Kínai kémek suttognak az európai döntéshozók fülébe
Egyre több, Európában tevékenykedő kínai kémre derül fény, azonban nem egyszerű leleplezni őket. Peking pedig igencsak kreatív.
Az oikofóbia, saját kultúránk megvetése nem modern jelenség, hanem átjárja a Nyugat történelmét. Legfőbb oka az értelmiségiek folytonos szereptévesztése, akik a saját közösségeik megvédelmezése helyett valamilyen egyetemes igazság előmozdításában látják a feladatukat.
Már George Orwell is írt bizonyos angol értelmiségiek körében hódító „negatív nacionalizmusról”: megfigyelte, hogy egyesek lelkesednek más népek szokásaiért, de úgy vélik, hogy a saját kultúrájuk iránt a hasonló érzések kínosak és veszélyesek. Orwell szerint ez a fajta önmegvetés identitásjelzőként funkcionált, eszközként arra, hogy elhatárolódjanak a munkásosztálytól, amelyhez egykoron tartoztak. Az oikofóbia fogalmát végül a kortárs konzervativizmus legnagyobb alakja, Roger Scruton alkotta meg a napjaink Nyugat-Európáját jellemző önmegvetés, olykor nyílt öngyűlölet leírására. Definíciója szerint mindez egyfajta „belső igény, hogy becsméreljük azokat a szokásokat, a kultúrát és az intézményeket, amelyek azonosíthatóan a mieink”. Egy fiatal svéd filozófus, Benedict Beckeld úgy döntött, hogy Orwell és Scruton nyomdokain haladva önálló tudományos kötetet szentel a nyugati politikát, ezzel a jövőnket érdemben meghatározó jelenség vizsgálatának.