A Trumppal való szövetkezés romba dönti a kereszténységet

2016. október 10. 13:20

Vass András
Facebook
Az amerikai evangéliumi kereszténység jelentős része nyilvánosan támogatja, sőt zászlójára tűzi Trumpot, műsoraikban szerepeltetik Isten embereként aposztrofálják.

„Elöljáróban annyit, hogy nem értek egyet H. Clinton által képviselt politikával és irányvonallal, nagyon károsnak és rombolónak tartom rövid, közép és hosszútávon is... Pont. Amerikai elnökjelöltek TV vitája, Trump idézet következik, a címzett H. Clinton: »I`ll instruct my General Attorney to get a special prosecutor to look into you situation«. Nézzük részletesebben a fenti idézetet: 1. »my General Attorney«... az enyém, az én főügyészem, az én tulajdonom... 2. »I`ll instruct« ... utasítani fogom, megparancsolom neki... azt is utasításba adom, hogy kit kell vizsgálni és milyen ügyben...3. »to get a special prosecutor« azt is elrendelem, hogy szerezzen valahonnan egy különleges ügyészt... nem akármilyent, hanem egy olyant, aki külön feladatként ezen az ügyön dolgozik. És akkor vegyük még hozzá a nemrég nyilvánosságra került, éveken át tartó adófizetést elkerülő magatartását (adócsalást) és azokat a felvételeket is, amelyeken nőkre tett trágár és obszcén megjegyzéseit hallhatjuk, szaftos beszámolókkal házas nők elcsábításáról és taperolásáról... és akkor itt álljunk is meg. Az amerikai evangéliumi kereszténység jelentős része nyilvánosan támogatja, sőt zászlójára tűzi Trumpot, műsoraikban szerepeltetik (lásd pld. a 700-as Klub az ATV-n), Isten embereként aposztrofálják, a kereszténység védelmezőjeként, stb... Sokan mondják, hogy Hillary romba dönti az USA-t. Valószínűleg igazuk van. Ehhez én hozzáteszem: a Trumppal való szövetkezés pedig romba dönti az evangéliumi kereszténységet. Van az a szituáció, amikor a keresztények jobb híján a kevésbé rossz jelölt mellett kénytelenek voksolni. Előfordulhat, hogy pld. egy véres kezű diktátor és egy adócsaló szélhámos között kell választani. Megértem, ha valaki keresztény létére az utóbbit választja azzal a megfontolással, hogy a nagyobbik rossz így talán elkerülhető. De ez nagyon messze van attól, amikor magukat kereszténynek valló emberek, gyülekezetek, felekezetek szövetkeznek és alkut kötnek olyan személyekkel/pártokkal/szervezetekkel, nyíltan kiállnak olyanok mellett, akiknek életvitele nagyon messze áll a bibliai elvektől. A kereszténység igenis egy idealista világnézetet tár elénk. Ebben nem lehet helye elvtelen kompromisszumoknak. Aki keresztény létére ezt figyelmen kívül hagyja, az elveszti a hitelességét. A világunk erkölcsi relativizmusban vesztegel és naponta aratja le ennek következményét. A keresztények is sokszor belesodródnak ebbe. Manapság egyre inkább hallani ilyen, vagy hasonló nyilatkozatokat, mint: ... igaz, hogy adót csal vagy csalt folyamatosan, de mélyen vallásos, biztos keresztény... vagy: igaz, hogy a gender-elmélet lelkes híve, támogatja az egyneműek házasságát, de szociálisan annyira érzékeny, annyit segít a szegényeken, csak keresztény lehet az ilyen... igaz, hogy némileg korrupt és hazudik is, de meggyőződéses nemzeti érzelmű, csak keresztény lehet az ilyen... igaz, hogy csalja a feleségét/férjét, de olyan sokat adakozik az egyház javára, hasznos tagja a gyülekezetnek... Efézusiakhoz írott levél 5: 11 »És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;«”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 136 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azokat valahogyan "kifelejtetted", akik az egyházszakadást előidézték, részesei voltak.

Ügyesen kijöttél belőle.
Igen igaz, de nem pont erre gondoltam.

annyira "felvirágoztatta", hogy azóta is az Egyház szemére vetik keresztények és a még keresők, az egyházszakadást.
Te csak ne reménykedj! :)
Bizonyos részleteiben egyet fogunk érteni.

Nem ezt írtam, ugye?

Na azért ne vegyük olyan félvállról Jézusunk szavait.

"Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem,..." Mt 18,6

Az egyházszakadás a kereszténység, keresztények botránya.

Az alapvető érv a megtisztulás szükségszerűsége mellett némi antropológiai megfigyelés: ha tele van a fejed mindenféle ügyes-bajos dolgaiddal, és hopp, elcsap a kamion, és ott énekelsz a mennyei kórusban fehér ruhában, és eszedbe sem jut az a sok saláta, ami a kamion előtti pillanatokban a fejedben volt, akkor a két állapot között kell lennie valamiféle "megtisztulásnak".

Persze vannak más halálnemek is. Ha valami muszlim hóhér lecsapja a fejedet, mert nem vagy hajlandó megtagadni Krisztust, és lefejezés előtt még megbocsátasz a hóhérodnak, mint a kopt vértanúk tavaly, akkor pl. semmiféle megtisztulásra nincs szükséged.

Konkrétan a búcsúkra vonatkozó dogmatikai szakirodalmat valószínűleg tényleg nem ismerte, ez kitűnik a vonatkozó kérdéseiből a 95 pontban. Mondjuk már az is érdekes valahol, hogy egy forradalmi kiáltvány 1517-ben 95 pontból állhatott... 1848: 12 pont, 1956: "ruszkik haza" :-)

Mentségére szól viszont, hogy a korabeli dogmatikai szakirodalom egy olyan skolasztikus tolvajnyelven volt megfogalmazva, amit viszont mindenféle szamárságra is alkalmaztak, ezért nehéz volt észrevenni, hogy "ez most tényleg fontos".

Huizinga példája a Középkor alkonyában, hogy Jean Gerson, a párizsi Sorbonne egyik igen jó dogmatikusa 100 évvel korábban írt egy ötven oldalas teológiai traktátust arról, hogy az egyetemen föl kell emelni a tandíjat. Első tétele: "A kapzsiság bűn." Na, innen jut el hibátlan morálteológiai levezetéssel a tandíjhoz.

A búcsúcédulákhoz hasonló levezetés útján lehet eljutni abból az antropológiai tényből, amit föntebb olvashatsz, hogy erősen különböző mértékű, hogy akár Istenfélő emberek is, mennyi hülyeséget forgatnak a fejükben haláluk óráján, amiből meg kell valahogy tisztulniuk, amikor Isten színe elé kerülnek.

Valahol értem, hogy ezekhez a dogmatikai levezetésekhez nagyon sokaknak nem volt türelmük, sok olyannak sem, aki végül katolikus maradt, mint pl. Rotterdami Erasmus. Akik így gondolkodtak, mint Luther is, még katolikus korában, azok azt mondták, hogy az alaphoz kell visszanyúlni, az pedig a Biblia. Hogy Luther a Bibliához értett, az nemigen vitatható. Ki is cenzúrázta belőle a Jakab levelet :-)

Az általad problémaként fölvetett "köztes lét" egyik kézenfekvő példája maga a keresztény élet itt a földön. A katolikus teológia messzemenően el is ismeri, hogy a keresztény életünkben végzett jó cselekedeteink eltörlik a bűneink ideigvaló következményeit.

Ha Isten egyszerű emberi logika alapján cselekedne, akkor a megtérésünk utáni földi keresztény életet sem várná el tőlünk.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. október 24. 13:23

Mondjuk a földi élet és a tisztítótűz közötti egyértelmű különbség, hogy a földi életünkben elárulhatjuk Krisztust.

Nem szoktál, - vagy már nem emlékszem - ilyen egyszerűen és hányavetien válaszolni, tudásmentesen, így is fogalmazhatnék.
Olvasd el a 300. oldaltól a görög és latin egyház szétválását. Persze az előzmények is roppant érdekesek.

https://drive.google.com/file/d/0B1LwOLCtABKLOUF3LVFvN2Z3dW8/view?pli=1

"Ki is feledkezett meg Jézus szavairól? ("Az én országom nem e világból való.")"

Idézhettél volna többet is Jézus országára utaló mondataiból.
pl "Isten országa, bennetek van." LK 17,21
"Isten országa köztetek van." Lk 17 20,37

Azt állítod ezzel, hogy a prédikátorok előtt a katolikus egyház nem hirdette Isten Igéjét?

A búcsúcédulához kapcsolódott még egypár dolog. Pl. A bűnbánat, a gyónás. Vagyis tévesen írod, akárhányszor is, hogy a búcsúcédulával annak megvásárlásával a bűnök is bocsánatot nyertek.

Lemaradtam. Itt kikről beszélsz? És milyen táblák?

"Lehet összemosni az említett táblák alatt ácsorgó jámbor lelkeket..."

Iskolai példa: bűnöd, hogy lusta vagy, és a mandin kommentelsz, ahelyett, hogy matekot tanulnál. Ideigvaló következmény, hogy egyest kapsz. Megmenekülhetsz ettől, ha összeszeded magad, és este a Való Világ show következő részének a megnézése helyett matekozol.

FIGYELEM: ez ún. "irónia" volt. Nem vagyok biztos abban, hogy még matekoznod kell, és abban sem, hogy nézed a Való Világot. Meg abban sem, hogy fut mostanában, ui. nincs tévém.

A szent teológiai fogalmak néha ilyen egyszerűen lefordíthatóak mindennapi nyelvre.

Alapkérdés viszont, amire érdemes kicsit rácsodálkozni, hogy ha befogadtad Istent, és biztos az üdvösséged, egyáltalán miért kell még a földön élned, és pl. matekoznod, meg egyest kapnod, meg a Való Világot nézned? Mi ez a fura köztes lét, amit itt a földön töltesz?

Nem véletlenül volt Luthernek annyi baja a Jakab levéllel :-) Márpedig abban ez áll:
Jak 5,16 Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyörgése.

Na, amiről az első bekezdésben írsz, az a szükséges "megtisztulás", és a katolikus teológia messzemenően egyetért veled abban, hogy ennek elsődleges helyzete a földi keresztény élet.

Viszont az egy egyszerű hétköznapi tapasztalat, hogy a földi keresztény élet erre nem mindig elég. Pl. Szent Pál ezt írja a házasságról
1Kor 7,33-34 Akinek pedig felesége van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék feleségének, tehát meg van osztva. A férj nélküli asszony is, meg a szűz is arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen; aki azonban férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék a férjének.

Sokan vitatkoznak arról Szent Pállal hogy ez sorsszerűen mindig így van-e, de azon talán ne vitatkozzunk, hogy gyakran van így. Sok olyan keresztény férj és feleség van, akik úgy halnak meg, hogy a Pál által leírt "megosztottság" végig ott van bennük. Akkor viszont másutt kell ettől megtisztulniuk.

Mintha kicsit terelnéd a figyelmet :-)

Te: Ahhoz, hogy bűnbocsánatot nyerj, elég, ha imádságos lélekkel odaállsz Isten elé és megvallod a bűnöd kérve a bocsánatát(bűnbánat). Ha hívő vagy, tudnod kell, hogy megbocsát. Ehhez nem kell harmadik személy, mert csak rád és Istenre tartozik, akivel közvetlenül kommunikálhatsz "érvényesen".

Szent Jakab: Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket...

Persze. De miért akarsz Istennnek előírásokat szabni? Ha itt a földön nem oldja meg a szükséges megtisztulást, pl. a Szent páli "megosztottság" megszüntetését, akkor más tisztító hely(zet) elgondolhatatlan? Miért?

Lelkesen terelsz :-) Majd ha világosan elismerted, hogy Szent Jakab nem hajszálpontosan azt írta, amit Te, akkor válaszolok arra a mellébeszélésre, amit előadsz :-)

Ühüm. De valamire csak írta Szent Pál, hogy a házasok megosztottak. Ja, hogy ez a Szentírásnak nem a számodra szimpatikus része, ezért negligálod. Így megy ez.

Én még mindig azt kérdezem, hogy ha ismerünk egy tisztulási helyzetet, és ez maga a földi keresztény élet, akkor miért kell dogmatikailag kizárni, hogy életük végéig tisztátalanságokban élő keresztényeket Isten a haláluk után tisztítja meg?

Tényleg antropológiai tény, hogy templomba járó, hívő keresztények is akárhányszor tök váratlanul, evilági gondokkal teli fejjel halnak meg.

"Ha hívő vagy, tudnod kell, hogy megbocsát."

A farizeus és a vámos példabeszédben, a vámos talán tudta, hogy Isten megbocsát neki?

Hát, miután világosan leírtad, hogy a bűnbánatod csak rád és Istenre tartozik, folyamatosan terelni próbálod a figyelmet arról, hogy a Szentírás nem hajszálpontosan ezt mondja. Értem én, hogy csak addig fontos a Szentírás, amíg azt mondja, amit te :-)

Egyebekben főleg szerzetesközösségekben van olyan gyakorlat, hogy szerzetesek egymásnak mondják el a bűneiket, a másik pappá szenteltségétől függetlenül. Pl. apácakolostorokban is.

A pap, ill. püspök oldó és kötő hatalma ott válik döntően fontossá, ahol a bűn az egész közösséget veszélyezteti, pl. nyílt hittagadás, gyilkosság, házasságtörés. Ilyen esetekre mondta azt az ókori egyház, hogy a püspöknek kell eldöntenie, hogy a bűnbánó bűnös ezek után még vállalható-e a közösség számára. Bár súlyos vita volt erről, arra jutottak, hogy egy ilyet megfelelő vezeklés után meg lehet bocsátani, és ez a püspök által kiszolgáltatott bűnbocsátó szentség hatásában megismételt keresztséget jelentett.

A rendszeres laikus bűnvallás Szent Jakab által ajánlott gyakorlata, és ez az egyszeri, püspök által kiszolgáltatott szentség olvadt egybe a megismételhető bűnbocsátó szentség középkori gyakorlatában, amit mindenesetre teljesen alátámaszt az apostoloknak adott oldó-kötő hatalom.

A halál előtti evilági gondolatokkal az a baj, hogy elég sokszor konkrétan bűnösek, és ez a halál körülményeiből mindenki számára világos.

Akkor ki is mondhattuk az ítéletet, hogy "ezt az embert Isten elkárhoztatta"? Vagy életszerűtlen spekulációkba bocsátkozunk arról, hogy "de az utolsó pillanatában még megtisztulhatott"? Vagy "megengedjük" Istennek, hogy ha akarja, megtisztíthatja, úgy, és ott, ahogy és amikor Ő ezt gondolja.

Egy ismerős pap sztorija, hogy a kórházakban rendszeresen találkozik bűntelen emberekkel, akik mindenkit szeretnek, rendszeresen imádkoznak, és minden OK velük. Egyiküket, aki 20 éve nem gyónt, és templomban sem igen járt, megkérdezte, hogy "na, és abortusza volt?" Ja, az igen, három.

"Holott a "szombat" nem azt jelenti még a törvény szerint sem, hogy nem szabad enni, de valahogy az ő bibliaértelmezésük ilyen "kárhoztató" stílusú volt."

Nem az evés a tilalom sabbatkor, hanem a kalász szedés, mert az munka.

"aki nem tud se jót, se rosszat cselekedni"

Már, hogyne tudna? Az imádság másokért, valamilyen célért, a betegsége felajánlása szintén ezekért, ne lenne jó cselekedet? Bizony, hogy az.

G. B. Shaw-t idézve: "Tojást sem tudok tojni, mégis megmondom, ha záp."

Vannak emberek, akikre életük virágában illenek mindenféle jelzők, amelyeket nem dicséretnek szánunk: rabló, tolvaj, házasságtörő, stb. Mint ama vámos is a Szentírásban.

Ha egy ilyen ember elmegy, vegyem biztosra a kárhozatát? Vagy tételezzem föl a józan tapasztalat ellenében, hogy akár bűnbánatot is tarthatott, mint ama vámos? Vagy az az ésszerű, ha föltételezem, hogy valahol, valahogyan találkozhatott a könyörülő Istennel, de a részletek csak Istenre és az illetőre tartoznak?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés