Ismétli önmagát

Ezekben az országokban történhet a következő nagy népirtás egy kutatás szerint

2019. február 26. 9:20

Rádi Balázs
Alig egy éve történt, hogy buddhisták törtek a muszlim kisebbség életére Mianmarban: embereket égettek meg elevenen, ütöttek agyon, vagy elzavarták őket otthonaikból. Sokkolta a közvéleményt, hogy ilyen szintű embertelenség még a 21. században is előfordulhat. Kutatók szerint a szörnyűségek előzményei egységes mintázatot követnek, ami alapján be lehet azonosítani, mely országok sodródnak a népirtás felé. Az Amerikai Holokauszt Múzeum kutatói már előre is jelezték a következő etnikai-vallási konfliktusok várható helyszíneit.

Hitler koncentrációs táborokba küldte a zsidókat, a szovjet diktatúra és a Gulág pedig szintén máig élő nyomokat hagyott a magyar társadalomban (ma is csak becsülni lehet a kommunizmus áldozatainak számát). 1994-ben a hutuk szegezték lándzsavégre a tuszikat Ruandában, Jugoszlávia felbomlása után pedig a szerbek mészároltak le több ezer bosnyákot Srebrenicában. Csak néhány példa olyan szörnyű tragédiákra, ahol politikai, etnikai vagy vallási okokból történt tömegmészárlás.

A srebrenicai mészárlás áldozatainak emléket állító sírkövek Potocariban. A kelet-boszniai Srebrenica a boszniai háború ideje alatt az ENSZ védelme alatt állt. Fotó: Michael Bueker 


2014-ben az Amerikai Holokauszt Múzeum kutatói, dartmouthi tudósokkal közösen elkezdték feltérképezni a népirtásoknak megágyazó körülményeket. Adatbázisba táplálták az összes figyelmeztető jelet, ami a második világháború óta a nagy vérengzéseket megelőzte. Az összegyűjtött népirtási adatokból számítógépes modellt készítettek, ami állításuk szerint már

előre tudja jelezni, melyik országban várható a következő emberirtás.

Országok, ahol nagy eséllyel történhet népirtás

A számítógépes modellel 162 ország adatait vizsgálták és ebből harmincat találtak fokozottan veszélyesnek. Így ha nem javulnak a mutatóik a közeljövőben, akkor több ezer ember lemészárolására lehet számítani például Kongóban, Afganisztánban és Egyiptomban.

A lista első helyén Kongó áll, majd Afganisztán követi. A turisták közkedvelt országa, Egyiptom pedig a harmadik helyen áll. Magyarország egyébként a lista 132. helyén szerepel, aminek örülhetünk, mivel így a biztonságos országok közé tartozunk: nálunk nullához közelít egy szervezett népirtás valószínűsége. Forrás: itt


Komplex modell egy összetett problémára

„A muszlimok meggyilkolása előtti három évben Mianmar az első helyen állt a valószínűségi listánkon

és a konfliktus után a harmadik helyre csúszott vissza” – utal a modell hatékonyságára a szervezet.

Az intézmény statisztikai modellje olyan adatokból jósolja meg, hogy hol lesz a következő vérengzés, amelyeknek első ránézésre semmi közük a népirtáshoz – ilyen az egy főre jutó GDP ingadozása, gyermekhalandósági ráta vagy épp a népesség alakulása. Ezek olyan tényezők, melyek a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a gazdasági-társadalmi instabilitással függnek össze.

A modell szempontjai között szerepelnek még: a közelmúltban elkövetett államcsínyek, a tekintélyelvűség szintje, az emberi jogok tiszteletben tartása, a politikai gyilkosságok és a faji alapú megkülönböztetés előfordulásai. A szempontokat itt részletesen lehet tanulmányozni.

A fenti szempontok alapján az alábbi térképen látható, hogy Európában a tömegmészárlások valószínűsége alacsony, míg például Afrikában és Ázsiában jelenleg is zajlanak népirtások. A török 11 és az afgán 24 százalékkal szemben Magyarországon a valószínűség 0,2, Németországban és Franciaországban pedig 0,3 százalék.

Lawrence Woocher, a múzeum vezető kutatója azt is kiemelte, hogy

az államforma kritikus tényező a népirtás kialakulásában.

Tapasztalataik szerint átlagosan veszélyesebbek azok a rezsimek, amelyek a totális diktatúra és a demokrácia között találhatók félúton.

A kutatás tanulsága szerint a középutat választó rezsimek ugyanis sokkal instabilabbak mint a totális diktatúrák vagy a demokráciák és a bukástól való félelem nyomása alatt rossz döntéseket hoznak, amiből végül elégedetlenség és tömeges vérengzés alakul ki.

Greg Stanton, a George Mason egyetem professzora maga is kutatja a népirtásokat és egyetért a holokauszt múzeum céljaival, azonban a módszereiket kritikával illeti. Hibaként jelöli meg, hogy a múzeum modellje olyan nemzeti adatokra épül, melyeket csak évente közölnek az országok így előfordulhat, hogy túl későn jeleznek előre egy népirtást, hiszen hasznosabb lenne például havi szinten követni a kockázatokat.

A statisztikák helyett a vérengzéseket megelőző eseményekre kellene jobban odafigyelni a professzor szerint. „Nem elég tudnunk, hogy milyen államformája van az adott országnak,

azzal is tisztában kell lennünk, hogy mit művel a rezsim.

 – húzta alá Stanton.

A professzor ki is dolgozta a saját módszerét, ami a népirtáshoz vezető utat tíz lépésre bontja. A modell logikája szerint az első lépés a faji, vallási, etnikai megkülönböztetés, ami végül egészen az „ellenség” emberi mivoltának megkérdőjelezéséig fajul. Ezt az üldözés és az áldozatok teljes megsemmisítése követi. Az utolsó lépés a vérengzés után fellépő tagadás; a bűnösök például kiássák a tömegsírokat és elégetik a holttesteket, ezzel is eltüntetve szörnyű tetteik nyomait, illetve különféle magyarázatokkal hárítják el magukról a felelősséget.

Stanton professzor és a holokauszt múzeum éves kimutatásai egyébként évtizedek óta rendelkezésre állnak a nemzetbiztonsági szervezetek számára.

Az 1994-es ruandai népirtás előjeleit is kristálytisztán lehetett látni a professzor szerint,

aki akkoriban egyébként az amerikai külügyminisztériumnak dolgozott.

Az 1994-es ruandai mészárlás áldozatai. A koponyákat a nyamatai emlékmúzeumban állították ki. Fotó: Creative Commons

„Clinton azt hazudta, hogy nem is sejtette mi készülődik Ruandában. Tudom, hogy hazudott,

mert olvastam a ruandai nagykövetségről érkező titkosított üzeneteket a népirtás előtt három hónappal, tudtuk mi fog történni” – állítja Stanton.

Az amerikai holokauszt múzeum digitális modellje és Stanton professzor tíz lépéses verziója egyaránt azt a célt szolgálja, hogy felismerjük a népirtás figyelmeztető jeleit, azonban ez a tudás egészen addig hasztalan, amíg tétlenek maradnak azok, akiknek módjukban állna változtatni a jövőn.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 22 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó, de kinek és mit kellene csinálnia, ha egy kutatóintézet vagy külügyekkel foglalkozó szervezet valószínűnek tartja a népirtást? A valószínűség nem tény. Beavatkozni akkor lehet, amikor már elkezdődik. S, ha a nemzetközi szervezetekben ekkor kezdenek tanácskozni róla, be is fejeződik, mert mindig van, aki keresztbe tesz.

Elvileg létre lehetne hozni egy nemzetközi katonai alakulatot, amely a benne résztvevő nagyobb hatalmak egyetértése esetén az első jelre beavatkozhatna. Csakhogy vannak ennek kockázatai. 1. Aligha lehetne ebből kihagyni olyan államokat, mint Kína, India, Oroszország, illetve valamelyik iszlám hatalmat, ahol ugyancsak előfordulhat ilyesmi. 2. Mi van, ha egy nagyobb államban kellene fellépni, mint Venezuela vagy Egyiptom? 3. Katonai alakulattal bevonulni valahová egyszerű, de mi történik azután? Hogyan teremtenek olyan viszonyokat, ahonnan már kockázat nélkül ki is lehet vonulni? És addig ki állja a költségeket?

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy hol a határ a népirtás és polgárháború között.

Afrika elképesztő túlszaporodása csak népirtásokkal vagy tömeges migrációval egyensúlyozható ki. A népirtás olyan tapasztalat, amely talán megváltoztatja a társadalom beállítódásait. Ráolvasással láthatóan nem megy, a népességimport pedig kell a fenének. Az ENSZ és az érintett térségek államai migrációval próbálkoznak, ez azonban agyrém. Rettenetesen hangzik, de tanulják meg, hogy nem háríthatják másokra a saját problémáikat, kötelességük és felelősségük az adaptáció.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában