Nálunk nem volt komolyabb gótikus irodalmi irányzat

2016. december 5. 9:10

Farkas Balázs
The Black Aether
Én több év kihagyás után írtam először újra horrort a Black Aethernek, és nagyon sok mindent feloldott bennem, sok kérdést feltettem magamnak a saját írásaimmal, saját céljaimmal kapcsolatban. Interjú.

A fantasztikus irodalmi téma ismerőjeként gondolkodtál már azon, mi lehet az oka, hogy a horror irodalom különböző formái csak ritkán jelennek meg a hazai irodalmi színtéren?

Nem csak gondolkodtam a témán, de kutattam is. Nehéz kérdés. Az első ok, hogy nálunk nem volt komolyabb gótikus irodalmi irányzat, legfeljebb költeményekben, egy-egy kivételes prózában (a Nyugatos írók korából ránk maradt Éjfél című antológia relatív soványsága elég árulkodó). Sok klasszikus gótikus regényt még csak le sem fordítottak magyarra, vagy csak nagyon későn, pl. a Melmoth the Wanderer vagy a The Mysteries of Udolpho egyáltalán nem jelentek még meg.

A másik, hogy amikor igazán beindult a (poszt)viktoriánus-gótikus irodalom, és később Amerikában a ponyvamagazinok erősebb fantasztikus-horrorisztikus fellendülése, akkor nálunk többnyire világháborúk voltak. Ezt követően meg évtizedekig összehasonlíthatatlanok voltak az élet- és kultúrakörülmények nyugati országokkal. Magyarországon a valóság volt a horror. Olyan traumák voltak ebben az országban, hogy egyszerűen luxus lett volna ezen felül még borzalmakat kitermelni. A kilencvenes években robbant be minden, egyszerre, és máig azon dolgozunk, hogy szűrjük, feldolgozzuk a jó horrorirodalmat, de akárhogy igyekszünk, ez rétegirodalom marad, amolyan irodalmi csemege, ami még mindig egy kicsit luxus az ún. »fontosabb« témák mellett. Desszert, ami alig fér el a megrakott asztalon.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában