Zavaros idők, hatalmas kihívások, csetlő-botló EU

2023. május 15. 17:40

A Danube Institute Free Market Road Show innovációs rendezvényén volt vendég Neven Vidakovic, a Loti Trading vezérigazgatója, a szlovéniai Maribori Egyetem Közgazdasági és Üzleti Karának professzora. Globális összefüggésekről beszélgetett vele a Makronóm. Megállapításai több mint megszívlelendők.

2023. május 15. 17:40
null
Az interjút Halaska Gábor készítette.

Hogyan látja a jelenlegi globális gazdasági és politikai helyzetet?

Rendkívül zavaros idők járnak, amelyek sokban emlékeztetnek az 1930-as évekre. Új gazdasági hatalmak vannak kialakulóban, és a világrend átalakulóban van. Az 1990-es évekkel ellentétben, amikor sok remény és optimizmus övezte a változásokat, ezúttal inkább a félelem és a szorongás a meghatározó. A jelenlegi globalizált világgazdaságban erősek a gazdasági és a pénzügyi összefonódások. Ez az összefonódó struktúra kényes környezetet teremtett. Ennek a környezetnek az egyes aspektusai már túlságosan is megváltoztak. Ezt látom, különösen a kötvénypiacokon, ahol kereskedem. A rendszer ellenálló képességét tesztelik, és ez soha nem jó állapot.

Ön szerint hol, mely pontokon változik a legtöbbet a gazdasági rendszer, a pénzrendszer?

Azt mondanám, hogy a legnagyobb változás a dollárban és abban van, ahogyan azt a globális gazdaságban érzékelik és használják. Gyakran tévesen értelmezik, hogy mit jelent a dedollarizáció. Sokan azt gondolják, hogy a dollár mint a világ tartalékvalutájának pozíciója megszűnt. Bár néhányan óvatosabbak, arról beszélnek, hogy a dollár elveszíti a tartalékvaluta-pozícióját. Ez nem fog megtörténni, és – úgy látom – néhány éven belül ez nem is történhet meg. Ám a dollár elleni támadás szempontjából ez lényegtelen.

Mi a különbség? Ha a dollár a fő tartalékvaluta, akkor a dollár fontos. Miért maradna a dollár a fő tartalékvaluta, és miért lenne a kereskedelem fő tranzakciós eszköze? Miért lenne ez olyan fontos és miért veszélyes, ha a szerepe gyengül?

Azt hiszem, Joan Robinson volt az, aki azt mondta, hogy a legtöbb probléma a közgazdaságtanban a készlet és az áramlás fogalmainak összekeveréséből adódik. (Azaz az adott időpillanatban meglévő javak, illetve egy idő alatt folyamatosan keletkező javak szemléletének különbsége – lásd Stock-Flow Consistent (SFC) Model – a szerk.) Mit jelent az, hogy a dollár a tartalékvaluta? Azt jelenti, hogy valakinek dollárja van. Mivel senki sem akar készpénzt tartani, mert a készpénznek nulla a hozama, ezért olyan értékpapírokat vásárolnak, amelyeknek van valamilyen hozama. Így használják a dollárt tartalékvalutaként. Vagy ha valakinek pénzre van szüksége, akkor dollárban bocsát ki adósságot. A dollárt szintén így használják tartalékvalutaként. A dollár nemzetközi tranzakciókhoz való használata azt jelenti, hogy a tranzakciókhoz készpénz szükséges. Ha azonban úgy döntesz, hogy a tranzakcióid egy részét más valutára váltod, akkor egyszerűen csökkented a dollárkészletedet. A dollártól úgy szabadulsz meg, hogy eladod. Ez leértékeli a dollárt, és csökkenti az USA fogyasztási és hitelfelvételi képességét. Következésképpen gyengíti az USA gazdaságát. Ezt teszik Kína és partnerei is. Ez a tranzakcióváltás a nyugati pénzügyi rendszer elleni fő támadás.

A képen: Neven Vidakovic, a Loti Trading vezérigazgatója, a szlovéniai Maribori Egyetem Közgazdasági és Üzleti Karának professzora. 

Mi lehet az eredménye egy ilyen támadásnak a világgazdaság ellen?

Az általunk ismert világ azon a feltételezésen alapul, hogy az USA a legnagyobb gazdasági hatalom, és hogy folyó fizetésimérleg-hiánya van. Ez lehetővé teszi, hogy a világ többi része többet termeljen, mint amennyit fogyaszt, az USA pedig többet fogyaszt, mint amennyit termel. Ennek melléktermékeként az USA-nak költségvetési hiánya van, és mindenki amerikai adósságot vásárol. Így hagyja el a dollár az USA-t, és kerül a világ többi részébe. Ha ez az áramlás megfordul, akkor a dollár visszakerül a forrásához, ami jelentősen akadályozza az USA fogyasztási képességét, és csökken Amerika gazdasági ereje, amely a korlátlan adósságkibocsátás képességéből ered. Ez az, amit Kína és a többi BRICS-tag megpróbál megtenni. Tehát a dollárnak mint a világkereskedelem fő tranzakciós eszközének akár összességében néhány százalékponttal történő eltűnése nem tűnik nagy dolognak, de messzemenő következményei vannak a világgazdaság szerkezetére és a nyugati világ gazdasági kapcsolataira. Remélem, hogy ebben az esetben bemutattam az állomány és az áramlás közötti különbséget.

Milyen értelemben veszélyes Kína?

Abban az értelemben nem, hogy fel akarnák borítani a jelenlegi gazdasági és politikai világrendet. Csak a csúcson akarnak lenni, mint a G7-ek a II. világháború vége óta. Hogy a G7-ek ezt megengedik-e, vagy sem, az egy másik kérdés. A változás közeleg. Ha félsz tőle, és nem vagy rá felkészülve, akkor veszélyesnek értelmezed, ez az egyetlen, de igazából rossz értelmezési mód.

Mire számíthatunk a következő néhány hónapban vagy akár egy-két évben?

Sok függ attól, hogy a Nyugat hogyan fog reagálni. Eddig a reakció teljesen rossz, és Kína kezére játszik. Amire a Nyugatnak szüksége van, az több egység. Az inflációcsökkentési törvény például klasszikus példája a „koldus a szomszédod” stratégiának, de ebben az esetben a szomszédod a legközelebbi szövetségesed. Akkor miért csinálják? Az EU viszont klasszikus példája a bürokratikus mocsárnak, amelynek a viselkedése kontraproduktív. Ezt látom a következő években: Kína növekvő hatalmát, a dollár leértékelődését, magasabb inflációs rátákat, magasabb kamatlábakat, alacsonyabb növekedési rátákat és csökkenő életszínvonalat Európában. Kérem, hogy ezt tartsák szem előtt. Ez az, ahová most tartunk. Az irány változhat, de nem lesz érdemi változás azokkal, akik odajuttattak minket, ahol most vagyunk.

A kilátások tehát borúsak. Nézzük az inflációt. Az elmúlt hónapokban az infláció csökkent, úgy tűnik, hogy az EKB monetáris politikája működik, vagy nem?

Úgy tűnik, hogy az infláció a magas pontról csökkent, de a valóságban 7 százalék körül stabilizálódott. Például a 2022. áprilisi infláció éves szinten 7,4 százalék volt, a 2023. áprilisi előzetes adatok szerint 7 százalék. Tehát az inflációs ráta az EU-ban nagyon magas szinten stabilizálódott, ami azt mutatja, hogy strukturális inflációban vagyunk. Egyértelmű, hogy a monetáris politika nem működik. Az EKB is elkövette azt a hibát, hogy túl gyorsan túl sok pénzt vont ki a gazdaságból. Az EKB mindössze 6 hónap alatt ezer milliárd euróval csökkentette az egyenlegét. Egy ilyen mértékű monetáris szűkítés súlyosan akadályozta a bank hitelezési képességét egy olyan időszakban, amikor az EU-nak van a legnagyobb szüksége a beruházásokra. A bankrendszer megnyomorítása ebben a pillanatban – és közben az infláció még mindig nem csökkent – egyértelműen arra utal, hogy az EKB alapvetően rosszul értelmezi a gazdaság jelenlegi állapotát, tüneteit.

Milyen új fejlesztésekre van szükség?

A világ deglobalizáción megy keresztül. Ez azt jelenti, hogy minden termelőeszközt vissza kellene hozni Kínából az EU-ba. Az NRRP nem ezt teszi. Nézze meg, mire használják az NRRP-t Horvátországban. Nem új munkahelyek teremtésére, hanem a régi épületek energiahatékonyabbá tételére. A deglobalizációs folyamat teljesen új fejlesztési politikát igényel. Az EU-nak nincs ilyene. Továbbá, mint mondtam, az EU-s termelést is át kell helyezni a tengerentúlra. Ez új beruházásokat igényel, azokhoz pedig banki hitelre van szükség. És mit tesz az EKB: súlyosan csökkenti a bankok hitelezési képességét. Ön szerint ez jó monetáris politika?

Az NRRP-t azonban uniós bürokraták hozták létre. Nyilván nem eléggé mély a kapcsolatuk a való világgal. Honnan lehet tudni, hogy mi a legjobb megoldás?

Ha elfogadjuk a valóságot. Több mint 18 hónapja van infláció, és az EKB azt mondja, hogy nincs infláció, és hogy ez átmeneti. Az EU folyamatosan tagadja, hogy az ukrajnai háború nem háború Oroszországgal, hanem csupán egyike a BRICS-országok számos mesterkedésének, amelyekkel a Nyugat destabilizálására törekszenek. Ha egyszer végre elfogadjuk a valóságot, akkor elkezdhetünk hatékony politikát kialakítani. Az Európai Bizottság nem akarja ezt megtenni, mert akkor be kellene ismernie, hogy tévedett. A „hibáztam” pedig egy olyan szó, amely nem létezik a politikusok szótárában. Ezért mondtam, hogy azok, akik idejuttattak minket, nem tudnak minket innen egy jobb jövő felé vezetni.

Tehát az eddigi beszélgetésük alapján feltételezhetjük, hogy a ma látott globális válságok csak a kezdetét jelentik valami nagyobbnak? Mondjuk súlyosabb pénzügyi anomáliáknak, vagy egy USA és Kína közti, például Tajvan kapcsán kirobbanó nagy háborúnak?

Igen. A sakkozás alapjai 1883-ból azt mondják, hogy az egyetlen módja annak, hogy okosabbá váljunk, az, hogy okosabb ellenféllel játszunk. Kína 50 éve dolgozik ezen. Az EU és a nyugati világ kihívást kapott. Most okosnak kell lennünk, és tudnunk kell, hogyan válaszoljunk. Igazán okosnak kell lennünk, és fel kell ismernünk, hogy a másik fél okos, módszeres és távlatokban gondolkodó. Ellenkező esetben kezdjünk el inkább mandarinul tanulni angol helyett...

Nézzünk akkor egy kicsit közelebbre. Ön szerint melyek a fő trendek most Európában?

Ez a kulcskérdés. Nemcsak az, hogy mik a trendek, hanem az is, hogy a jelenlegi trendek hová vezetnek minket. Az USA gazdasági, politikai és katonai fölényét a történelme során először kérdőjelezik meg. A jelenlegi vezetés nem tudja, hogyan reagáljon. Mint láttuk, a Biden-kormányzat megpróbálta fegyverként használni a dollárt, és ez visszafelé sült el. A médiából látható, hogy a fő kérdés az USA-ban az, hogy mi a férfi és mi a nő. Ez a jelenlegi helyzetben nem fontos. Nincs hosszú távú elképzelés arról, hogy mit jelent a nyugati világ.
Az EU ezzel szemben a szabadon gondolkodó nemzetállamok, valamint a mindent uralni és szabályozni akaró uniós bürokraták közötti harcban áll. A keleti országok kezdenek rájönni, hogy az EU-tól kevés segítséget kapnak. Horvátországban például folyamatosan azt mondják nekünk, hogy az integráció révén az EU-val jobb lesz az életszínvonalunk. De ez nem látszik mind a mai napig. A fő érv az EU-hoz való csatlakozás mellett a gazdasági konvergencia volt, az, hogy olyan életszínvonalunk lesz, mint Németországnak. Nos, én még mindig várom, hogy ez legalább elkezdjen megvalósulni.
A világ többi része eközben kétségbeesetten próbálja értelmezni a jelenlegi helyzetet, és eldönteni, hogy melyik oldalra álljon. Ami kiábrándító, az a válasz arra a kérdésre, hogy mit tud nyújtani a Nyugat? A válasz ugyanaz, semmi újat. Ez a fejlődés hiányát mutatja.

Konkrétan milyen központi intézkedésekre és akciókra van szükség ön szerint az innovációk és az innovatív cégek sikeréhez Magyarországon, a V4-ek színterén vagy akár az egész EU-ban?

Az EU strukturális inflációval szembesül egy stagflációs gazdasági egyensúlyban. Ez a legrosszabb hely egy üzlet számára. A gazdaságnak ebből az állapotából csak olyan politikákkal lehet kilábalni, amelyek megszüntetik a strukturális infláció forrásait. Ez nehéz, mert olyan jövőképet igényel, ami az EU jelenlegi vezetésének nincs. De ahogy a Danube Institute Free Market Road Show konferenciáján megtartott előadásomban idéztem: a gonosz győzelméhez csak az kell, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit. Nos, szerencsére vannak néhányan közülünk, akik valamilyen kreatív és konstruktív dolgot tesznek.

Neven Vidakovicról bővebben ezen az oldalon olvashatnak.
Az eseményről is olvashatnak beszámolót, amely apropóján a beszélgetés készült. 

Az amely apropóján a beszélgetés készült. 

Címlapfotó:123rf.com
 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2023. május 16. 14:58
Amerika, az EU, Magyarország annyira rengeteg semmiből teremtett fedezetlen dollárt, eurót, forintot bocsátottak ki, hogy nagyon magas lett az infláció. Ezért muszáj volt egy keveset visszavenni belőle. Nem sokat vettek vissza, csak olyan kb. 10%-nyit. Úgyhogy a szerző nem jól látja, hogy a forráskivonás rossz monetáris politika lenne. A 2020-2022. közötti politika volt annyira nagyon rossz és őrült módon túlzásba vitt, hogy ezt még a FED és az WKB is képesek voltak belátni. Magyarország meg egyszerűen csak alkalmazkodik hozzájuk. Azért nőtt meg az infláció, mert az MNB is billiószámra zúdította a fedezetlen forintot az országra. S azért fog visszaesni az infláció - ha fog - mert ezt abbahagyta. Azaz a szerzőnek csak akkor lenne igaza, ha nem tolták volna eszméletlen mértékben túl a fedezetlen dollárkibocsátást az elmúlt években. De túltolták. Nem kicsit. Nagyon. Muszáj volt picikét visszavenni. Különben tartósan magas maradt volna az infláció. Ami még így sem kizárt, tekintve, hogy bár a szerzőnek sok valójában kevés az a visszavett egybillió euró.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik