Kérdésre válaszolva elmondja, hogy 33 éves, házas. Korábban könyvelőként dolgozott egy nemzetközi cégnél, de miután megházasodott, a férje kedvéért feladta a karrierjét. „Jelenleg nem dolgozom, Daninak próbálom az alkotáshoz szükséges biztos hátországot megteremteni.” A férje sikeres festőművész, mely tény és a hozzá kapcsolódó státusz, anyagi megbecsülés és társadalmi élet fontos szerepet tölt be az énképében. „Élénk társasági életet élünk, és sokat utazunk, főleg Amerikába és Franciaországba.” Gyerekük nincs. Elmondása szerint ő már szeretne, „nincs időm várni, ketyeg a biológiai vekkerem”, de a férje elzárkózik a gyermekvállalástól, ami konfliktushoz vezetett kettejük között. „A férjem művész, és ezért kissé hisztérikus alkat, ha szóba hozom a dolgot, idegesen reagál. Mivel szeretem, nem akarok veszekedni vele, mert csak gátolnám az alkotásban, és attól még idegesebb lenne. Mégis beszélnünk kell róla, mivel engem meg szorít az idő.” Ennek a konfliktusnak a megoldásában kéri a segítségemet.
– Csak nincs baj?! Nem örült a férje? – kérdezte a pszichológus az irodájába néhány másodperce beviharzó páciensétől.
A terapeuta abból, hogy a nő a megérkezését követően minden átmenet és további magyarázat nélkül közölte vele: „teljesen kivagyok”, arra következtetett, hogy Szende Kata férje, Virágh Dániel a bejelentést, amelynek páciense oly nagy jelentőséget tulajdonított, s amelyre az előző ülésükön oly nagy elszántsággal készültek, nem fogadta kitörő örömmel.
– Nem, nem erről van szó! – hessegette el magától egy kézlegyintéssel a nő a terapeuta feltételezését, és rögtön meg is magyarázta feldúltságának okát.
– A farkas miatt vagyok totál kikészülve.
Majd már a fotelben ülve folytatta:
– Most nem is tudok másra gondolni, mint arra a szegény állatra!
– Miféle farkasról van szó!?
– Hogyhogy miféle, természetesen a svájci.
– Bocsánat, de nem értem – tárta szét a karját tehetetlenül a pszichológus, s egy pillanatig arra gyanakodott, hogy az állítólagosan hisztérikus férj viselkedése átragadt a feleségére.
– Mondja, maga nem olvas híreket? – szegezte neki a nő a kérdést, mint egy kihallgatótiszt.
– Bevallom, nagyon ritkán – szabadkozott a pszichológus.
– Bulvárhíreket pedig szinte egyáltalán nem – tette hozzá, mintegy magyarázatképpen, hogy miként kerülhették el a figyelmét egy bizonyos farkassal történtek. – Kérem, meséljen róla – folytatta a terapeuta. Páciense feldúlt állapotából arra következtetett, hogy a nő különös fontosságot tulajdonít az esetnek, ezért talán érdemes lesz többet is megtudni róla.
– Lelőtték.
– Kit?
– Természetesen a farkast!
– Ó! Valóban?!
– Igen. M237-et egyszerűen lelőtték.
– M237 – ízlelgette az állat nevét a pszichológus, majd megjegyezte: – Fura egy név.
– Mi a furcsa benne? Egyáltalán, miért ne lehetne ez a neve? – védte az állat nevét a nő a pszichológust is meglepő vehemenciával.
– Bevallom, nekem az autópályák számozása vagy egy jelszó jut eszembe erről a betű- és számkombinációról – felelte a helyzet komolyságához képest, már ha egy farkas halálát komolynak lehet nevezni, félig viccesen a terapeuta.
– Csak azért mondom, mert általában a vadállatoknak nem adnak nevet. Én legalábbis csakis olyan könyvekben, mint a Vuk vagy A dzsungel könyve, találkoztam ilyen esetekkel – fújt visszavonulót a pszichológus Szende eltorzult és harcias arckifejezését látva.
– Ez egy hivatalos név, amit a svájci természetvédelmi hatóságok adtak neki – felelte kioktató, kissé utálkozó hangnemben a nő, mintegy ezzel is hangsúlyozandó a másik tudatlanságát a témában – Mert ott még van természetvédelem. De a neve most másodlagos, a lényeg az, hogy lelőtték. Egy rohadt vadász volt – folytatta Szende, kihasználva, hogy a pszichológus, ledermedve az addig megismert kedves, visszafogott, anyaságra vágyó hölgyből lassan fúriává változó nőtől, csendben várta a vihar elültét. – Egy elmebeteg, szadista állat – hergelte tovább magát Szende, jelét sem adva, hogy le akarna csillapodni.
– Kata, kérem, nyugodjon meg, végül is egy emberi lényről beszélünk – csitította a pszichológus az időközben még magasabb fokozatra kapcsoló, az ismeretlen vadászt válogatott kínzásokkal, majd nyilvános akasztással átkozó nőt. De hiába volt minden igyekezete, Szende Katának természetesen erre is volt válasza.
– Ez nem ember. Ez egy lelketlen vadállat.
– Nem tudhatjuk – folytatta az egyre reménytelenebb küzdelmet a pszichológus az egyszemélyes inkvizícióvá átvedlő, a vadászt mindenféle jogi procedúra mellőzésével éppen elevenen elégetni kívánó páciensével.
– De, tudjuk – ellenkezett dacosan nő. – Ezek mind ilyenek, tele vannak pénzzel, ezért azt hiszik, hogy bármit megtehetnek. Bepálinkáznak, aztán összevissza lövöldöznek mindenre, ami eléjük kerül – rajzolta meg Szende a farkas szomorú sorsán keresztül az egész magyar vadásztársadalom szociológiai kórképét egyetlen mondatban.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
A feljutás szombaton dől el, az ellenfél Szlovénia lesz.
A Kossuth-díjas zenészt már nem érdekli, hogy a libsik és a rosszindulatú kommentelők mit írnak, fel meri vállalni a véleményét.
