A Trumppal való szövetkezés romba dönti a kereszténységet

2016. október 10. 13:20

Vass András
Facebook
Az amerikai evangéliumi kereszténység jelentős része nyilvánosan támogatja, sőt zászlójára tűzi Trumpot, műsoraikban szerepeltetik Isten embereként aposztrofálják.

„Elöljáróban annyit, hogy nem értek egyet H. Clinton által képviselt politikával és irányvonallal, nagyon károsnak és rombolónak tartom rövid, közép és hosszútávon is... Pont. Amerikai elnökjelöltek TV vitája, Trump idézet következik, a címzett H. Clinton: »I`ll instruct my General Attorney to get a special prosecutor to look into you situation«. Nézzük részletesebben a fenti idézetet: 1. »my General Attorney«... az enyém, az én főügyészem, az én tulajdonom... 2. »I`ll instruct« ... utasítani fogom, megparancsolom neki... azt is utasításba adom, hogy kit kell vizsgálni és milyen ügyben...3. »to get a special prosecutor« azt is elrendelem, hogy szerezzen valahonnan egy különleges ügyészt... nem akármilyent, hanem egy olyant, aki külön feladatként ezen az ügyön dolgozik. És akkor vegyük még hozzá a nemrég nyilvánosságra került, éveken át tartó adófizetést elkerülő magatartását (adócsalást) és azokat a felvételeket is, amelyeken nőkre tett trágár és obszcén megjegyzéseit hallhatjuk, szaftos beszámolókkal házas nők elcsábításáról és taperolásáról... és akkor itt álljunk is meg. Az amerikai evangéliumi kereszténység jelentős része nyilvánosan támogatja, sőt zászlójára tűzi Trumpot, műsoraikban szerepeltetik (lásd pld. a 700-as Klub az ATV-n), Isten embereként aposztrofálják, a kereszténység védelmezőjeként, stb... Sokan mondják, hogy Hillary romba dönti az USA-t. Valószínűleg igazuk van. Ehhez én hozzáteszem: a Trumppal való szövetkezés pedig romba dönti az evangéliumi kereszténységet. Van az a szituáció, amikor a keresztények jobb híján a kevésbé rossz jelölt mellett kénytelenek voksolni. Előfordulhat, hogy pld. egy véres kezű diktátor és egy adócsaló szélhámos között kell választani. Megértem, ha valaki keresztény létére az utóbbit választja azzal a megfontolással, hogy a nagyobbik rossz így talán elkerülhető. De ez nagyon messze van attól, amikor magukat kereszténynek valló emberek, gyülekezetek, felekezetek szövetkeznek és alkut kötnek olyan személyekkel/pártokkal/szervezetekkel, nyíltan kiállnak olyanok mellett, akiknek életvitele nagyon messze áll a bibliai elvektől. A kereszténység igenis egy idealista világnézetet tár elénk. Ebben nem lehet helye elvtelen kompromisszumoknak. Aki keresztény létére ezt figyelmen kívül hagyja, az elveszti a hitelességét. A világunk erkölcsi relativizmusban vesztegel és naponta aratja le ennek következményét. A keresztények is sokszor belesodródnak ebbe. Manapság egyre inkább hallani ilyen, vagy hasonló nyilatkozatokat, mint: ... igaz, hogy adót csal vagy csalt folyamatosan, de mélyen vallásos, biztos keresztény... vagy: igaz, hogy a gender-elmélet lelkes híve, támogatja az egyneműek házasságát, de szociálisan annyira érzékeny, annyit segít a szegényeken, csak keresztény lehet az ilyen... igaz, hogy némileg korrupt és hazudik is, de meggyőződéses nemzeti érzelmű, csak keresztény lehet az ilyen... igaz, hogy csalja a feleségét/férjét, de olyan sokat adakozik az egyház javára, hasznos tagja a gyülekezetnek... Efézusiakhoz írott levél 5: 11 »És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;«”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 135 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azokat valahogyan "kifelejtetted", akik az egyházszakadást előidézték, részesei voltak.

Ügyesen kijöttél belőle.
Igen igaz, de nem pont erre gondoltam.

annyira "felvirágoztatta", hogy azóta is az Egyház szemére vetik keresztények és a még keresők, az egyházszakadást.
Te csak ne reménykedj! :)
Bizonyos részleteiben egyet fogunk érteni.

Nem ezt írtam, ugye?

Na azért ne vegyük olyan félvállról Jézusunk szavait.

"Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem,..." Mt 18,6

Az egyházszakadás a kereszténység, keresztények botránya.

Az alapvető érv a megtisztulás szükségszerűsége mellett némi antropológiai megfigyelés: ha tele van a fejed mindenféle ügyes-bajos dolgaiddal, és hopp, elcsap a kamion, és ott énekelsz a mennyei kórusban fehér ruhában, és eszedbe sem jut az a sok saláta, ami a kamion előtti pillanatokban a fejedben volt, akkor a két állapot között kell lennie valamiféle "megtisztulásnak".

Persze vannak más halálnemek is. Ha valami muszlim hóhér lecsapja a fejedet, mert nem vagy hajlandó megtagadni Krisztust, és lefejezés előtt még megbocsátasz a hóhérodnak, mint a kopt vértanúk tavaly, akkor pl. semmiféle megtisztulásra nincs szükséged.

Konkrétan a búcsúkra vonatkozó dogmatikai szakirodalmat valószínűleg tényleg nem ismerte, ez kitűnik a vonatkozó kérdéseiből a 95 pontban. Mondjuk már az is érdekes valahol, hogy egy forradalmi kiáltvány 1517-ben 95 pontból állhatott... 1848: 12 pont, 1956: "ruszkik haza" :-)

Mentségére szól viszont, hogy a korabeli dogmatikai szakirodalom egy olyan skolasztikus tolvajnyelven volt megfogalmazva, amit viszont mindenféle szamárságra is alkalmaztak, ezért nehéz volt észrevenni, hogy "ez most tényleg fontos".

Huizinga példája a Középkor alkonyában, hogy Jean Gerson, a párizsi Sorbonne egyik igen jó dogmatikusa 100 évvel korábban írt egy ötven oldalas teológiai traktátust arról, hogy az egyetemen föl kell emelni a tandíjat. Első tétele: "A kapzsiság bűn." Na, innen jut el hibátlan morálteológiai levezetéssel a tandíjhoz.

A búcsúcédulákhoz hasonló levezetés útján lehet eljutni abból az antropológiai tényből, amit föntebb olvashatsz, hogy erősen különböző mértékű, hogy akár Istenfélő emberek is, mennyi hülyeséget forgatnak a fejükben haláluk óráján, amiből meg kell valahogy tisztulniuk, amikor Isten színe elé kerülnek.

Valahol értem, hogy ezekhez a dogmatikai levezetésekhez nagyon sokaknak nem volt türelmük, sok olyannak sem, aki végül katolikus maradt, mint pl. Rotterdami Erasmus. Akik így gondolkodtak, mint Luther is, még katolikus korában, azok azt mondták, hogy az alaphoz kell visszanyúlni, az pedig a Biblia. Hogy Luther a Bibliához értett, az nemigen vitatható. Ki is cenzúrázta belőle a Jakab levelet :-)

Az általad problémaként fölvetett "köztes lét" egyik kézenfekvő példája maga a keresztény élet itt a földön. A katolikus teológia messzemenően el is ismeri, hogy a keresztény életünkben végzett jó cselekedeteink eltörlik a bűneink ideigvaló következményeit.

Ha Isten egyszerű emberi logika alapján cselekedne, akkor a megtérésünk utáni földi keresztény életet sem várná el tőlünk.

Mondjuk a földi élet és a tisztítótűz közötti egyértelmű különbség, hogy a földi életünkben elárulhatjuk Krisztust.

Nem szoktál, - vagy már nem emlékszem - ilyen egyszerűen és hányavetien válaszolni, tudásmentesen, így is fogalmazhatnék.
Olvasd el a 300. oldaltól a görög és latin egyház szétválását. Persze az előzmények is roppant érdekesek.

https://drive.google.com/file/..

"Ki is feledkezett meg Jézus szavairól? ("Az én országom nem e világból való.")"

Idézhettél volna többet is Jézus országára utaló mondataiból.
pl "Isten országa, bennetek van." LK 17,21
"Isten országa köztetek van." Lk 17 20,37

Azt állítod ezzel, hogy a prédikátorok előtt a katolikus egyház nem hirdette Isten Igéjét?

A búcsúcédulához kapcsolódott még egypár dolog. Pl. A bűnbánat, a gyónás. Vagyis tévesen írod, akárhányszor is, hogy a búcsúcédulával annak megvásárlásával a bűnök is bocsánatot nyertek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés