Nem talált válaszok – Nádas Péter 80

Na, itt a vívódó, őskomcsi szerző legfrissebb megnyilvánulása: https://mandiner.hu/cikk/20221027_nadas_peter_orban_viktor_haboru

„Súlyos, szinte letaglózó kijelentések, az ember először tényleg nem tudja, hol találjon fogást rajtuk. Mit lehet kezdeni az ilyen mondatokkal?” Nevetünk. Legyintünk. Ilyesmi. Akármi. Már olvastam őket. Fent van neten. https://terebess.hu/keletkultinfo/akutagava2.html#4 4 Lassanként elsajátítottam a kappák nyelvét, és megismerkedtem életmódjukkal, szokásaikkal is. Csak az maradt megfoghatatlan számomra, hogy ők nevetségesnek találják mindazt, amit mi komolyan veszünk, és halálos komolysággal kezelik azt, ami nekünk nevetséges. "Igazság" és "erkölcs" például komoly fogalmak az emberiség számára; a kappák azonban úgy nevetnek e két dolgon, hogy még oldalukat is fogják a kacagástól. Talán azért, mert a humorérzékük tökéletesen más, mint a miénk. Egy ízben, amikor a születésszabályozás kérdését feszegettük Csakk doktorral, olyan nevetőgörcsöt kapott, hogy a csíptető is lepottyant az orráról. Mikor sértődötten tudakoltam e nagy vidámság okát, körülbelül ezt válaszolta (ha néhány apróbb vonatkozásban nem egészen pontos a tolmácsolásom, úgy ez csak azért van, mert még nem értettem meg a kappa nyelv minden kifejezését): - Hát nem kacagni való, hogy egyedül a szülők szempontjai legyenek mérvadók ebben a kérdésben? Nem túlságosan önző dolog ez? Nekünk, embereknek, viszont az a módszer tűnik fel rendkívül nevetségesnek, ahogy a kappák világában zajlik le a szülés. Nem sokkal e beszélgetés után meglátogattam Baggnak gyermekágyban fekvő feleségét. A szülés - akárcsak nálunk - orvos vagy bába segítségével folyik le. Amikor azonban megkezdődik a vajúdás, az apa ajkát a szülő nő... mondjuk, méhszájához illeszti, és hangosan bekiált, mint valami telefonkagylóba: - Óhajtasz megszületni erre a világra? Gondold meg alaposan, az azután válaszolj! Bagg is többször megismételte ezt a kérdést térdeplő helyzetben, majd az asztalon levő fertőtlenítőszerrel kiöblítette a száját. A magzat nem lehetett a legkényelmesebb helyzetben, mert fojtott, alig érthető hangon felelte: - Nem óhajtok megszületni. Egyrészt azért nem, mert nincs kedvem az ön idegbaját örökölni, másrészt pedig: helytelennek találom a kappa életformát. Bagg zavartan vakargatta a fejebúbját, a bába pedig üvegcsövet illesztett a méhszájhoz, és valami folyadékot fecskendezett bele. A szülő nő megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben dagadt hasa összezsugorodott, mint valami léggömb, amiből kiengedték a hidrogént. Mint a magzat válaszából sejteni lehet, a kappák megszületésük után azonnal beszélni és járni tudnak. Dr. Csakk beszélt nekem egy gyermekről, aki születése után huszonhat nappal már értekezést olvasott fel arról a kérdésről, hogy van-e isten, két hónapos korában azonban elhunyt. Most beszámolok arról a nagy plakátról, amelyet a születésszabályozásról folyt vitánk után, Kappaország-beli tartózkodásomnak körülbelül harmadik hónapjában, az egyik utcasarkon pillantottam meg. A plakát alján tíz-tizenkét kappa volt látható: részben kardot szorongattak, részben trombitáltak. A rajz felett a kappák óracsavarra emlékeztető betűivel hozzávetőleg a következő szöget állt (itt megint lehetnek apróbb eltérések a valóságtól; én mindenesetre ezt jegyeztem fel a velem sétálgató diák-kappa, Lapp fordítása nyomán): CSATLAKOZZ AZ EUGENETIKA ÖNKÉNTES KATONÁIHOZ! EGÉSZSÉGES KAPPA FIÚK, KAPPA LÁNYOK, VÁLASSZATOK BETEG KAPPÁKAT ÉLETTÁRSATOKUL, HOGY ÍGY ELVÁGHASSUK AZ ÖRÖKLŐDŐ BAJOK ÚTJÁT! Én persze nyomban kijelentettem Lappnak, hogy ez az út járhatatlan. Szavaim azonban nemcsak a diákot, hanem a plakátot olvasó többi kappát is harsány kacagásra ingerelték. - Járhatatlan? - vetette ellene a diák. - De hiszen ön saját maga mesélte, hogy ez a szokás az emberek között is dívik! Vajon miért szeretnek bele cselédlányokba a gazdag úrfiak? Előkelő kisasszonyok miért választanak sofőröket? Nem az öröklődő bajoktól kívánnak-e ösztönösen megszabadulni? Nem nemesebb ügyért harcolnak-e vajon nálunk az eugenetika önkéntes katonái, mint azok, akik önöknél egy-két rőfnyi vasútvonal birtoklásáért gyilkolják egymást? Lapp komolyan beszélt, oldala azonban csak úgy remegett közben a visszafojtott kacagástól. Csatlakozni akartam a nevetőkhöz, de hirtelen más, sürgősebb dolgom akadt; egy kappát kellett fülön fognom, aki elcsente a töltőtollamat. Ez azonban nem könnyű feladat, mert a kappák bőre igen síkos: a tolvaj kicsúszott a kezeim közül. Szúnyogszerűen sovány teste szinte kétrét hajolt, és elmenekült, még mielőtt megmarkolhattam volna.

Faszom se érti, mit keres ez az írás a Mandineren. Győrffy a balösszekötő nálatok? Egy szót sem olvashatunk a gyötrődő művész súlyos kommunista állampárti bekötéséről, Gyurcsányhoz és az ő "igazságbeszédéhez" való sajátos viszonyáról. Meg a többi hihetetlen aljasságról.

Soha sem értettem, hogy miért kell olyan emberek köldöknézegetéseiről olvasni, akiket ha beszélgetőtársak vagyunk rövid időn belül ott hagyunk, vagy ha nem lehet, akkor elalszunk! Az olvasás nem mazochizmus, ami nem tetszik, azt minek elolvasni s pláne magyarázni, sőt ünnepelni, dicsérni? Csak hát a nyugati ferde ízlés nem csak a szexuális orientációkban és szokásokban mutatkozik meg, hanem az izlés(telenség)ben is! Az utóbbi évtizedek irodalmi Nobel-díjasainak is alig van olvasható , élvezhető művük! Ahogy a művészetek és társadalmi élet terén sem más a helyzet! Woke, multikulti, kozmopolitizmus, genderizmus, cancel culture és nihilizmus korunk jellemzői! A kakafónia, a rapp, az érthetetlen, nonfigurativ festészet/szobrászat, az önmegvalósító színpadi rendezés és játék, az olvashatatlan "szépirodalom", a zabhegyező tudományos élet, a túltolt feminizmus és a kvótanők, a kütyüket nyomogató, hallgató s autó, vonat alá sétáló fiatalok, mind mind napjaink jellegzetességei! Élvezni kellene?