„Tűhegynyi lyukon át hatol be a fény” – nagyböjt II.

„(...) lehetetlen nem utálnom bizonyos borzalmas erőszakoskodásokat és bűnöket, de igyekszem őket elválasztani elkövetőiktől. Szeretem az embert, utálom a bűnét.

Azelőtt folyton ítélkeztem, bár már akkor is nehezen törtem pálcát valaki felett. Most igyekszem nem meglátni mások hibáit, azt pedig, amit a múltban követett el, próbálom elfelejteni. Sőt, többet mondok. Valóban elfelejtem.

Annyira a jelenben élek, hogy a múlt, különösen pedig – mint öregeknél szokott lenni – a közelmúlt egykettőre feledésbe merül nálam.

De meg azután az a felfogásom, hogy az ember nem az, aki tegnap volt. Tegnap lehetett bűnöző, ma pedig szent. Saulból Szent Pál.

Saját bűnös múltam is erre az enyheségre indít, mert ahogy nem szeretném, ha valaki azt bolygatná, úgy én sem nyúlok a máséhoz.”

(Részlet Szeghy Ernő kármelita szerzetes [1872-1952] Gondolatok az élet késő alkonyán című könyvéből)

*

Fotók: R.J.
A sorozat képei lyukkamerával [camera obscura] készültek. A sötét cipősdobozba egy tűhegynyi lyukon át hatol be a fény, így a fényérzékeny papíron a kép negatívja jelenik meg. A negatív felvételek pozitív megfelelői előhívás után, digitális utómunkával jöttek létre. A képek élessége a lyuk átmérője, az expozíciós idő és a fényviszonyok függvénye. A kísérletezésekből is váratlan szépségű felvételek születhetnek.
(Sorozatszerkesztő: Kemenes Tamás)