Egyszerű a képlet – Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik Gyurcsány Ferenccel, vagy „integrálja”
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Idén éppen 150 éve hajózott ki az osztrák–magyar északi sarki expedíció, hogy meglelje az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő északi átjárót. A viharos és jeges körülményekkel dacoló, mára – méltatlanul – a feledés homályába veszett vállalkozást az AdmiralTegetthoff névre keresztelt gőzhajón hajtották végre. Mi, magyarok pedig Kepes Gyula hajóorvosnak köszönhetően kulcsszereplői lehettünk e bátor küldetésnek. Az ő érdeme volt, hogy a mintegy két évig tartó, embert próbáló felfedezőút során a legénység mindösszesen egyetlen tagját veszítette el. Bár a kutatók a keresett átjárót végül nem lelték meg, helyette felfedezték a ma Ferenc József-földként ismert szigetcsoportot. A partra szállás helyét tiszteletükre Tegetthoff-foknak nevezték el. Arról, hogy milyen életveszélyes körülményekkel kell egy ilyen küldetésen megbirkózni, hű képet fest a nemrégiben bemutatott A jég ellen című film, amely a közel negyven évvel később Grönlandra induló dán expedíció tragikus, de egyben hősies történetét meséli el. Az osztrák–magyar expedíció a világ legnagyobb tengeri hatalmaival kelt versenyre. Emlékét büszkeséggel őrizhetjük.
A felfedezések tétje a nemzetközi jog szempontjából sem közömbös. A dán expedíció célja például annak igazolása volt, hogy Grönlandnak nincsen szárazföldi összeköttetése az amerikai kontinenssel, és ezért onnan nem is lehet igényt formálni rá. Hasonló vita folyt a szomszédos Spitzbergák hovatartozásával kapcsolatban. A lakhatás szempontjából meglehetősen viszontagságos, ámde szénben és foszfátban gazdag szigetcsoporton leginkább Norvégia és a cári Oroszország veszett össze. A múlt század elején megkötött Spitzbergák-szerződés Norvégia korlátozott szuverenitását ismerte el, de a szigeteket körülvevő tenger és kontinentális talapzat helyzete máig vita tárgya.