Arctalan terrorizmus?

2016. augusztus 19. 10:35

Köntös László
Reposzt.hu
Hamel atya kivégzése után tele kellene, hogy legyenek a templomok. Ha ugyan a kereszténység felfogná, hogy ma templomba járni: demonstráció és ellenkultúra. De nem fogja fel. Komolyan mondom, már ott tartok, hogy azt mondjam: az európai kereszténység megérdemli a sorsát. Elvágják a nyakát, és meg se nyikkan.

„Balavány György elmagyarázza a jámbor olvasónak, hogy iszlám terrorizmus nem létezik. A gondolatmenete ismerős, valahol igaz is, másrészt mégis végtelenül álságos. Végül is valóban lehet azt mondani, hogy a gyűlölet jelenléte egyetemes, s nincs olyan civilizáció, kultúra, amelynek a történetéből ne lehetne előásni a legborzalmasabb horrort. Ez igaz. A kereszténység talán mindenkinél hangsúlyosabban azt hirdeti, hogy a bűn jelenléte az egyetemes emberi lényeg szerves része. Nincs kivétel, tehát teljességgel fals egy olyan szemlélet, amely a mindenkiben meglévő rosszat leszűkíti, és fajokhoz, kultúrákhoz, civilizációkhoz társítja. Ez eddig rendben is volna. Csakhogy, a másik oldalról, ezzel Balavány a mai európai terrorizmust arctalanná teszi, mint ahogyan az áldozatokat is. Nincs elkövető és nincs áldozat. Nincs néven nevezés. Csak elmosás van, csak elkenés van, csak elspiritualizálás van. Hamel atyát nem egy konkrét, iszlám hátterű terrorista ölte meg egy misén, konkrét meggyőződésből, hanem az amúgy mindenkiben meglévő gyűlölet. Csak azt nem tudom, ki fogja ezt megmondani Hamel atya családjának. Ez olyan, mintha azt mondanám a Dunába lőtt zsidó családjának, hogy az nem a magyar antiszemitizmus bűne, hanem az egyetemes gyűlöleté. Álságos.

(...)

Hamel atya kivégzését követően vártam volna a keresztény világ részéről valami hasonló tömegméretű tiltakozást, mint ami a Charlie Hebdo elleni mészárlást követte. Voltak persze tiltakozások, nyilatkozatok. De még a nyugati kereszténység első számú képviselője, Ferenc pápa is csak annyit bírt mondani szóvivője, Lombardi útján Hamel atya rituális és demonstratív kivégzését követően, hogy »mélységesen átérzi 'az abszurd erőszak fájdalmát és horrorját', 'a legradikálisabban elítéli a gyűlölet minden formáját, és imádkozik az érintettekért'.« De nem hallom a protestáns nemzetközi egyházi szervezetek hangját sem, mint ahogyan nem hallom a nyilvánosság szintjén a keresztények hangját sem. Talán ki kellene mondani, hogy itt nem pusztán valamiféle elvont, abszurd erőszakról és gyűlöletről van szó. Talán ki kellene mondani, hogy az áldozat itt a kereszténység. Talán ki kellene mondani, hogy van olyan, hogy antikereszténység. Talán ki kellene mondani, hogy van olyan, hogy krisztofóbia. Mint ahogyan ki kellene mondani azt is, hogy Hamel atya rituális kivégzése mögött igenis egy nagyon határozott, iszlám hátterű meggyőződés áll, s maga az aktus nem más, mint a keresztény Európa szimbolikus kivégzése.

Ehhez képest arról beszélni most, hogy nincs iszlám terrorizmus, még ha az elvontság szintjén igaz is, meglehetősen álságos. Mint ahogyan az is, hogy nincs néven nevezve a szimbolikus áldozat. A kereszténység. De a legabszurdabb az, hogy maga a reprezentatív kereszténység is beáll ebbe az álhumanista elkenésbe, az állítólagos keresztények meg bambán tűrik az egészet. Igaza van Székely Attilának: Hamel atya kivégzése után tele kellene, hogy legyenek a templomok. Ha ugyan a kereszténység felfogná, hogy ma templomba járni: demonstráció és ellenkultúra. De nem fogja fel.

Komolyan mondom, már ott tartok, hogy azt mondjam: az európai kereszténység megérdemli a sorsát. Elvágják a nyakát, és meg se nyikkan.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 16 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az IS részben félelmet kívánt gerjeszteni, példát statuálni, képernyőkön keresztül, a világ irányába, egyiptomi keresztényeket fejezet le nem oly régen, 21 kopt keresztényt.

A SAT-7 interjút készített egy olyan keresztény fiatallal, akinek két testvére is a lefejezettek között volt.

Ezen témáról a cikk és az interjú:

"Ya rabbi Yasu! – kiáltotta egyszerre a 21 narancsruhába öltöztetett kopt keresztény, amikor az IS fekete ruhás hóhérai nekiálltak lefejezni őket a líbiai tengerparton. „Ya rabbi!” arabul olyasmit jelent, hogy „Uram!”, vagy „Ó, uram”, esetleg „Segíts, uram!” Eredetileg Allah megszólítása volt ez, de a térdre, majd kivégzésükhöz hasra fektetett keresztények Jézushoz beszéltek. Majd fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért. Azért haltak meg, mert a kereszt népéhez tartoztak. Az IS mondja ezt. Ők egyébként nem provokálták, hanem szerették a muszlimokat. Amikor az arab tavasz idején muszlim barátaik a szőnyegükön imádkoztak, ők falként vették körül őket. Egyetlen bűnük az volt, hogy keresztények...

A testvér
"Büszke vagyok rájuk! Bisu 25 éves volt, Samuel 23 éves volt. Ők a kereszténység büszkeségei. Miattuk felemelt fejekkel, büszkén járhatok!

Az ISIS többet adott nekünk, mint amit kérhettünk, mert nem vágták ki azt a részt, amikor megvallották a hitüket és segítségül hívták Jézus Krisztust.

Az ISIS megerősítette a hitünket!"

megjegyzés: nesze neked IS, keresztény válasz a kisembertől!!, a megfélemlítésre és erőszakra - ezért is érték Krisztus!

Válaszok:
hhonor | 2016. augusztus 19. 16:11
hhonor | 2016. augusztus 19. 16:34

folyt.

"Hálás vagyok az ISIS-nek, hogy nem vágták ki a videóból, amikor a hitük megvallását kiáltották.” Az interjú aztán végig ebben a tónusban folytatódott. Valami furcsa öröm és reménység zuhant a képernyőre, ami széttörte a döbbenet és a gyász fojtogató páncélját. A reménység az áldozatok testvéréből sugárzott. Őt hallgatva a műsorvezető könnyei is csorogtak, meg az enyéim is.

„Hogy van a családod?” – állítja meg egy pillanatra a műsorvezető. „Hidd el nekem, hogy az emberek itt boldogok és méltatják egymást. Nem gyászolnak, hanem elismerő szavakat mondanak egymásnak, amiért a faluban olyan sokan haltak mártírhalált. Büszkék vagyunk rájuk!”

Az interjú legdöbbenetesebb része azonban csak ekkor következett, mert az eddigieket kis változtatásokkal akár egy öngyilkos merénylő családja is elmondhatta volna. A büszkeség és szégyen mátrixában élő kultúrák számára különös érték, ha családtagjaikat nagy méltóság éri, és ahogy egyes muszlimok között hőstettnek számít a hitetlenek legyilkolása közben elszenvedett hősi halál, keresztények között régi hagyománya van a vértanúság becsületének. Persze az öngyilkos merénylet és a vértanúság között óriási különbség van, de a keresztény hit nemessége másban is meglátszik.

„Hogy éreztél, amikor a légicsapások elkezdődtek és láttad az ISIS tagok holttesteit?” – tereli a műsorvezető a témát a bosszú kérdésére.

„Megmondom neked az igazságot. Egészen a római idők óta mi, keresztények célpontok vagyunk a vértanúságra. Ez megkönnyíti számunkra az ilyen krízisek elviselését, mert a Biblia azt mondja, hogy szeressük az ellenségeinket, és áldjuk azokat, akik bennünket átkoznak.” Vagyis nincs bosszúvágy. Megbocsátás van.

A műsorvezető ezután megkérdezi tőle, hogy tudna-e imádkozni azért, hogy az elkövetők bocsánatot nyerjenek. A testvér ekkor elmeséli az édesanyjukkal való beszélgetését, aki aznap két fiát veszítette el. Hatvanas éveiben járó, tanulatlan édesanyjától azt kérdezte, mit tenne, ha meglátná az egyik ISIS-tagot az utcán, és megtudná, ő volt a fiai hóhéra. Az édesanyja azt válaszolta: „Behívnám a házunkba, és imádkoznék érte, hogy megnyíljanak a szemei, mert segített nekünk bemenni a mennyek országába!”

Az interjú végén a vértanúságot szenvedett kopt fiúk bátyja hangosan imádkozik az IS-tagokért: „Drága Istenem, nyisd meg a szemüket, hogy üdvözüljenek! Szabadítsd meg őket a tudatlanságból és a rossz tanoktól, amiket tanítottak nekik! Ámen.”

Az elmúlt évtizedben rendkívüli evangéliumi ébredés futott végig az egyiptomi kopt egyházon. Bibliatanulmányozó körök alakultak szerte a Nílus-parti városokban, megerősödtek a felekezetközi kapcsolatok, új, hatalmasra duzzadt gyülekezetek jöttek létre, fiatalok tízezreit ragadta magával a megújulás. 2011. november 11-én a muszlim tengerben élő, marginalizált, kívülről fojtogatott keresztények felekezetközi virrasztásra és dicsőítésre gyűltek egybe, hogy együtt erősödjenek hitükben. Több, mint ötvenezer Jézus-követő találkozott a mokkatami barlangoknál."

Elnézést, ezen megnyilatkozás (mint megtermett gyümölcs) se nem hívő katolikus, se nem Krisztus követő keresztény gyümölcs.

Jézus, pedig azt tanítja, gyümölcséről ismerni meg a fát.

Hány lépéssel lehet átugrani egy szakadékot?

Pont ez jutott eszembe, amikor az "első lépés"-ről szóló szövegedet olvastam :-)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés