Együttérzésre képes szív

2016. szeptember 22. 13:01
Magyarországi szerzetesrendek
Magyar Kurír
Hazánkban, ahol oly nagyon hiányzik a társadalmi bizalom, az egymás iránti bizalom, nem szeretnénk belenyugodni abba, hogy közösen azt éljük át, elzárjuk szívünket mások szenvedése elől. Mi, szerzetesek, ki szeretnénk fejezni mélységes hálánkat és köszönetünket mindazok iránt, akik együttérző szívvel fordultak az utóbbi időkben a hazánkba érkező menekültek felé.

„Kedves Barátaink, Mindnyájan, akik eljöttetek erre a találkozóra, a Szerzetesek terére!

Mivel rendezvényünk témája a magyarországi szerzetesek társadalmi szolgálata, úgy gondoljuk, nem telhet el ez a rendezvény anélkül, hogy ne szólnánk arról az össztársadalmi problémáról, amely mindannyiunkat érint, s mindannyiunkat közelről érint, még ha fizikailag nem kerülünk is vele kapcsolatba. Közelről érint mindannyiunkat, hiszen a menekültekről, elvándorlókról vagy épp a jobb életet keresőkről készült képek, a velük kapcsolatos vélemények, a különféle intézkedések bensőnkben érintenek minket. S nem azért szólunk, mintha birtokában lennénk a megoldásnak – látnivaló, hogy ma nem birtokolja ezt senki, – s nem azért szólunk, mintha ma, most szavakra lenne szükség. De olykor a szó is tett, cselekvés, amely hat és alakít.

Szerzetesekként, Jézus Krisztus mai követőiként keressük, mit tenne ma Jézus, keressük, mire hív minket a Lélek: a krisztusi hit szempontjából szeretnénk e helyzetre tekinteni. Ferenc pápa szavai, amelyeket épp e rendezvény résztvevőihez intézett, útmutatást jelentenek számunkra: »örüljetek együtt azzal, aki örül, és sírjatok együtt azzal, aki sír, és kérjetek az Úrtól együttérzésre képes szívet, hogy le tudjatok hajolni az emberek testi-lelki sebeihez, és sokakhoz el tudjátok vinni Isten vigasztalását«. Majd így folytatja: »egy ország és egy város legszebb arca az Úr tanítványainak arca: püspököké, papoké, szerzeteseké, világi hívőké, akik a hétköznapok során egyszerűségben élik az irgalmas szamaritánus stílusát, és felebarátként közel mennek testvéreik testéhez és sebeihez, amelyekben Jézus testét és sebeit ismerik fel«.

»Együttérzésre képes szív« – úgy hisszük, erre van ma a legnagyobb szükség. Hogy együttérzők tudjunk lenni, hogy meg tudjuk nyitni szívünket a másik felé; a másik felé, aki idegen; a másik felé, aki különbözik tőlem, tőlünk. S természetesen szeretnénk együttérzők lenni magyar honfitársaink felé is: szeretnénk megérteni a félelmeket, a bizonytalanságot, s tapasztalatból tudjuk mi is, mit jelent az ösztönösen ébredő elutasítás az idegennel, az ismeretlennel szemben. S hisszük, hogy Jézus Szentlelke mindig, ma is arra hív minket, hogy bátorsággal és bizalmat szavazva megnyissuk szívünket a másik felé.

Hazánkban, ahol oly nagyon hiányzik a társadalmi bizalom, az egymás iránti bizalom, nem szeretnénk belenyugodni abba, hogy közösen azt éljük át, elzárjuk szívünket mások szenvedése elől. Akármi is legyen a helyes politikai megoldás – s egyértelmű, hogy itt okosságra és távlatos bölcsességre van szükség –, egy biztos: csak annak az embernek és annak az országnak van jövője, aki és amely képes az együttérzésre, képes átlépni a bizalom küszöbét, aki meg tudja osztani a sajátját, s képes odalépni irgalmas szamaritánusként testvére testéhez és sebéhez, hogy ott titokzatos módon találkozzék Jézus testével és sebével.

Mi, szerzetesek, ki szeretnénk fejezni mélységes hálánkat és köszönetünket mindazok iránt, akik együttérző szívvel fordultak az utóbbi időkben a hazánkba érkező menekültek felé: önkéntes segítők, adományozók és adományosztók, orvosok és mentális, pszichológiai segítséget nyújtók. Lelkünk jobbik feléről tettek ők tanúságot, s mindannyiunkat kihívnak zárkózottságunkból, félelmeinkből. Köszönet és hála nekik.

S mi, szerzetesek, saját egyszerű, sokszor gyarló életünkkel és szolgálatunkkal, s ugyanakkor mindig, újra és újra Krisztushoz megtérő igyekezetünkkel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy idehaza, magyar egyházunkban és hazánkban ne a gyűlöletnek, félelemnek, hanem a szeretetnek, ne az elzárkózásnak, hanem az együttérzésnek, ne a másiktól való elfordulásnak, hanem a másik arca szemlélésének és az ő elfogadásának tudjunk elsőbbséget adni.

Végül szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat különösen azokkal a testvéreinkkel, akiket a Közel-Keleten vagy a világ más tájain keresztény hitük miatt üldöznek, és azokkal is, akik a hazájukból elvándorolni kénytelenek embertelen háborúk miatt. E szolidaritás konkrét jeleként a magyarországi szerzeteseket összefogó szerzetesi konferenciák nagyobb összeg felajánlásával támogatják a Katolikus Karitász erőfeszítéseit.” 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 47 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez a megfogalmazás kísértetiesen hasonlít a magyarországi szerzetesrendek tavalyi közleményére, jól látható, hogy ugyanaz a kéz vezette a tollat:

http://www.magyarkurir.hu/hire..[%27g64055%27]/0/

A katolikus szerzetesrendeket ismerve eleve kizárható, hogy apáca/apácák lenne/lennének a levél kiötlői és szövegezői.

Az egész mögött két férfi rend velejéig liberális vezetői állnak: Urbán József és Labancz Zsolt piaristák, illetve Forrai Tamás jezsuita.

Aki olvasta a múlt heti Heti Válaszban a népszavazással kapcsolatos véleményüket, aki ismeri személyiségüket és irányultságukat, annak világos, hogy ez a közlemény is tőlük származik, a többi szerzetesrend csak hasznos idiótája volt ezeknek, amikor aláírták ezt.

Válaszok:
ancilla | 2016. szeptember 25. 14:22

Az "együttérzésre képes szív" fontos. Én gyarló vagyok. Jobban együtt érzek azokkal a londoni, párizsi, brüsszeli, kölni, nizzai, müncheni vagy bécsi áldozatokkal, valamint az ő hozzátartozóikkal, akiknek halálát "idegenek" okozták, akik "különböznek tőlünk".

Együtt érzek a saját gyerekeimmel, az ő jövőjükkel is. Amelyet valahogy úgy képzelek, hogy akár miniszoknyát is viselhetnek benne. Lehetnek zsidó, meleg barátaik is. Megihatnak egy-két sört is akár. Az "idegenek" és tőlünk különbözők jelentős része ezt - nevezzük köztárssági értékrendnek - mereven elutasítja.

És csak mindezek után érzek együtt velük, "idegenekkel", akik "különböznek tőlünk". Ha kopognak az ajtómon, természetesen adok nekik enni, fel is ruházom őket. De ha képtelenek elfogadni az én értékrendemet itt, nálam, ha fenyegetve érzem miattuk a családomat, akkor bizony már nem vagyok velük együttérző.

Vegyék ezt a tisztelt atyák gyónásnak.

Egy nyugtasson meg: ezek ugyanazt kapják majd az Európát megszálló muzulmánoktól jutalmul, mint amit mi büntetésül. És ami biztos, ők előbb kapják meg jutalmukat...

"Szerzetesekként, Jézus Krisztus mai követőiként keressük, mit tenne ma Jézus, keressük, mire hív minket a Lélek:"
Lehet, korbácsot fonna ostorból és kikergetné a világunkból mindazokat, akik az iraki, szíriai, líbiai, afganisztáni, jemeni, etiópiai stb. poklot kitervelték, akik bombázzák a Golán-fennsíkot, akik 6 éve bombázzák a törvényes szíriai kormányerőket, földönfutóvá teszik az egyszerű embereket, rommá lövik ezeket az országokat, hogy egy - egyetlen - államot előnyhöz juttassanak.

Esetleg be tudná valaki linkelni a közleményt teljes egészében? Kíváncsi lennék, mely szerzetesrendek írták alá...

Így nagyon úgy tűnik, hogy néhány liberális papocska mások háta mögé állva igyekszik azok szájába adni saját degenerált, álhumanista szellemi vergődését. Mindenesetre az is hülye volt, aki ehhez a nevét adta.

Válaszok:
ancilla | 2016. szeptember 25. 14:30

"képes odalépni irgalmas szamaritánusként testvére testéhez és sebéhez,"
Szamaritánusként a mi testvéreink azok, akik a megcsonkított országunk határának túloldalán élnek.
Azok csonkították meg, akik bombáznak 6 éve, Irakban majd 16 éve.
Náluk keressétek az igazságot.
Aztán, de csak aztán gyertek hozzánk.
Tudjuk a dolgunkat, addig is.
"»Együttérzésre képes szív« – úgy hisszük, erre van ma a legnagyobb szükség."
Azt akarjátok mondani, hogy Hunyadi János, Kapisztrán Szent János »Együttérzésre képes szív« nélküli volt?
Adjátok át Ferenc pápának: Hunyadi János, Kapisztrán Szent János azon kevés ember közé tartozott, akiknek példátlanul »Együttérzésre képes szív«-ük volt.
És Zrínyi Miklós szintén.
És Dobó István szintén.
És Balassi Bálint szintén.
És magyar vitézek ezrei, tízezrei, százezrei, szintén.
Nem engedték a vadaknak, hogy pusztítsanak bennünket. Ezért volt példamutatóan »Együttérzésre képes szív«-ük.
Sok-sok egykori pápával együtt.
Nem úgy, mint ma.

Jószándékú szöveg , de egy kicsit ájtatos-mesterkélt . Magyarország nem jobb és nem rosszabb , már ami a bizalmat illeti. Az mindenütt hiánycik...

Szerzeteseink süketek és vakok az iránt a szenvedés iránt, amit a migránsok fognak okozni hazánk elfoglalásával,terrorcselekményekkel, erőszakos térítéssel, a SARIA bevezetésével.

Hajlok rá, hogy egyetértsek.

Úgy. Az érsek úr remek ember.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. szeptember 26. 7:17
Csomorkany | 2016. szeptember 26. 7:18

És ilyet csak a pápának szabad, a szerzeteseknek nem...

Azért arra fölhívnám a figyelmed, hogy a szerzetesek egy szóval sem érveltek a népszavazás ellenében valamiféle kényszerbetelepítés mellett.

Egy alapvető mentalitás szükségességét húzták alá: legyünk (és maradjunk) képesek az együttérzésre.

A gyakorlati cselekedet, amivel példát igyekeznek adni, hogy adománnyal támogatják a Közel-keleti keresztények helyben maradását.

Amúgy az érsek úrnak inkább az egyházmegyéjével kellene törődnie. Működése alatt lényegében összeomlott a papi utánpótlás a Veszprémi Egyházmegyében.

Azért ugye tudod, hogy ez így általánosságban rágalmazás? Nyilván lehettek gyávák a tábori lelkészek között is, de egy ilyen általánosítás mindegyikükről, az sok hős emlékét meggyalázza.

Mindenesetre nem irigylem a jövendő utódát.

Időnként azért emlékezhetünk a "Vegyetek szablyát" intelemre.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés