A reformáció és a „Nyugat öngyilkos forradalma”

2017. február 6. 14:21

Köntös László
reposzt
Igen figyelemre méltó, hogy a Mandiner a reformáció 500. évfordulójának évében egy ilyen írással rukkol elő.

„»A hagyományos katolikus értelmezéssel összhangban álló szemlélet szerint a kereszténység befolyását egy forradalmi folyamat ásta alá, amely lépésről lépésre bontotta le a trón és oltár szövetségét.


Ez a forradalom a nyugati civilizáció metafizikai öngyilkossága.

(...)

A humanizmus Isten és a katolikus hit primátusa helyett az embert tette a gondolkodás legfontosabb viszonyítási pontjává. Ennek talaján kapott erőre Luther határozott, egyértelmű, de téves világnézete.«


Igen figyelemre méltó, hogy a Mandiner a reformáció 500. évfordulójának évében egy ilyen írással rukkol elő. Filemon Norbert, a szerző, egyenesen azt állítja, hogy »minden rossz«, vagyis a nyugati civilizáció fokozatos leépülése és öntudatvesztése, ahogyan fogalmaz, a »metafizikai öngyilkosság«, a reformációval kezdődött. Felrajzol egy amúgy régtől fogva ismerős »fejlődési« modellt, forradalmak sorozatát, amelynek a végeredménye a mai, identitását vesztett Európa. A főbb forradalmi állomások: humanizmus-reformáció, felvilágosodás, kommunizmus, valamint a negyedik forradalom, amit ő kultúrmarxizmusnak nevez, s végül az ötödik, az utópisztikus fantázia világa. A lényeg, hogy ebben az egyébként nem túlságosan új történelemszemléletben (hazai gondolkodók közül elég csak Molnár Tamásra gondolnunk) Európát a forradalmak sorozata döntötte romba, s eme forradalmak kiindulópontja, ami az első dominót meglökte, maga a reformáció.

Mi tagadás, reformátusként elég komoly intellektuális erőfeszítésembe kerül ezen történelemértelmezés mögött nem látni valamiféle nagyon karakteres katolikus szemléletmódot, amely a mai napig nem volt képes megbocsátani a reformációnak, s a mai napig nem volt képes meghaladni az egyébként valóban sajnálatos és botrányos egyházszakadás hagyományos értelmezési keretét.

Holott mára már nyilvánvaló, hogy az a kulturális-ideologikus világ, amelyben az európai keresztyén felekezetek önmagukat egymással szemben értelmezték, immár a múlt világa, hiszen előállt egy új, korábban nem ismert viszonyítási pont, egy többségi szekuláris világ, ahonnan nézve, akárhogyan is, a keresztyénség egésze, minden belső megosztottsága, avagy pluralizmusa ellenére is egy platformra került. Akárhogyan is, a keresztyén felekezetek, még ha sok tekintetben, főleg belső teológiai kérdésekben egymáshoz viszonyítva is határozzák meg önmagukat, egy csónakba kerültek. Ez egy teljesen új nézőpontot kínál a keresztyénség egészének az értelmezéséhez, sőt a felekezeti önértelmezéséhez is. Mert még az is kiderülhetne, hogy a keresztyén felekezetek minden történelmi szétszakítottságuk ellenére is akár még szövetségre is léphetnének annak érdekében, hogy egy ellenkultúrát hozzanak létre a sokszor igenis keresztyénségellenes szekuláris gondolkodás dominanciájával szemben. Nagy elvi előrelépés lehetne egy olyan közös keresztyén hit, amely felhagyva a múlt szembeállító szemléletein, meggyőződéssel vallja, hogy a szekularizmus messze nem a »történelem vége«, hanem éppenséggel egy poszt-szekuláris korszak küszöbén állunk.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 360 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

El kell dönteni, hogy mekkora "reform" a farizeusokhoz visszatérni!
El kell dönteni, hogy mi ellen tetszenek még protestálni!
El kell dönteni, hogy pl. a Vidám Vasárnapok népével tényleg testvérek-e!

Szerintem egyszerű a döntés.

Köntös László írásait szeretem , de itt most nagyot téved . Nem arról van szó , hogy a katolikusok nem tudnak megbocsátani , hiszen van ökumenizmus , és jó , hogy van . Viszont : az úgynevezett reformáció valójában egyházszakadás volt , mert a Jézus által alapított egyetlen egyház helyébe semmiféle hivatkozással nem szabad másikat állítani .

Az Úr Jézus egyetlen egyházat alapított , s ehhez kell tartani magunkat . Ő az abszolút , minden más szempontot felülmúló norma .

Így van , kezdettől fogva komoly gondok voltak : nem az igazakat jöttem hívni , hanem a bűnösöket , mondta Jézus...

Ha üdvözülni akar , ilyen szamárságot ne írjon...Ugyanis : amit az örök Jézus akar , az végtelen üdv ; minden más egyéb véges-emberi töredék...

"Csak" egy bökkenő van : hogy Jézus a Teremtő-Megváltó Isten , létszerűen , s az ember a megkérdezett teremtmény . Lehet úgy is válaszolni neki , ahogy Ön leírta , de az nem felel meg a valós létviszonyoknak , ezért önsorsrontó . A feltámadt Jézus szenvedése , elutasítottsága , keresztje az idők végéig tart , s a végén leplezetlenül feltárul , mi a reális helyzet . Ez az ítélet .

Valóban , történelmi tény , hogy Luther nem akart egyházszakadást , de a körülmények fölébe kerekedtek .

Nincs igaza : a katolikus egyház az egyetlen , mely töretlenül vissza tudja magát vezetni , az apostoli utódláson keresztül Jézusig .

Abban az időben Föld központú világnézet volt.
Galilei katolikus volt és maradt.
Galilei lánya apáca lett.
Jó lenne, ha elolvasnád az életrajzát. Vagy legalább a perét.

Mi az, hogy képtelen a bűnbánatra, ... nem ezt teszi szüntelenül?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés