Zsákutcába futottunk, de nem tudjuk, jön-e a válság – világhírű holland közgazdász a Makronómnak

2019. január 14. 19:07
A 2008-as válság okairól rántotta le a leplet a megjelenését követően hamar rendkívül népszerűvé váló „Boom Bust Boom” című dokumentumfilm, amelynek egyik fő kommentátora Dirk J. Bezemer, a Groningeni Egyetem professzora volt. Bezemer az adósságkutatás nemzetközileg ismert alakja, akit a 2008-as válság tíz éves évfordulóján kérdeztünk a tanulságokról.

Mint az adósságfinanszírozás kutatója, hogy látja az adósság szerepét a gazdaságban? És miért hasonlította korábban a feudalizmushoz a modern kori piacgazdaságot?

Ez csupán egy metafora, ami arra ösztönzi az embereket, hogy elgondolkodjanak azon, hogyan is működik a modern kori pénzügyi rendszer.

A feudalizmus jellemzője az adósok és a hitelezők szélsőséges elkülönülése és szembenállása volt. A kora-középkorban a földbirtokosok a parasztokat és a földjeik bérlőit eladósították, így ők tettek szert a termelési többletre. A földbirtokosok átcsoportosították a gazdaságban megtermelt jövedelmet a saját javukra, a parasztoktól a földbirtokosokhoz. Ez a természete a feudalizmusnak, amit észben kell tartanunk ahhoz, hogy megértsük a pénzügyi rendszerünk működését.

Ma a pénzügyi rendszer sok országban nagyon hasonlóan működik. Olyan, mint egy gazdasági gépezet, amely kiszívja a pénzt a reálgazdaságból és átpumpálja azt a pénzügyi gazdaságba.

Ebben nem csak a bankok, hanem a biztosítók vagy az árnyékbankok is részt vesznek.

A termelőt a földbirtokos „felhasználja” arra, hogy megművelje a földjét és cserébe ezért a termelő az áru egy részét megtarthatja magának, a nagyobbik része pedig a földbirtokosé lesz. Az iparosodási időszak alatt a gyártulajdonosok bért adtak termény és étel helyett, de a jövedelem nagyobb része továbbra is a gyártulajdonosé volt. Mi a helyzet manapság, a szolgáltató gazdaság irodai munkáival?

Napjaink irodai munkái messzemenőkig jobb megélhetést és magasabb életszínvonalat biztosítanak, mint amit a gyári munkások az iparosodás időszakában, vagy a parasztok a feudalizmus korában elérhettek.


De azt meg lehet figyelni, hogy az összes kifizetett bér a teljes megtermelt jövedelemhez (a GDP-hez) képest ma is csökkenő trendet mutat.  A munkabérek és a profitok trendje eltávolodott egymástól az elmúlt évtizedekben.

A pénzügyi szektor profitja pedig kifejezetten gyorsabban nőtt, mint más szektoroké.
A termelékenység és a bérek kapcsolata. Az ábrán egyértelműen kivehető, ahogy a 70-es évek környékén ez a két mutató növekedése szétvált, és termelékenység míg nőtt, úgy a reálbérek növekedése nem tartott lépést; sőt csökkent is az idő múlásával.
A termelékenység és a bérek kapcsolata: az ábrán látszik, ahogy a hetvenes évektől a két mutató növekedési trendje elvált, és míg a termelékenység nőtt, addig a reálbérek növekedése ezzel nem tartott lépést.
 

Sokféle adósságot és finanszírozási módot ismerünk. Ön különbséget tesz termelékeny és nem termelékeny adósság között. Hogyan határozza meg ezt a „terméketlen” adósságot és milyen hátrányai vannak annak, ha túl sokat halmozunk fel belőle?

A közgazdászok általában nem könnyen tesznek különbséget a termelékeny és a nem termelékeny dolgok között. A mai szabad és nyitott piacgazdaságban minden termelékenynek számít, amit megvesz valaki a piacon. Hogy miért? Mert van rá vevő, aki fizet is érte, tehát valakinek hasznos, másvalakinek pedig jövedelme származik belőle. Volt rá kereslet, amit az eladó vagy a termelő kielégített, így értéket teremtettek.

A finanszírozási formák között viszont már más a helyzet. Vannak olyan finanszírozási formák, amelyek növelik a gazdaságban a termelést és olyanok is vannak, amelyek erre nem képesek.

Az adósság egyrészt finanszírozhat vállalkozói tevékenységeket. Az adósságot általában azzal a helyzettel azonosítjuk, amikor a bank pénzt ad egy termelőnek, akinek van egy jó ötlete, de nincs tőkéje. Ha jól alakul a történet, akkor a pénzből a vállalkozó megvalósítja az ötletét és újít, azaz innovál. A cég és a gazdaság is növekszik annak a termelésnek köszönhetően, amit az adósság, a hitel tett lehetővé. Ebben a történetben az adósság jó, segíti a gazdaságot a növekedésben, mert az adósság megegyezik a hitellel.

És a másik történet? Hogyan hátráltathatja a növekedést az adósság?

A banki hitelezésnek van egy másik módja is. Ha jelzálog fejében hiteleznek, azért, hogy segítsék a lakóházak, területek egy szóval az ingatlanok megvásárlását. Az ingatlanok azonban olyan dolgok, amelyek alapvetően a hitel nélkül is léteznek. Nem termékek és nem is szolgáltatások, hanem eszközök.

Ha ezen eszközöket adósságból finanszírozzuk és az adósság áll a növekvő kereskedelmük mögött, akkor a hitelezés során a bank által létrehozott új pénz nem ösztönzi majd a termelékenység javulását és az újításokat, a több és hatékonyabb termelést. Csak az eszközök – az ingatlanok – ára növekszik, de az innováció semmiképp.  

Itt kezdődik a probléma: az adósság növekszik, de nincsen mellette növekvő jövedelem – ami a termelésből vagy az innovációból származhatna –, így az adósság visszafizetése nehézkessé válhat.

Alapvetően nem javul a jövedelemtermelő képesség a gazdaságban.

Hogyan vonhat ki jövedelmet a pénzügyi szektor a gazdaságból és mi a megoldás? 

Ha az adósságszintek növekednek, az azt jelenti, hogy a cégek és háztartások által visszafizetendő adósság emelkedik, ami egy kifizetést jelent a pénzügyi szektor felé. Ez egy jövedelem is a pénzügyi szektornak, ami segíti növelni a bankok profitját.

De ez azzal is együtt jár, hogy kevesebb pénz marad a gazdaságban, amit termékekre és szolgáltatásokra lehet elkölteni. Ha azt feltételezzük, hogy a háztartások a jövedelmük harmadát a jelzáloghitelük törlesztésére költik, akkor annyival kevesebbet költenek termékekre és szolgáltatásokra.

A fogyasztás és az aggregált kereslet azonban egy nagyon fontos húzóereje lenne a gazdasági növekedésnek. 

Az OECD 2015-ös kutatása érzékelteti a pénzügyi szektor növekedését: az ábrán az eurózóna, az Amerikai Egyesült Államok és Japán gazdaságához viszonyítottan (GDP) látható a pénzügyi szektor mérete.

Az OECD 2015-ös kutatása érzékelteti a pénzügyi szektor növekedését: az ábrán az eurózóna, az Amerikai Egyesült Államok és Japán gazdaságának méretéhez (bruttó hazai termékéhez, a GDP-hez) viszonyítva látható a pénzügyi szektor folyamatosan növekvő mérete.


A pénzügyi szektor ma a fejlett gazdaságokban már nagyobb, mint valaha volt, így soha nem látott hatást gyakorolhat a gazdaságra. Szerintem a hosszú távú kamatlábak épp azért nagyon alacsonyak, hogy kezelhető szinten maradjon a rekordszintű globális adósság.

Ugyanis, ha csökkentjük a kamatlábat – még ha magas is az adósságunk szintje – a jövedelmünkből való levonás, azaz a törlesztés, vagy más szóval a kamatteher alacsonyabb lesz.

Épp ennek lesz hamarosan vége. Milyen hatással lesz a fejlődő gazdaságokra az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatemelése?

A kamatlábak szerintem is túlzottan alacsonyak voltak mostanáig és most már tényleg szükséges növelni azokat. Különben a jegybank nem tudja majd csökkenteni őket akkor, amikor legközelebb szükség lesz a gazdaság élénkítésére. Ez szerintem érthető,

és az Európai Központi Bank is feltehetőleg egy-két éven belül kamatemelésbe kezd majd.
 
A Fed kamatlába az utóbbi hét évben a nullához közeli értéket vette fel. Két éve a Fed emelni kezdte ezt, de az ábra is mutatja, hogy egy lassú növekedésről beszélhetünk, főleg az előző kamatemelési időszakokat figyelembe véve.
 
Nehéz bármit megjósolni és nem lehet tudni, hogy ez mit tenne a fejlődő országokkal. A veszély a tőkekivonásban rejlik, ami a kamatlábak növekedésével járna együtt. Ha ugyanis a kamatlábak nőnek, akkor a gazdasági szereplőknek – a nemzetközi befektetőknek – kevésbé lesz vonzó tőkéjüket exportálni a fejlődő országokba, még ha nagyobb is a hozam ott. Hiszen ekkor már „otthon”, a fejlett világban is magasabbak a kamatok, így már nem éri meg az extra kockázat.


Jelenleg a pénzügyi piac optimista és nem mutat erős érzékenységet az amerikai jegybanki alapkamatra nézve, ami a tőkeáramlást illeti. De ez változhat, ha változik a hangulat egy negatív külső esemény hatására. Egy hirtelen sokk miatt könnyen elriadhatnak a befektetők a fejlődő országok piacaitól és ezen még a fejlett és fejlődő országok közötti kamatkülönbségek sem segítenek majd.

Milyen kockázatokat lát jelenleg, amelyek sokkhatást jelenthetnek?

Számos külső tényező, mint például Kína gazdasági növekedésének a lassulása, komoly hatással lehet a befektetői hangulatra. A kínai gazdaság erősen el van adósodva, de valójában senki sem tudja, hogy ez okozhat-e problémát, és ha igen mikor, és hogyan.  A Brexit is látszik már a horizonton és Trump is bármikor hozhat váratlan döntéseket.  

Vannak tehát érzékelhető kockázatok, amelyek ráadásul egy olyan magas szintű, de rossz minőségű adóssággal társulnak, amit nehéz lesz visszafizetni.

Összességében meglehetősen „túltöltöttük a poharunkat”, hiszen meglehetősen nyugodalmas pár évet tudhatunk magunk mögött globális pénzügyi szemszögből. Ennek a ciklusnak azonban a végére értünk.

A világgazdasági kockázatok már a horizonton láthatóak Dirk Bezemer szerint.
 
Lehet azt mondani, hogy a „medve piac” köszönt be a globális piacokra (olyan időszak, amikor az árfolyamok már hosszú távon csökkennek), vagy folytatódhat még egy pár évig a „bika piac” (amikor az árfolyamok növekednek)?


Lássuk be, sosem tudhatja az ember, hogy mi fog történni. A pesszimista jövőképet alátámasztó tényezők egyre gyarapodnak és egyre kevesebb okunk van optimistán tekinteni a jövőre.

Ha én most befektető lennék, akkor mindenképpen elővigyázatosabbá válnék.

De a következő pénzügyi válságról senki sem tud biztosat. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, a gazdaságunk külső sebezhetőségének felmérése, annak csökkentése és a törékeny pontok megerősítése.

Vannak a törékenységnek jelei a világgazdaságban?

Mindenképpen. Az IMF nemrégiben kiadott jelentését, a Globális Stabilitási Jelentést vagy a Nemzetközi Fizetések Bankjának elemzéseit figyelve látható, hogy mindenki aggódik a magas szintű magánadósságtól. Az állami adósságtól kevésbé félnek.

Az adósság mennyisége mellett az adósságok minőségének romlása további aggodalomra ad indokot. Kezd egyértelművé válni, hogy rengeteg adósságot soha nem fizetnek majd vissza a hitelezőknek.

A Nemzetközi Fizetések Bankjának volt egy kockázatelemzési jelentése is az úgynevezett zombivállalatokról. Egyre több olyan vállalat van, amely fizetésképtelen vagy nem képes visszafizetni az adósságát, viszont külső gazdasági szereplők életben tartják, hogy legalább a kamatokat törleszteni tudja a cég.

Paradox módon az alacsony kamatok nem csak a gazdaságot élénkítik, hanem egy jövőbeli válságot is súlyosbíthatnak?

Hosszútávon minél tovább maradnak a kamatlábak nagyon alacsonyak, annál erősebb lesz a pénzügyi források helytelen, nem optimális elosztása. A zombicégek is a túl olcsó kamatok miatt kényelmesedtek el. Így egyre jobban ráutalttá válunk az alacsony kamatlábakra, hogy a gazdasági stabilitásunkat és a gazdasági életünk nyugalmát megőrizzük.

Mindez már 2010 óta tart, ekkor kezdte a mennyiségi lazításnak nevezett gazdaságélénkítést az Európai Központi Bank. Ez közel egy évtizedig tartott, eközben pedig a gazdaságban számos érzékeny pont alakult ki. Most már a kamatok szerény növelése is nagy problémákat okozhatna elég sok országban, ahol a magán- és az állami adósság szintje magas.

Ma már egy alacsonyabb kamatemelés is az adósságteher jelentős növekedésével járna együtt.

Az amerikai nem pénzügyi jellegű adósság a GDP-arányában hetvenhárom százalékra nőtt; Kína teljes GDP-arányos adóssága pedig százhetvenöt százalékról háromszáz százalékra emelkedett az elmúlt években. Ez a következő pénzügyi válság előjele?

Ezt senki sem tudja, én sem tudom. Nem fogok jóslatokat mondani a következő pénzügyi válságról.

Annyit tehetünk, hogy elemezzük a pénzügyi szektorok és a gazdaságaink törékenységét. Rá kell mutatnunk ezekre a törékeny pontokra, és időben meg kell hozni a szükséges változtatásokat és irányelveket, amelyekkel csökkenthetjük a törékenységet.

A világgazdaság törékenysége tehát változatlan maradt a 2008-as pénzügyi világválság óta?

Igen.

Egy zsákutcába futottunk, ahol már csak további adóssággal tudjuk fenntartani az alacsony kamatkörnyezetet.

Ezzel pedig a pénzügyi törékenység folyamatosan növekszik. Ez egy valódi zsákutca, amelyben egy kisebb sokk is elegendő lehet egy válság kialakulásához.

Furcsa helyzet épp akkor aggódni, amikor a gazdasági növekedés olyan magas mint most, a munkanélküliség pedig ilyen alacsony, de ezek a mutatók nem sokat mondanak a háttérben húzódó pénzügyi törékenységekről.

Márpedig a rendszer törékenysége az, ami miatt ma számos közgazdász aggódik, és én is úgy látom, hogy – még ha jelenleg a fellendülés időszakát is éljük –, ez a félelem nagyon is megalapozott.  

Összesen 125 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

„A pénzügyi szektor profitja pedig kifejezetten gyorsabban nőtt, mint más szektoroké.”

A kérdés az, hogy miért nő a profit. Értékesebb az áru, szolgáltatás, vagy a kereslet növekedése inflációt generál és ez növeli a profitot. Amennyiben az utóbbi akkor ténylegesen nincs mögötte érték. Amikor a kereslet a felfutás előttire, vagy alá csökken, akkor a hitellel megvett termék, ha ingatlanfedezet van mögötte, ennek értéke is csökken. A hitelező banknál pedig felszaporodnak a rossz hitelek, amelyekre már a biztosítékok nem elégségesek. Ez indította el a 2009 évben felszínre került pénzügyi válságot.

Szerintem rögzíteni kellene a betét és hitel kamatokat. Pl. a betét kamata nem lehet több mint a jegybanki kamat, a hitel kamata maximum a jegybanki kamat kétszerese lehet.
Ez a hitelező bankokat is arra inspirálná, hogy gondosabban, felelősség teljesebben hitelezzenek. Ennek hatására a kereslet sem növekedne olyan mértékben, amely fedezetlen értéknövekedéssel járna. Persze ebben az esetben a liberális szabad piac „szent tehenét” megsértenénk.

"az adósság csak akkor jó, ha termelőkapacitásokat hoz létre"

Ez ebben a formájában nem igaz. Az adósság akkor jó, ha van megtérülése. Ez nemcsak a vállalkozási hitelekre igaz, hanem a lakóssági hitelekre is. A lakosság által hitelből megvett fogyasztási árú is lehet jó, ha csökkenti a kiadásokat, egészségesebb életmódhoz vezet, vagy növeli a képzettséget.
A termelőkapacitásra fordított hitel is lehet rossz, ha ezt a fogyasztás nem indokolja, vagy a foglalkoztatás csökkenéséhez, munkanélküliséghez vezet.
Pl.: Ha a termelést, szolgáltatást robottechnikával teljes mértékben megoldanák, akkor milyen fedezete lenne a fogyasztásnak? Honnan lenne erre forrás?
Ez a fedezet honnan származna?

Ezt a maflaságot folyamatosan eladod és aki nem ismeri a bankok működését el is hiszi.

"2008-ban, amikor a ciklus tetején voltunk, 140%volt az arány, akkor teremtettek több pénzt hitel formájában, mint amennyi betétük lett volna, ott minden pénz számított, mindenki hitelt akart felvenni."

Ez ugyanolyan blöff, mint amit Akitlosz elővezet.
Az idézett előtt leírod, hogy a bank a rendelkezésre álló forrásának - betétállományát - csak egy részét hitelez, majd az idézett szövegben az állítod, hogy ezen félül hitelez pénzteremtés formájában. A bank semmilyen formájában sem teremt pénzt, számlapénzt sem. A jegybank teheti meg, hogy a pénzt hígítja, ha többet bocsájt ki, mint emennyi a forgalom lebonyolításához szükséges.

Ha a kereskedelmi bank több hitelt bocsájtana ki, mint amennyi a forrása, akkor forráshiánya keletkezne a mérlegében. Másként fogalmazva az eszközeinek egy részére nem lenne forrásfedezet.

Ez a riport tele van ellentmondásokkal és egyes fogalmak önkényesen vannak megváltoztatva, melynek következtében a konkluzió téves eredményhez vezet.
Hibának tartom, hogy ezt a kérdező nem veszi észre és nem kérdez vissza.
Hosszú lenne ezt felsorolni és a miértjét indokolni. Egyébként, több oknál fogva, erre egy ilyen fórum nem is ad lehetőséget.

"Egy teljesen új kor köszönt be ránk, észnél kell lennünk, és megbüntetni mindenkit, aki ezt a helyzetet előidézte."

Milyen új kor? Mennyiben más ez az előzőhöz viszonyítva? Mennyiben változtak a közgazdasági törvényszerűségek?

„Napjaink irodai munkái messzemenőkig jobb megélhetést és magasabb életszínvonalat biztosítanak, mint amit a gyári munkások az iparosodás időszakában, vagy a parasztok a feudalizmus korában elérhettek.”

Már az összehasonlítás is hibás. A napjaink megélhetését, életszínvonalát nem az iparosodás és a feudalizmus időszakához kell viszonyítani, hanem a napjainkéhoz és akkor rögtön más lesz a kép. Amennyiben megnézzük az irodai, szellemi munkát és a fizikai munkát, akkor azt tapasztaljuk, hogy korábban is hasonló arányok voltak. Rögtön felmerül a kérdés: a szellemi munka nem teremt értéket, csak a fizikai? Persze ehhez azt is tisztázni kellene, hogy a riportalany mit ért irodai munkán.

„De azt meg lehet figyelni, hogy az összes kifizetett bér a teljes megtermelt jövedelemhez (a GDP-hez) képest ma is csökkenő trendet mutat. A munkabérek és a profitok trendje eltávolodott egymástól az elmúlt évtizedekben.”

A GDP nemcsak az élőmunka növeli, hanem a technika, technológia minél szélesebb körű felhasználása. Így az élőmunka, a bér aránya a GDP-hez viszonyítva csökken. Elméletileg, ha nem lenne szükség elő munkára, mert a technika ezt feleslegessé teszi, akkor bér sem lenne.

Válaszok:
Himalája | 2019. január 15. 10:56

Nálunk hogy mondják? 'Elmentek a tankok, bejöttek a bankok.'

És hát ugye a kapitalista érvelés az, hogy ha tartós berendezéseket gyártanak, akkor vissza fog esni a termelés, kevesebb emberre lesz szükség, a munkanélküliség miatt kevesebbet vásárolnak az emberek, beindul a lefele tartó spirál.
Viszont ez egy álprobléma, mert igaz, hogy a pénzügyi forgalom kevesebb lesz, de kevesebbet is kell költeniük az embereknek, mivel jóval ritkábban kell cserélniük az eszközeiket.
Igaz, egy növekedésre felépített rendszert nem lehet stabilra kiépíteni.

Ez igaz, 2008-ban is a felelőtlen bankokat állami ( = adófizetői) pénzekből mentették meg,. fordítva ugye nem működik.
A hitel elinflálása működőképesnek tűnik, de attól még se a tőkekoncentráció, se az elosztás nem változik.

Hát, azért a lakosság sem csak felelős gazdálkodókból áll, elég megnézni, mennyien vettek műszaki terméket hitelre.
Vannak felelősen és felelőtlenül gazdálkodó magánszemélyek, ahogy vannak felelősen és felelőtlenül gazdálkodó államok is.

"Jelenleg a hitelállomány a betétállomány 70-80%-a Magyarországon, vagyis kevesebb új pénzt teremtettek hitel formájában a bankok, mint a befizetett betétek: "

A hitelpénz egyben betét is. Ha én hitelre megveszem a szomszéd autóját, akkor a szomszéd a tőlem kapott hitelpénzt beteszi a bankba, és a rendszerben már ez a hitelpénz betétté válik.

Válaszok:
Berecskereki | 2019. január 15. 11:04

"Rögtön felmerül a kérdés: a szellemi munka nem teremt értéket, csak a fizikai? Persze ehhez azt is tisztázni kellene, hogy a riportalany mit ért irodai munkán."

Az a szellemi munka teremt értékeket, melynek segítségével növekszik a gazdaságban az olyan elosztható javak mennyisége, melyek emberi és piaci igényeket elégítenek ki.

Válaszok:
Berecskereki | 2019. január 15. 11:17

Elfogadható a példát, melynek lényege; minden hitel mögött tényleges forrás van. Sőt több, mint amennyi a hitel. Ez a több az MNB-nél van lekötve (tartalék).

Ugyanakkor a kereskedelmi banknak nemcsak a betétekből származik forrása, hanem a bankőziben is, amikor másik banktól kölcsönt kér. Ez lehet egy másik kereskedelmi bank, vagy az MNB.
Továbbá forrást jelent még a saját értékpapír eladás.

Valaki kitalálta, hogy a lakóssági devizaalapú lakáshitelezésnél nem is volt a banknak devizája mégis hitelezett. Csakhogy nem devizában hitelezett, hanem forintban. Csupán az elszámolás volt devizában. Ez olyan mint amikor a gyártó megállapodik a vevővel, hogy a termék ára 1 dollár és amikor az árut átveszi akkor forintosítják. Ezzel tudják kiküszöbölni az esetleges árfolyam kockázatot, vagy az infláció hatását.

Te is abban a cipőben jársz, mint oly sokan. Nem veszed figyelembe a kérdés előzményét, vagyis azt amire a kérdés vonatkozik. Ez pedig nem más, mint az általános megfogalmazás az "irodai munka". Így a válaszoddal azt feltételezed, hogy nem tudom, melyek azok a szellemi munkák, vagy ahogy a riportalany fogalmaz "irodai munkák" amelyek növelik a termék termelői, fogyasztási értékét.
Ugyanakkor te is általánosan fogalmazol. Nagyon sok olyan irodai, szellemi szolgáltatás van amelyik közvetve növeli a fogyasztási áru értékét.

Te akarsz engem kioktatni. A válaszodból az tűnik ki, hogy te jártál népfőiskolába, oda is csak néha. Megvan a banküzemvitelhez a szakképesítésem és évekig banknál dolgoztam. Bevezettem a könyvelést, majd hitelezést végeztem.
Soha nem volt több a kihelyezett hitel, mint a forrás. Ez a ti rögeszmétek. Főleg a Jobbikos szakértők jönnek ezzel elő.
Forrás amit kihelyeznek nem betétből képződik. Lásd az előbbi hozzászólásom, amelyik Himalájának ment.

"Amikor több volt a hitel, mint a betét, a forrásoldalon megnőtt a külföldi tartozás és a saját tőke, hogy kipótolja a hiányt."

A kereskedelmi bank nemcsak külföldről kölcsönözhet. Erről is írtam az előző hozzászólásomban.

Nincs szükségem az általad adott MNB-s linkben leírtakhoz, mert magam is készítettem banki mérleget.

"Soha nem volt több a kihelyezett hitel, mint a forrás. Ez a ti rögeszmétek" – írom.

"2008-ban, amikor a ciklus tetején voltunk, 140%volt az arány, akkor teremtettek több pénzt hitel formájában, mint amennyi betétük lett volna, ott minden pénz számított, mindenki hitelt akart felvenni." - írod. Értelmezve; több volt a kihelyezett pénz, mind a forrás. Egyébként valószínű az okozza nálad a félreértést, hogy a forgalmat összekevered a tényleges pénzállománnyal.

A konszolidált mérleget pedig tévesen értelmezed. A konszolidált mérleg, vagy másként fogalmazva összevont mérleg azt jelenti, hogy az anyabank összevonja a leánybankjainak a mérlegét. https://www.otpbank.hu/static/..
A kereskedelmi bankok pénzteremtése pedig egy másik téma. Ez azonban csak a forgalom növekedését jelenti és nem azt, hogy több pénze van a banknak. A betétekből pedig csak annyit tud kihelyezni amennyi a betétek összege mínusz az MNB-nél fedezetként letétbe elhelyezett összeg. Pl. egymilló a betét és 5 % a kötelező letétbe helyezés, akkor a kihitelezhető összeg 950 ezer forint.

A „likviditásmenedzsment” fogalmának pedig néz utána, mert helytelenül alkalmazod.

Minden bankra ugyanaz a jogszabály vonatkozik. Nincs külön pénzintézeti, pénzügyi, számvitel jogszabály az egyes bankokra. Így ehhez a forgalomnak nincs köze.

Kockázatelemzést a hitel előterjesztője és az elkülönült kockázatelemzés részleg végez.

Itt van egy írás amelynek a címe "Hogyan sokszorozzák fel a pénzt a bankok" http://bankokmukodese.com/kere..
Már a cím is félrevezető, mert nem a pénzt sokszorozzák meg a bankok, hanem a forgalmat.
Ugyanakkor van egy hiba benne, amellyel a szerző nem számol. Kíváncsi vagyok, hogy szerinted mi lehet ez a hiba?

"Amit nem tudok megértetni veled, hogy a betétállomány nem egyenlő a teljes forrásállománnyal."

Nem tudod megértetni velem? Hiszen kezdettől fogva azt mondom, hogy a banknak nemcsak a betét jelent forrást, hanem a saját forrása - jegyzett tőke, tőketartalék - az átvett pénzeszközök és a tárgyévi nyereség, végül a ki nem fizetett tartozásai.

A tanulmányban nincs olyan szó, hogy likviditásmenedzsment. Ezt te találtad ki.
Olyan van, hogy "likviditási kockázat, finanszírozási kockázat, stresszteszt"
Ezt végeztem akkor amikor a hitelkérelmet vizsgáltam és előkészítettem döntésre a CB ülés elé.

"Az betétállomany és hitelállomány aránya nem állandó időben. Amíg ebben nem tudunk megegyezni, felesleges tovább beszélnünk."

Csakhogy én nem ezt állítottam, hanem azt; a hitelállománynak maradék nélkül meg kell lennie a forrásának. A forrás lehet a betétállomány + kölcsön vett pénzeszköz + saját tőke (jegyzett tőke, tőke tartalék+tárgyévi eredmény) ha nincs más eszközbe, pl. állóeszközben.

Ez egy más téma. Ezt most hozod elő. Erről most nem vitatkozom.

"Mindenhol az államány statisztikákat néztem: a hitelállomány elosztva a betétállomannyal volt 1,4 2008-ban, és az volt 0,7-0,8 környékén a tavalyi évben."

És? Mi ezzel a probléma?
A hitel forrása szerinted csak betét lehet? Kölcsönvett forrás nem lehet?

Na látod!
Itt ismered el, hogy a hitel forrása nemcsak betét lehet.
Miért nincs 2014 óta a kibocsájtott hitel felette a betétállománynak? Azért mert alacsony a kereslet és a bank a saját forrásából biztosítani tudja.

"Olyan értelemben használtam a likviditásmenedzsmentet, mint ebben a tanulmányban használják. Érdekes abból a szempontból is, hogy a 2008 előtti időszakot elemzik a külföldi forráskivonas kockázata szempontjából. Nekem pozitív volt most, hogy az MNB már akkor figyelt erre."

A forráskivonás nem 2008-tól kezdődött, hanem 2007-től, csak 2008-ban őszén érte el a csúcsot és ezért is kellett az IMF/EKB hitel.

Én nem tartom pozitívnak, hogy az MNB észlelte. Az lett volna a pozitív, ha már 2007-ben tett volna ellene. Azonban semmit sem tett és több száz milliárdba került ez az MNB-nek. Ez mutatkozik meg azokban az években amikor az MNB hiánnyal zárt.
Ha az MNB és a kormány figyelmes, akkor már 2008-ban, de legkésőbb 2009 évben forintosíttatja a devizaalapú hiteleket és akkor nem lett volna ilyen mértékű az elasosodottság. A 2008. novemberi szándéknyilatkozatban, amely az IMF felé elment ez burkoltan szerepel.

Azért linkeltem be, mert kérdést tettem fel, amire nem válaszoltál.

"Van cégen belüli konszolidált mérleg, és van hitelintézetek összevont mérlege"

Mindkettő ugyanaz jelenti. A leányvállalat és a leánybank ugyanazon fogalomba tartozik.

Akkor mindketten félreértettük egymást. Te kezdeted el, hogy a hitelállomány több, mint a betétállomány. Mivel azt nem írtad hozzá, hogy a kihelyezett hitelnek más is lehet a forrása, ezért ebből arra lehetett következtetni, hogy a betétállomány feletti hitelnek nincs forrása. Felfogható?
Innen ered a vita, mert nem vetted figyelembe, hogy rendszeresen leírtam; nemcsak a betét lehet a forrás.

Fogalmazzál egyértelműen és akkor nem lesz félreérthető. A választ pedig olvasd el és akkor észreveszed, hogy mit kifogásolok.
A kérdésemre még nem válaszoltál.

"és melyik az, amiben a Cib bank és az OTP bank, továbbá a Unicredit egy kalap alá, egy elszámolás alá esik?"

Értelmezhetetlen a kérdésed. Ha arra vonatkozik, hogy ezek bankok között mi azonosság, akkor ezt tedd fel. A válasz: Mindegyiknek van központi bakja és ez a központi bank, vagy anyabank készíti el az összevont, vagy konszolidált mérleget.

Ha a jogszabályok tekintetében kérdezed, akkor a válaszom, hogy mindegyikre ugyanaz a törvény vonatkozik.

Megismétlem. próbálj meg egyértelműen és kompletten fogalmazni, ne csak innen-onnan bemásolgatni részleteket.

" szinonímaként használtad a betétallományt és a forrásállományt,"

Ez nem igaz. Ilyent nem is írhattam, mert forrásoldalon nemcsak betét van. Továbbá számtalanszor leírtam, hogy mi lehet a hitel forrása. Így nem értelmezhetted tévesen.

Amit most visszaidézel annak pedig előzménye is van. Így légy szíves azt is tegyed hozzá és akkor más lesz a "kép".

"Te a jegybankot hívod anyabanknak?"

Nem.
Mindegyik leánybank. Az Erste anyabankja osztrák, a CIM anyabankja olasz, az Unicredit anyabankja tudtommal német.

Ezzel részemről befejezve. Részben azért is, mert a korábbi kérdésem még mindig válaszra vár.
Köszönöm a "beszélgetést"

A visszaidézett szöveged is elég káoszos.
A válasz úgy lett volna megfelelő, ha azt írod; A hitelállománynak nemcsak a betétállomány a forrása. Az eszközök két részből állnak. Befektetett eszközök és forgóeszközök. A hitelállomány a forgóeszközök között van. Ugyanez levezethető a forrásoldalon is. Ez utóbbinál a kötelezettségek között szerepel a betét, a kölcsönvett forrás (bankközi), stb..

A bankmérleg szerkezetében eltér a vállalkozások mérlegétől.
Erre vonatkozólag itt is olvashatsz. http://193.6.12.228/uigtk/uipz/hallgatoi/penzintgaz2.pdf

1 körül ingadozik a hitel-betét arány, vagyis hosszú távú, 20-30 éves átlagban teljesül amit mondasz, csak semmi sem garantálja, hogy egy tetszőleges évben is egyenlő lesz a kettő.

Igen. Nem minden hitelből lessz betét, a hitelek egy része a készpénz köforgalomban lévő részét is bővithetik, például.

Válaszok:
Berecskereki | 2019. január 15. 16:34

"A kérdésre pedig válaszoltam, a fenti link a pénzmultiplikátor egy lebutított modelljét veszi elő, amiben a készpénz-betét arány sincs benne."

Nem ez a jó válasz.

Forgalommal operál és ezt a látszatot kelti, mintha a banknál keletkezne pénz, ugyanakkor nem számol a betét visszafizetésével. A levezetésből úgy tűnik, hogy csak a hitelt kell visszafizetni a betétet nem. Szerintem ez lenne a jó válasz.
Ezen túl még azt is feltételezi, hogy amit hitelből vásárolnak az eladó szalad a bankba és elhelyezi betétként. Kérdezem; Akkor miből finanszírozza az ujabb termékeket? A kérdés költői, így nem várok rá választ.

Elég furcsán fogalmaztok. A hitelből soha nem lesz betét, csak belemagyarázzátok, feltételezitek.

Válaszok:
Himalája | 2019. január 15. 17:22

Talán előbb tisztázni kéne, mi is a betét.

Válaszok:
Berecskereki | 2019. január 15. 18:05

Amiről most itt Berecskereki-vel folyik a vita, részben arról szó van ebben a cikkben:

https://www.portfolio.hu/finan..

Válaszok:
Berecskereki | 2019. január 15. 18:19
Berecskereki | 2019. január 15. 18:36

"2018 decemberében a készpénz 6100 milliárd forint volt (teljes monetáris bázis 7200 milliárd forint) , a betétek összege 26100 milliárd. "

Van egy olyan gondolatom, hogy amennyiben visszafizetésre kerülne az összes hitel és továbbiakat már nem lennének (a lakosság a vállalatok, az önkormányzatok, stb. is) akkor a monetáris bázisban csak az a 6100 milliárd forint készpénz maradna.

Mit kel ezen tisztázni. Egyértelmű.

Banki betét, Lekötött betét; Bankszámlán elhelyezett összeg. Lekötött betétnek nevezzük a kamat ellenében meghatározott időtartamra elhelyezett összeget.

Leírtam, hogy mi az amit nem fogalmaztál egyértelműen. Annak semmi köze sincs a pénzteremtéshez. Írtam is, hogy ez egy másik téma.

"Amiről most itt Berecskereki-vel folyik a vita, részben arról szó van ebben a cikkben:"
Nem azon van a vita. Egyébként a portfólió.hu írása is félrevezető.

"A kihelyezett hitelek ugyanis betétként jelennek meg ismét a bankrendszerben (ha beruházásra vagy lakásvásárlásra fordítják a hitelt, akkor például a beszállítók vagy a lakáseladók felől), amelyet saját szolvencia és profit szempontjaiknak megfelelően a bankok újra kihelyeznek, vagyis új pénzt teremtenek." - olvasható a portfolio.hu írásában.
Ha a beruházók és lakáseladók a kapott pénzt betétként helyezik el, akkor miből forgalmaznak? Miből fizetik ki az építők, a beszállítók az alapanyagot, a készterméket, a munkabéreket és járulékait, az adókat. Amennyiben a termelés, forgalmazás nem változik akkor legfeljebb az adózott nyereséget helyezhetik el betétként. Ez azonban nem biztos, hogy hitelből származik, mert megtakarításból is származhat. Rövidebben az adózott profit egy részét tudja betétként elhelyezni. Summarum ez egy új ügylet. Mivel mindez csak számlán bonyolódik, így ez számlapénz és nem a jegybank által kibocsájtott pénz.
Azon nem vitázom, hogy a Jegybank és a kereskedelmi bank is tud pénzt teremteni, de a művelet lényegesen eltér. A Jegybank pénzt nyomtat és ezt bocsájtja ki. Ha nem lenne készpénzfizetés, csak számláról, akkor csak a bankoknál vezetett számlapénz lenne.

Válaszok:
Himalája | 2019. január 15. 21:06

Ne hülyéskedj már. A készpénz és a számlapénz két különböző fogalom.
A készpénz az ami a pénztárcádban van papír- és fémpénzben. A számlapénz pedig az a banknál vezetett számlán van.

Mivel a forgalomhoz ténylegesen kevés papír és fémpénz kell ezért - készpénzzel történő fizetés-- a Jegybank kevesebb pénzt nyomtat. Pontosabban annyit nyomtat amennyi a készpénzforgalomhoz szükséges. A szükséges készpénz akkor növekszik ha sokan a matracba rakják a pénzt és nem számlán van.

Ha a 7200 milliárd a tényleges készpénzforgalomban van a 26100 milliárd pedig számlán akkor ez csak annyit jelent, hogy 3,6 szer nagyobb a számlapénz forgalom, mint a készpénz forgalom.
Ha mindenki kártyával, vagy számláról fizetne akkor készpénzre nem volna szükség.

"Az FT-cikk utolsó mondatában kifejezett vélemény szerint túl kevés a kontroll a bankokon arra vonatkozóan, mennyit és milyen célból hitelezzenek. " - olvasható a portfolio.hi cikkében.

Ezzel egyetértek. Bár sokszor az sem derül ki, hogy konkrétan mi a hitel forrása.

"A Jegybank pénzt nyomtat és ezt bocsájtja ki. Ha nem lenne készpénzfizetés, csak számláról, akkor csak a bankoknál vezetett számlapénz lenne."

Sajnos, a készpénz folyamatos kiiktatása és a mostani kereskedelmi bankok negatívan befolyásolják az élővilágot a természetet és a természeti forrásokat is.

Amennyiben kiiktassák a készpénzt (az ideális pénz maga az arany lenne) úgy lehetetlenné válik, hogy sokan úgymond a dunyha alatt takarékoskodjanak. A takarékoskodás lényge az, hogy akinek pénze van, az lemond egy időre annak felhasználásáról, azaz, kevesebb terméket, szolgáltatást vásárol, ezáltal a természet és annak forásaival takarékoskodik (kevesebb nyresanyag, kevesebb energia, kevesebb hulladék stb.)

Ha azonban ezt a pénzt beviszi betétnek a bankba, akkor ezt a pénzt a bank hitelként továbfolyósítja, és a takarékoskodó helyett valaki más fogyassza el a forrásokat. Ezáltal hiábavalóvá válik sokak takarékoskodása annak érdekében, hogy tobb forrást meghagyjon a jövő nemzedékek számára. Ebből a szempontból is egy negatívum a készpénz kiszorítása a gazdaságból. A készpénz kiszorítása még környezetvédelmi szempontból is káros.

"Úgy persze, hogy drága a készpénzforgalom, hogy 1 darab egymillió forintos helyett 50 darab húszezer forintost gyártanak 50-szer akkora költséggel és szállítanak!"

Egyetértek. Ha lenne egymilliós, vagy akár félmilliós bankjegy, úgy egy lakás vagy autóvásárlásnak az összege elférne a zakó zsebében is.

Kedves fenti "bankárok" rátok egy forintot sem bíznék.

"A hátrányokról mindenkinek lehet fogalma, aki hallott már Misesről,"

Az 1973-ban elhunyt Mises-nek volt egy tanítványa, Murray N. Rothbard, aki e konkrét témát Mises-t alátámasztva sokkal egyszerűbben és jobban megvilágította a "What Has Government Done to Our Money?" című könyvében.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés