Pilinszky egy-egy mondatával iszonyú súlyt ad művészetnek, beszédnek, csendnek, szépségnek.
2020. július 01. 22:25
p
0
0
0
Mentés
Pilinszky János 1971-ben Franciaországban látta a híres avantgárd színházrendező, Robert Wilson és társulata A süket pillantása (Deafman Glance) című előadását. Azzal, hogy lenyűgözte a darab, keveset mondtunk. A költő Shakespeare-rel, Racine-nal, Bachhal, Dosztojevszkijjel említette egy lapon Wilsont. Hamarosan alkalma volt megismerkedni a darab egyik szereplőjével, a fekete Sheryl Suttonnal is, akinek akkoriban egy magyar emigráns, a ma New Yorkban galériát üzemeltető Gát János volt a szerelme.
Pilinszky a század legnagyobb színésznőjeként tekintett rá, s noha nyelvi nehézségek miatt túl mélyre nem hatolhattak beszélgetéseik, a költőt nem eresztette Sutton kisugárzása. Haláláig kapcsolatban maradtak, filmet, színdarabot tervezett vele és Törőcsik Marival, arra kapacitálta, hogy költözzön Balatonfüredre, és papírra vetette képzelt dialógusaikat.
Így született meg a Beszélgetések Sheryl Suttonnal, amit most a Magvető Kiadó négy évtized után újra önálló kötetként jelentetett meg. Hogy miről szólnak ezek a párbeszédek, azt nem egyszerű összefoglalni. A Wilson-darab kapcsán művészetről, színházról, nagyvárosról: ez a legrövidebb válasz. Közben viszont – ahogyan maga a költő is utal rá – Pilinszky esszéinek egyfajta szellemi szintézise is ez. A modern irodalom nem meri vállalni az unalom kockázatát. A minőség az, aminek nincs ideje. A költészet közege a jóvátehetetlen. A művészet nem puszta kitalálás, hanem a valóság kitalálása. A művészet látszat és valóság igazságtevő helycseréje. A valódiból semmi, majd a semminél is gonoszabb mintha lett a művészetben és megszokott életünkben egyaránt.
Elbeszéléstöredékeket, emlék- és álomképeket, színházelméleti fejtegetéseket, Simone Weil-idézeteket fűz egybe Pilinszky. Felfesti pusztulásba bukó költői tájképeinek elméleti hátterét. Kár tagadni, vannak benne gyengébb részek: az a „totális” érzékenység, amely utánozhatatlan húzású lírai életművet termett, itt olykor érzékenykedőnek hat. Közben meg jóformán már a harmadik fejezetnél érzem, hogy időről időre le fogom venni a könyvet a polcról. Pilinszky egy-egy mondatával olyan iszonyú súlyt ad művészetnek, beszédnek, csendnek, szépségnek, hogy egészen elhiszem: nem biztos, hogy fásult tartalmatlanságra vagyunk ítélve.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az egyre ideologikusabb, föderalistább, Európának ártó baloldali többséget? Áttekintettük az 1979 és 2019 közti negyven év választási trendjeit, és értékeltük a kilátásokat.
Hány százalékkal lehet elégedett a Fidesz az európai parlamenti választáson? Létezik-e a „kiábrándult fideszes szavazó”? Mit szólnak a Magyar Péter-jelenséghez? Ki a vesztese a fővárosi kampánynak? Vitainterjú Török Gábor elemzővel és Giró-Szász András politikai tanácsadóval.
A pénteki késelés első halálos áldozata feltehetően az az intézkedő rendőr, aki ráugrott arra a megtámadott aktivista civilre, aki épp meg akarta állítani a támadót.
p
4
0
23
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!