Hugo-díj

N. K. Jemisin nyerte idén a Hugo-díjat

2016. augusztus 21. 6:28
Regény kategóriában N. K. Jemisin Az ötödik évszak című könyve nyerte idén a Hugo-díjat – derült ki Kansasben helyi idő szerint szombat este. Az egyik legrangosabb sci-fi és fantasy-díj díjazottjairól a WorldCon résztvevői szavaztak. Kisregény kategóriában Nnedi Okorafor Binti című műve lett a győztes, de nyert még Neil Gaiman, Hao Jingfang, Naomi Kritzer és a Mentőexpedíció is.

N. K. Jeminsin Az ötödik évszak című fantasyje nyerte idén a Hugo-díjat regény kategóriában – jelentették be helyi idő szerint szombat este a MidAmeriCon II-n (és egyben WorldConon), Kansasben. A kategóriában rajta kívül még Ann Leckie, Neal Stephenson, Naomi Novik és Jim Butcher könyvei versenyeztek az első helyért. Az öt jelöltből négy magyarul is megjelent, vagy meg fog jelenni, a győztest az Agave Könyvek adta ki itthon a Könyvhétre. Egyébként szavazásunkon cikkünk megírásának pillanatában döntetlenre áll olvasóink szavazása a Hugo-díjról: Az ötödik évszak és Neal Stephenson műve, a Seveneves is 36-36 szavazatot kapott.

Az ötödik évszak egy olyan világon játszódik, amely elég instabil, periodikusan bekövetkező kataklizmák jellemzik történetét. Ebben a világban a lenézett, földet mozgatni képes csoport, az orogének egyik képviselője, Essun az eddigi legnagyobb katasztrófa után indul férje nyomába, aki megölte közös fiúkat és elrabolta lányukat: bosszút akar állni. Ezt írtuk a kötetről: „A remekül felépített világ és a történet tehát simán működhet egy konzervatív fantasy-rajongónak is, mert igazából vérbeli, sötét tónusú fantasyvel van dolgunk, ami mindenféle mondanivaló méricskélése nélkül is szórakoztat. A világ mellett pedig az okos narratíva és a könyvben megjelenő társadalmi problémák jelenléte tesz róla, hogy meglegyen az a plusz, ami kimozdít a komfortzónából.

Kisregény kategóriában Nnedi Okorafor Binti című sci-fije műve nyert, ami egy űrben még sosem járt afrikai törzs egyik tagjáról, egy lányról szól, aki elsőként törzséből felvételt nyer az Oomza űregyetemre. Útközben oda azonban elég komoly gond adódik. A kisregényt mi is nagyon szerettük: „Rendkívül jól megírt történet a Binti, rövid terjedelme ellenére sokat tud felvillantani a világból úgy, hogy közben egyáltalán nem árul el róla mindent. (…) Nnedi Okorafor prózája nagyon gördülékeny és friss, a felépített világ pedig ötletgazdag és klisémentes.

Idén a Puppies-jelölések ellenére a legtöbb kategóriában osztottak díjat

A jelölési folyamatot idén is a konzervatív Sad/Rabid Puppies lobbicsoportok kampánya kísérte: immár harmadik éve szervezett kampánnyal, általuk előre ajánlott művek listáinak összeállításával buzdították támogatóikat a jelölésre. Jemisin és Okorafor könyveit ők például nem ajánlották egyébként. Az elmúlt években több kategóriában is a „No Award” opció győzelemre juttatásával reagált a közösség a díj meghackelésére, idén ez csak két kategóriában volt így, de általában az a mű nyert, amit egyik csoport sem jelölt. Már ha volt ilyen. Ha nem, akkor vagy nem osztottak inkább díjat, vagy olyan mű/szerző nyert, aki egyébként talán a Puppies-csoportok jelölése nélkül is odaérhetett volna.

A rövid regények (novellette) között a Folding Beijing lett a legjobb a kínai Hao Jingfangtól, aki a Sad Puppies idén egyébként sokkal engedékenyebb listáján is fent volt. A novella (short story) kategóriában győző Cat Pictures Please  Naomi Kritzertől egyik csoport listáján sem volt fent – ebben a kategóriában indult a Rabid Puppies által poénból jelölt pornó-paródia is (lásd az iménti linket). A négy nagyobb irodalmi díjat tehát nő kapta idén. Nem osztottak viszont díjat a legjobb kapcsolódó munkáért (kvázi non-fiction), ahol csak Puppies-jelöltek voltak. Díjat kapott viszont Neil Gaiman a Sandmanért képregény-kategóriában; a legjobb film pedig a Mentőexpedíció lett, amit ugye abból A marsiból adaptáltak, melynek szerzője, Andy Weir egyébként megkapta a legjobb friss szerzőnek járó John W. Campbell-díjat.

A legjobb sorozatrész a Jessica Jones egyik része lett; a legjobb szerkesztők Ellen Datlow és Sheila E. Gilbert; a legjobb művész Abigail Larson; a legjobb magazin az Uncanny Magazine; a legjobb fanzin a File770, amelynek szerkesztője, Mike Glyer kapta a legjobb rajongói író díját is; míg a legjobb rajongói művész Steve Stiles lett. A „legjobb fancast” kategóriában nem osztottak díjat. Összességében úgy tűnik, hogy ha volt legalább egy olyan mű, amit nem a Sad/Rabid Puppies jelölt, akkor az nyerte a kategóriáját – ez pedig idén is azt jelzi, hogy a WorldCon résztvevői elutasítják a két csoport immár sokadik éve tartó kampányát.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Binti pont azért (is) volt jó, mert végre nem azt kellett nézni, hogy az USA mit csinál az űrben, mint majdnem minden másik alkalommal. Ráadásul külön dobott rajta az, hogy egy-egy idegen civlizáció nem feltétlenül egy egész fajjal háborúzik, hanem előfordulhat, hogy egy fajon belül is csak egy néppel van konfliktusuk.

A regényből egyébként nem derült ki, hogy pontosan mikor járunk és pontosan mi történt az elmúlt ötven, száz ötszáz, akárhány évben a civilizációval, ami valahogy ehhez a világhoz vezetett.

Van ilyen: https://tiptree.org/award/2015..

Az ötödik évszak még a shortlistre sem került fel itt, mivel alapvetően nem foglalkozik genderkérdésekkel - sokkal inkább faji kérdésekkel.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában