Vatileaks: angyalok és démonok

„A múlt pénteken lezárt »Vatileaks 2.0« ügyben minden megvan, ami egy igazi olcsó ponyvaregényhez kellhet: szex, hatalom, pénz, luxusvillák, partik, fiatal nők és idős férfiak, Opus Dei, titkosszolgálatok, banktitkok és cigarettabizniszek. Mégsem egészen világos, hogy miről szól.

Múlt pénteken a vatikáni bíróság felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt egy spanyol papot, Lucio Vallejo Baldát és egy csinos római jogászlányt, Francesca Immacolata Chaouquit. Azzal vádolták őket, hogy titkos vatikáni iratokat adtak át olasz újságíróknak, akik tavaly az egyházi államon belüli bankbotrányokról, luxuséletről, pénzügyi machinációkról könyvet jelentettek meg.

Don Balda és Chaouqui végül elvitte a botrányt – a Vatikán az ügy gyors lezárásában és elfeledtetésében volt érdekelt.

A hivatalos narratíva, amelyet a média is átvesz, úgy szól, hogy Ferenc pápa megpróbálja megtisztítani az egyházi államot a gyanús pénzügyi üzelmektől, de sokak keresztbe tesznek neki – nem véletlenül jelent meg az egyik olasz újságíró könyve Keresztút címmel, amelyben Ferenc pápa »korrupcióellenes harcát« mutatja be.

A kép azonban nem ilyen egyszerű: a pénteki ítélet jogilag lezárta ugyan a mostani botrányt, de itt Ferenc pápát aligha lehet reformerként feltüntetni: inkább az ügyben tanúsított dilettantizmusával tűnt ki. Mivel azonban az olasz média is felettébb kedveli a mostani a pápát, ez az olvasat valószínűleg kevésbé tükröződik majd a lapokból. (...)

A 2011-es eset után a vatikáni büntető törvénykönyv immár büntetni rendeli, ha valaki a pápai államnak ártva juttat ki belső dokumentumokat. XVI. Benedek azonban egykoron megkegyelmezett elárulójának, mondván, gyerekei vannak. Ferenc pápa elárulóit – akiket maga engedett be a Vatikánba – ezúttal szabadságvesztésre ítélték: 2015 végén kezdődött a per többek között Chaouqui kisasszony, Balda atya és a botránykönyveket író két olasz újságíró ellen.

Utóbbiakat felmentette a vatikáni bíróság, mondván, nem illetékes az ügyükben, sőt nem is akarta »a sajtószabadság isteni jogát« azáltal korlátozni, hogy újságírókat ítélne el. A L’Espresso hetilap egyenesen »a sajtószabadság győzelméről« írt a pénteki ítélet kapcsán, ugyanis a római arisztokrácia világában otthonosan mozgó Giuseppe Dalla Torre del Tempio di Sanguinetto vezette bírói tanács külön hangsúlyozta, hogy »nem lehet felelőssé tenni azt, aki kapott információt közzétesz«.

Mindazonáltal az információk forrásait, Chaouquit és Balda atyát elítélték: tizennyolc, illetve tíz hónapnyi, de öt évre felfüggesztett szabadságvesztésre. Chaouquit egy ismert feminista ügyvéd, Giulia Bongiorno védte a vatikáni bíróság előtt: a fiatal jogászlány amúgy tagadta, hogy ártani akart volna a pápának a dokumentumok kiszivárogtatásával. Éppen ezért bízik kegyelemben, mert állítása szerint ő csak azért adta ki a papírokat, nehogy Ferenc pápa ellenfelei eltussolhassák az ügyeket. »A pápámért, az egyházamért, a családomért, az igazságért állok itt« – mondta a tárgyalás során Chaouqui.

Az ilyen botrányok azonban sohasem a megtisztulást segítik: hangosak, és sokat ártanak az egyház tekintélyének, de mihelyt kikerülnek a félinformációk, a zavarodott helyzetben a tényleges felelősök könnyen alámerülhetnek ismét. Ferenc pápa tehát felettébb meggondolatlan volt, amikor a római elit köreiben mozgó, botrányújságírókkal barátkozó, Paolo Berlusconi által támogatott Chaouquit engedte a titkos dokumentumok közelébe.

Ha hiszünk az összeesküvésekben, akkor a lánynak akár az is lehetett a feladata, hogy botrányt csapjon – megelőzendő a tényleges és teljes tisztulást. »Persze, egyenesen a kínai maffiától vagyok« – terelt a jogászlány mindig, amikor háttérkapcsolataira kérdeztek rá.”