Nekem a reformáció

2017. október 31. 10:45

Ablonczy Balász
Facebook
Benne vagyunk valamiben, amiért mások az életüket adták, vitatkoztak, szenvedtek, petícióztak, betűt szedtek és adakoztak: nekünk már csak el kell kapni a buszt, hogy odaérjünk vasárnap tízre. Nem érünk oda.

Nekem a reformáció...

A dombot jelenti az alsószuhai templom körül. A tanári parcellát a sárospataki temetőben. Az irtózatosan hosszú debreceni közlekedési lámpákat.

Egy hajdani balatonszárszói istentiszteletet, aminek végén egy pillanatra valóban megnyílt a templom fedele (előtte kikaptunk fociban az evangélikusoktól). Cs. Szabó Lászlót, Tisza Istvánt, Marosszentimrét és az áldás előtti pillanatnyi csendet. Az öreg kollégiumok zömök, falusias klasszicizmusát. A Református Élet megsárgult rotációs papírját jelenti. Az elveszett pápai Édent sóhajtó mondatokat nagyanyám szájából. 

Ún. esperesi hanglejtést jelent, a szószék irányából, amely rádióhullámhoz hasonlóan hömpölyög, néha falzettbe csap át, de megnyugtatóan és rendíthetetlenül tart a végkifejlet felé, kései bizonyítékaként egy-egy rég elporladt teológiai retorika-tanárnak. 

A csepeli templomot jelenti, amelyet Ybl Miklós unokaöccse tervezett és szegény gyári munkások pénzéből meg Weiss Manfréd adományából épült. 

Ezt a teljesen valószínűtlen nyelvet jelenti, amin beszélünk. Ahogy az abaújvári templom mögül, a kerítésen ágaskodva az ember lenéz a Hernád völgyére, meg Kassára, és hátrafordulva, a hegy mögött ott van Gönc, a furán félbemaradt felvidéki várossá alakulásával, még hátrébb meg ott terül el  Vizsoly, akkor nagyjából összeáll, hogy ez nem történhetett másképp. 

Azt a száznegyvenhárom lépést jelenti a genfi emlékmű előtt. 

A mondatot az úrvacsora után, hogy „így éltek vele a reformátorok, hitvalló őseink”.

És onnantól lehet tudni, hogy minden rendben van: a bűneink nemcsak eltöröltettek, de többet már egyedül sem vagyunk a világban, álljunk akármennyit a Piac és a Szent Anna utca sarkán az esőben. Benne vagyunk valamiben, amiért mások az életüket adták, vitatkoztak, szenvedtek, petícióztak, betűt szedtek és adakoztak: nekünk már csak el kell kapni a buszt, hogy odaérjünk vasárnap tízre. 

Nem érünk oda.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

És ott vannak a kassai jezsuita vértanúk egyik oldalon, a gályarab prédikátorok a másikon.

Válaszok:
Agnieszka | 2017. október 31. 12:20

Ez azért nem egészen így van és sokminden van mindkét oldalon.

A gályarab lelkészek a hatalom hideg fejjel megtervezett és nem gyors kivitelezésű ( a gályákig legyalogoltatták őket) áldozatai voltak.

A kassai jezsuiták másik történet, bár szégyenletes és nem kevésbé tragikus, sőt, mert ott NEM voltak túlélők.

Nem baj, h. ezt most, az 500. évforduló ünnepén hozod föl, de ez most egy ünnep és emlékezés, főleg azoknak, akiket a hosszabb-rövidebb életük emlékei kívülállóknak elképzelhetetlen módon kötnek ehhez a speciális kultúrkörhöz, mely személyiségük meghatározó részévé vált.

Szinte hihetetlen, de egy ebben a kultúrkörben fölnövő NEM egészen azt a nyelvet beszéli, mint a katolikusban gyökerező, szerintem. Talán máshogy is gondolkodik, mindenesetre mások a történelmi emlékei.

Néha elgondolkodtam azon, h. pl. Szilágyi Istvántól a Hollódő lehet-e egy katolikusnak annyira szívéből szóló, mint egy reformátusnak, két katolikust kérdeztem, akinek tetszett, ők nem érezték benne a más dallamú nyelvet.

Ez az Abolnczy emlékezés nagyon szép, köszönet érte!

Válaszok:
Senye Péter | 2017. október 31. 12:40

Végeredményben az egyházszakadáshoz társuló háborúk alapozták meg a kereszténységet tagadó 'felvilágosodást' és annak máig ható következményeit.

'A háborúk hatalmi háborúk voltak' - igaz, de hivatkozási alapnak jól lehetett a vallási okokat használni.
A katolikus egyház vezetése elvilágiasodott, de 'egészpályás' letámadás nem oldhatta meg a helyzetet.

Az ordas hazugság az, ahogyan ezen a három jezsuitán kívül a protestáns terror többi XVII. századi katolikus áldozatáról teljes hallgatás van, és ahogy egy Thököly Imre nevű hóhér egy budapesti főút névadója lehet.

Ebben is tökéletesen igaza volt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés