kitörés során elhunyt katonákról, horribile dictu hősöknek nevezték őket. Lenáciztatok mindenkit, aki részt vett a Kitörés túrán (pedig még Ungváry Krisztián szerint is a túrát teljesítők 90 százaléka átlagos polgár).

Mostanra érett be az évek, évtizedek uszítása: két héttel ezelőtt felhergelt antifabűnözők ruházat alapján támadtak meg békés járókelőket Budapest utcáin, a gazdagréti áldozat (T. Zoltán) »bűne« például mindössze annyi volt, hogy terepmintás nadrágot, katonai bakancsot és tarsolylemezt viselt. Csak a Jóistennek volt köszönhető, hogy nem történt nagyobb tragédia, bár a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján aligha kell magyarázni, hogy nektek nem számítanak az emberi életek, felőletek ott, az utcán is meghalhatott volna.”

Nyitókép: Pauline Tournier / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP