A fiatalok vagy a papok fogynak el előbb a templomokból?

2017. február 21. 15:24

Heltai Péter
777
Tényleg annyi a kérdés, hogy néhány évtizeden belül lesznek-e még hitüket aktívan megélő, egyházi közösségekhez tartozó 30 év alattiak?

„A napokban publikált „Magyar Ifjúság Kutatás 2016” eredményeit felvonultató tanulmány hamar hatalmasat turnézott az összes on- és offline médiafelületen, elemzések széles skáláját hozva magával. A 777 Bese Gergő atya gondolatébresztő írásával nyitott, amelyben a szerző erős aggodalommal teszi fel a kérdést az egyház(ak)hoz stabilan kötődő fiatalok számának rohamos csökkenése kapcsán: „Hogyan lehetünk hitelesebbek az emberek szemében?”.

A probléma gyökere rendkívül komplex: a „nyugati” társadalmak jelene, az urbanizáció és a családok állapota is jelentősen befolyásolja az aggasztó tendenciákat. Most akkor tényleg annyi a kérdés, hogy néhány évtizeden belül lesznek-e még hitüket aktívan megélő, egyházi közösségekhez tartozó 30 év alattiak, vagy, hogy a maradék néhány tud-e majd olyan helyre menni, ahol még van pap?

„Azért kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi”

Európa-szerte egyfajta dermedtség tapasztalható egyházi körökben az új generáció sorsával kapcsolatban. Sokan egyszerűen homokba dugják a fejüket, mások (elhiszem, hogy a legnagyobb jószándéktól vezérelve) próbálják „fiatalos, trendi, modern” programokkal, újításokkal elérni az embereket. Véleményem szerint egyik se lehet megoldás.

Tisztán láthatjuk, hogy a történelmi egyházak világi befolyása után oktatási/kulturális intézményeik dacára szellemi befolyásuk is rohamosan csökken. A társadalom működése megváltozott.

Míg korábban a közgondolkodás egységessége őrködött a vallási hagyományok felett, a XXI. század ezt (is) teljes mértékben az egyén hatáskörébe utalta. Ez a fajta individualizmus szétzilálta azt a (maradék) jól ismert népi vallásosságot, ami állandóságával sokáig tartotta magát a nagyvárosi mintákkal szemben. Vajon az ezredforduló szülöttei tehát már teljesen fel fognak oldódni a „város zajában”? Mi is arra készülhetünk, hogy templomaink egy letűnt kor emlékeivé válnak, vagy éppen kocsmává/konditeremmé alakítják őket? (Sajnos precedensünk már van rá, a budapesti szlovák evangélikus templom.)”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 64 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Én azt gondolom, hogy a fiatalokban (is) van egy erős spirituális igény. Csak a történelmi egyházaknak még nem alakult ki a megfelelő módszerkészlete arra, hogy be tudják ezeket a lelki szükségleteket csatornázni. Szerintem a kisegyházak (szekták?) sikeresebbek az "emberhalászatban".

Ez eszembe sem jutott. Mindenkinek joga van ott és azokkal gyakorolni a hitét, ahol és akikkel akarja.

Sok jel arra utal, Sátán a győzelme kapujában áll...
De ezt a győzelmét a Föld emberei hozzák el számára.
Mindeneket megelőzően, a nyereségek irányítói.
A Sátán katonái, a profitvezérelt hatalomőrültek.

A vasárnapi evangélium kapcsán beszélgetésbe keveredtem a plébánosommal.
Annyit mondtam:
Szerintem azzal, hogy "Tartsd oda a másik orcádat is"!, a történetnek nincs vége.
Sőt, éppen hogy itt kezdődik.
Sajnos, nem tudtuk végigbeszélni a dolgot.

Minden a lelkész utánpótlástól függ.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés