Misszionáriusok Japánban Scorcese új filmjében

2016. november 23. 14:51
A Silence a 17. század Japánjába érkező, jezsuita misszionáriusokról szól. Martin Scorcese új filmjének premierje következő héten lesz a Vatikánban.

A filmben két jezsuita a kínzás és kivégzés lehetőségét kockáztatják a hittérítéssel. Keresztények élve elégetése és vízben való keresztre feszítése is feltűnik az előzetesben. A film Shusaku Endo regényére épül. 

Scorcese katolikusként lett felnevelve. A The Guardian szerint a film a rendező saját hitéhez fűződő tapasztalatainak összegzése. 

Összesen 46 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A jezsuitáknak volt pozitív szerepe is. A guarani indiánok között munkájuk, kolóniáik (letelepítés, földművelés, kórházak, iskolák etc.) azaz távolról sem csak térítés, jellegzetesen ilyen volt. Nem véletlen az, hogy Dél-Amerikában komolyan megbecsülik őket. Japánban is többszörösen előkerültek, elég, ha a "Sogun" című bestsellerre gondolunk. Egy darabig a déli daimjók támogatták őket, aztán az új sogunátus már nem.

"Kettőnek ment el az esze..."

Kitalálod, hogy ki a harmadik??

Sokkal bonyolultabb volt a helyzet, mert volt idő a XVII. században, amikor Japánban több százezer keresztény élt, de a vége kiüzetés és gyilkolás lett. A háttérben hatalmi (spanyol-portugál), rendi (jezsuita-ferences) és vallási (katolikus-protestáns, a Sogun tolmácsa protestáns volt, egy hajótörött Kapitány, talán róla mintázták a Sogun c. regény főalakját) ellentétek és intrikák álltak. Ráadásul a sogun megijedhetett attól, hogy Amerikát a spanyolok a hít térítésével együtt hódították meg, mert erről tudomást szerzett és tartott valamilyen katonai támadástól. A végeredmény a kiűzetés és a kereszténymészárlás lett, ezért van ennyire kevés keresztény Japánban.

Az alapkönyv elég szar volt. Lényegében egy a szerző szerint föloldhatatlan, de amúgy elég átlátszó erkölcsi csapdahelyzetet mutatott be, amiben a főszereplő jezsovéták persze lyól elbuktak.

Hogy Krisztus mondja-e vagy a regény szerzője, azt nem tudom. Ami engem illet, úgy látom, hogy az lett volna a dolga, hogy világossá tegye, hogy kifejezetten azért és nem másért lép rá a keresztre, mert ígéretet kapott arra, hogy erre tekintettel abbahagyják mások kínzását.

Persze íróasztal mellett tényleg érdekes kázus, mert végülis nem ő kínozta azokat a parasztokat, tehát nem felelős az egyházüldözők tetteiért.

Mindenesetre semmiképpen nem a hit megtagadása az, hogy ilyen helyzetben rálépett a keresztre, de az már a hit megtagadása, hogy alatta és utána engedte, hogy hamis látszat keletkezzen. Pl. megnősült, meg az egyházüldözők egyházügyi szakértője lett.

Ami a magyar kontextust illeti, pontosan értem, hogy a nyolcvanas évek békepapjai miért lelkesedtek ezért a könyvért. Nem véletlen, hogy Ákos Géza adta ki a Szent IStván Társulatnál.

'Hogy Krisztus mondja-e vagy a regény szerzője, azt nem tudom.'

:D)

Jóccakát!

Megtennéd, hogy ezt kifejted kicsit?

Spoiler:
Nézd a regény (és gondolom, a film) kulcsszituja, amikor a főszereplő szerzetest azzal kényszerítik hittagadásra, konkrétan a kereszt megtaposására, - ez bájos japán adminisztratív gyakorlattá fejlődött a következő két évszázadban idegenből Japánba készülők számára - hogy ha nem teszi meg, akkor tovább kínozzák azokat a japán parasztokat, akiket szolgálni jött az országba. Maguk a megkínzott parasztok már rég megtaposták volna a keresztet, de ez senkit nem érdekelt, csak hogy a misszionárius tapossa meg.

Számomra, ágyban fekvő könyvolvasó számára, tagadhatatlanul érdekes erkölcsi problémafölvetés, azt hiszem, az a jó megoldás, hogy az emberek kínzását az emberek kínzóinak kell abbahagyniuk az én tetteimtől függetlenül.

De elképzelhető, hogy ha engem hoznának ilyen helyzetbe, én is megtaposnám azt a keresztet, kijelentve, hogy kifejezetten azért teszem, mert ígéretet kaptam, hogy emiatt beszüntetik a kínzást.

Viszont utána, amikor már nem kínoznak emiatt embereket, biztosan nem működnék együtt azokkal, akik ilyesfajta cselekedetet zsaroltak ki belőlem. Pontosabban nem érezném helyesnek, ha mégis ezt tenném, és nem gondolnám, hogy így követem Krisztust.

Ez a könyv igazi erkölcsi buktatója, hogy ezt a folytatódó együttműködést szükségszerűnek állítja be. Ha már egyszer megtaposta a keresztet, akkor nősüljön meg, tegye, amit a gazemberek mondanak. Ez mindenképpen hazugság, a magyar békepapok részéről pedig csúf önigazolás.

Nem spoiler, olvastam a könyvet, mély értelmű, gazdag mondanivalójú.
A szerzőt, aki nem mellesleg katolikus volt, nem hiába hívják a japán Graham Greenek. Állítólag a történet alapja valós, a jezsuita szerzetes levelei valódiak.
Tény, hogy nem vált ki azonos hatást az olvasókból, erre utalás van ebben a cikkben is

Japánok, keresztények és a beszédes némaság
http://ujember.hu/japanok-kere..

de elintézni egy elég szarral azért nagyon gáz.

Ami az erkölcsi buktatót illeti, Ferreira a regény végén arról beszél, hogy nem árulta el Krisztust, csak másképpen szereti, mint azelőtt. Mindaz amin keresztülment vezette el őt erre a szeretetre és a felismerésre, hogy Isten nem maradt néma, éppenséggel a szerzetes életén keresztül beszél.

Gondolom, hogy ezt nem mindenki képes így elfogadni és megérteni, én mindesetre nem találok benne semmi nehézséget.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés