Mit akar Ferenc pápa?

2016. augusztus 2. 12:35

Szilvay Gergely
Mandiner
Sokan kopaszodnak mostanában a rengeteg fejvakarástól, amire Ferenc pápa kijelentései miatt vetemednek.

ferenc_papaa.jpg

Sokan kopaszodnak mostanában a rengeteg fejvakarástól, amire Ferenc pápa kijelentései miatt vetemednek. A pápa a krakkói Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóról hazafelé menet a legnyíltabban feltett kérdésre, miszerint miért is nem emlegeti az iszlámot a terrorizmus vonatkozásában, azt felelte, hogy azért, mert sok a bűncselekményeket elkövető rossz katolikus is, minden vallásnak megvannak a maga fundamentalistái, s az iszlám nem okolható a nevében elkövetett terrorizmusért, aminek leginkább a személytelen gazdaság és a szegénység az oka.

Az alábbiakban arról lesz szó, vajon kerülhetnek-e konfliktusba egyetemes értékek a politikai szükségszerűséggel; hogy a hajthatatlan szent vagy a gyakorlatias realista-e a felelősségteljesebb; és hogy vajon maga Ferenc pápa egy naiv szent vagy egy ravasz diplomata-e inkább.

Az iszlám nevében elkövetett terrorizmussal kapcsolatban Ron Dreher fogalmaz igen találóan az American Conservative hasábjain: a mindennapi bűncselekményeket elkövető keresztényeket azért tévedés párhuzamba állítani az iszlámra hivatkozó terroristákkal, mert a mindennapi bűncselekmények az emberi természetből fakadnak. Következésképpen a világ minden társadalmában előfordulnak. A legjobb, legtökéletesebb szentjelölt sem hibátlan.

Ron Dreher hozzáteszi: egy pápától meglepő, ha a terrorizmus kapcsán nem akarja meglátni a vallási indíttatást, és mindenképp anyagi okokra akarja azt visszavezetni, miközben szegények tömegei bírnak meglenni hasonlóan erőszakos fellépés nélkül a világban. Végül úgy sóhajt fel: „Nem tudom eldönteni, melyik a nyugtalanítóbb: ha a pápa tényleg nem látja, miben téved, vagy ha csak diplomáciai okokból mondja azt, amit mond.”

Nem jött be az egyszerűség

És ez a mondat az egyik legsúlyosabb dilemmát veti fel a kereszténységgel kapcsolatban. Nagyanyám jegyezte meg a minap: ha azzal a naiv jósággal próbálnánk meg irányítani a világot, ami a pápa szavaiból árad, nem sokáig maradna meg az emberiség. Cinikus kiábrándultság vagy derűs életbölcsesség ez? Lehetne akármelyik is, vérmérséklettől függően. Mindenesetre naponta jelennek meg az újabb és újabb cikkek szerte a világban, amelyek azt a kérdést teszik fel: mi a baj Ferenc pápával, mit gondoljunk a pápa szavairól?

Ha csak a kommunikációs stílust veszem, annyi biztosan elmondható, hogy baj van azzal a pápával, akinek minden szavát magyarázni kell. Azokat a szavait ráadásul, amelyeket éppen egyszerűnek és közérthetőnek szánt − hogy ne kelljen azokat magyarázni, mint elődei esetleg túl akadémikus és körültekintő megszólalásait. Mégse normális, hogy a pápa elejt egy félmondatot, aztán a váratlan félreértelmezés-cunamit a vatikáni sajtóiroda meg mindenféle önjelölt publicista próbálja rendbe tenni. Sok lesz az állandó verbális takarításból. Az egyszerűsítés-projekt tehát nem jött be.

Diplomácia és örök értékek

Legutóbb itthon egy jezsuita szerzetes indított a Facebookon egyfajta „segédletet” azoknak, akik nem értik a pápát. Mint írja: „A pápa spirituális vezető. A politikai, a gazdasági, a törvényi, a hadászati keretek átalakítása nem az ő feladata. Az ő felelőssége a helyes spirituális válaszra serkenteni, a maga részéről ezt megadni. A többi szereptévesztés”.

Egyre többen vannak azért, akik a pápa tetteit és megnyilatkozásait inkább a nyugati progresszív elitek felé való megfelelési kényszerként, vagyis ravasz egyházi diplomáciaként értelmezik. Mintha Ferenc és a mögötte állók ettől remélnék, hogy visszafogadtatnak a szalonokba és újra megtelnek a templomok (tévednek). A verbális diplomácia nem ördögtől való dolog, de talán nem a Ferenc-féle iskola a legjobb alkalmazása.

A pápaság mindig is mestere volt annak, hogy az általa vallott, örök és egyetemes erkölcsi értékek mellett hajthatatlanul kiálljon és azokat ügyes diplomáciával képviselje. Néha azonban becsúsztak hibák, hiszen a pápai diplomáciát is emberek csinálják. Az Ostpolitik például egyértelműen zsákutca volt. És Ferencnél is az Ostpolitik túlságosan hippi hozzáállását vélem felfedezni.

Lehet-e kritizálni a pápa szavait, a Vatikán lépéseit? Az egyházpolitikát minden bizonnyal lehet. A pápa szavait is. Egyszer egy konferencián – írja George Weigel, II. János Pál életrajzírója – egy katolikus filozófus megjegyezte: ha a pápa azt mondaná, kettő meg kettő az öt, ő hinne neki. Azonban egy másik katolikus filozófus azzal válaszolt neki: „Ha a pápa kijelentené, hogy kettő meg kettő az öt, nyilvánosan azt mondanám: talán félreértettem Őszentségét. Magamban ugyanakkor imádkoznék, hogy jöjjön meg a józan esze.”

Politikai teológia

Lehet azzal jönni, hogy a pápa nem engedhet a keresztény elvekből és elsősorban nem politikus, hanem spirituális vezető, na de akkor ebből mi következik? Hogy van keresztény erkölcs és attól függetlenül egy politikai erkölcs? Mert akkor felesleges a kereszténységre hivatkozni a politikában (kivéve, ha a politikai termék megkívánja, ugye). És akkor viszont felesleges számon kérni a politikusokon a keresztény elveket. Mielőtt a balos olvasók nekiállnak ujjongani: ez nem csak azt jelentené, hogy okafogyott a „keresztény politika” abortuszellenzéstől vasárnapi zárva tartásig; hanem azt is, hogy ők sem olvashatják rá a pápa szavait Orbán Viktor fejére. Hiába hangoztatják ugyanis, hogy a papok ne politizáljanak: láthatóan imádják, ha a papok (éppenséggel a pontifex maximus, Ferenc) épp az ő szájuk ízének megfelelően foglalnak állást politikai kérdésekben.

Élesen elválasztani egymástól tehát vallási (vagy akármilyen, pl. felvilágosult, humanista, szekuláris, stb.) és politikai etikát: öntökönlövés, minden oldal részéről. Szőnyegnek kihúzása, talajnak elvesztése egymás számonkérésének lehetősége alól. Sokan irtóznak a politikai teológiától, de ettől még, ahogy Richard Weaver írta: az eszméknek következményei vannak. A vallási meggyőződés pedig részben eszme, amiből fakadnak etikai követelmények. Ebből nem az következik, hogy senki sem keresztény, akinek nem sikerül mindezt mindig, minden körülmények között betartania (ezt imádják a fejükre olvasni azzal, hogy képmutatóak). Csak egy mércét jelent, ami akkor is mérce, ha épp elbukunk, esetleg tartósan nem tudunk hozzá felnőni.

Van itt még egy baj: ugyan funkcionálisan jogos a spirituális és politikai vezetés elválasztása, azaz a civitas Dei és a civitas terrena megkülönböztetése, de Gelasius pápa kétkard-elméletétől VII. Gergely pápa Dictatus papae-ján át VIII. Bonifác Unam Sanctam bullájáig, amelyek megfogalmazták a két hatalom különbségét, mindegyik vallotta, hogy a spirituális felette áll a világi-politikainak. A kettő konfliktusában tehát a spirituálist illeti az elsőség. Ezek persze már régen voltak, de a józan ész mégsem hajlandó azt elfogadni: ha egy spirituális és egy politikai vezetőnek ugyanazon kérdésben ütközik az álláspontja, akkor mindkét álláspont ugyanannyira érvényes.

Magyarán ha Ferenc pápa mond valamit bevándorlás- vagy terrorizmus-ügyben, és mondjuk magukat valamennyire kereszténynek nevező politikai vezetők homlokegyenest mást mondanak, akkor a kettő egyszerre biztos nem lehet igaz, még akkor sem, ha a kétféle vezetői pozíció más síkon mozog, másra vonatkozik. Az én fejemben legalábbis sehogy sem férne ez bele.

Bevallom, már II. János Pál és XVI. Benedek idejében is ugyan egyetértőleg, de szkeptikusan hallgattam a folyamatos békefelhívásokat a különféle kisebb-nagyobb diplomáciai, politikai vagy háborús konfliktusok esetén. Persze, fontos a békés megoldás; és mit tehet mást egy pápa, mint hogy felszólít a konfliktusok békés rendezésére? De könnyű felszólítani általánosságban a békés rendezésre, mint tető alá hozni. A pápák ilyenkor kissé kibicelnek: nem övéké a döntés felelőssége, szavaikat mégis ráolvassák a döntést hozó politikusokra, akik – szemben a pápával – gúzsba kötve táncolnak.

Talán ez a különbség: hogy a konfliktusok élesebben jelentkeznek a mindennapi politikában, mint Ferenc pápa szintjén, az érintett döntéshozók pedig gúzsba kötve táncolnak. Tiszteletre méltó a pápa részéről a hajthatatlan kiállás bizonyos értékek mellett, de a politikus erőfeszítései is tiszteletreméltó, amellyel zavaros pszichológiai helyzetekben, az ellenérdekeltekről szóló félinformációk közepette, egymással konfliktusban lévő értékeket talán mérlegelve próbál döntést hozni, itt és most, forró helyzetben, creatio ex nihilo. Ez a régi, klasszikus, szent ágostoni dilemma, amit még nem sikerült feloldania az emberiségnek, minthogy olyannyira szeretett világunk mégiscsak tökéletlen. Ez a tökéletlenség pedig gyakran feloldhatatlan feszültségeket rejt magában, amelyeket nem kezelni kell, hanem megtanulni velük együtt élni. 

Naiv idealizmus és realista józanság

Az egész kérdéskör végső soron oda lyukad ki, hogy lehetünk-e naivan idealisták, aminek a következménye az „utánam az özönvíz” (alias: mindenkit be kell fogadni, ha össze is omlik a nyugati civilizáció), és ezzel mondjuk szentté válunk; vagy legyünk realistán józanok, és akkor azt kockáztatjuk, hogy talajt vesztünk, alkoholista és hatalommániás, macchiavellista cinikusok leszünk. (Tátikásoknak: igen, ez egy maxweberi dilemma.)

Megoldás nincs, csak általános irányelv: örök értékek figyelembe vétele, nem a róluk való lemondás, s egyben annak elfogadása, hogy nem lehet azokat mindig egyenest képviselni, azonnal átültetni a gyakorlatba. Vagy hogy örök értékek között is lehet konfliktus. Aztán a gyakorlatban mindez hol így, hol úgy sikerül. Marad a bizalom az irgalomban.

Ferenc pápa elsőre talán inkább a szimpatikus, naiv idealista figuráját hozza, ám lehet, hogy ennek diplomáciai okai is vannak. Mindamögött, amit mond, éppannyira vannak egyházpolitikai és diplomáciai megfontolások, mint amennyire naivan egyszerűnek és szentnek tűnnek mondatai. Pápasága elejétől fogva a vatikáni játék a következőképp néz ki: itt van a szerethető, tiszta pápa, s szemben vele a rossz, korrupt vatikáni adminisztráció. Ferenc a jó, akik pedig mögötte pucolják a dolgokat, azok a rosszak. Az ő magyarázataik (például a pápa szavainak értelméről) már úgysem hatnak olyan messze. A decentralizálást hirdető római püspök elődeinél jóval rövidebbre fogta a gyeplőt, és ugyan díszes ruhákat nem hajlandó felvenni, sokkal inkább viselkedik abszolút uralkodóként, mint elődei.

A pápai kommunikációs vonal első naptól kezdve a hippi attitűdöt képviseli: béke, zöldség, szeretet. Éppenséggel helyénvaló, csak egyoldalú. Kár lenne kétségbe vonni, hogy a pápa őszintén gondolja mindezt. Ugyanakkor ő is tudja, hogy akit a Földön képvisel, az azt is mondta: „legyetek okosak, mint a kígyó”. Mindenesetre, amiket a világtalálkozóról hazafelé mondott, azok a kijelentések nem állják meg a helyüket, akár egy naiv szent, akár ravasz diplomata mondta őket. (Egy ravasz diplomata úgyis hozhatja a naiv szent figuráját, ha arra van szüksége.)

A naiv szentek és a ravasz diplomaták konfliktusát egyébként megfogalmazhatjuk a később szentté avatott V. Szent Celesztin pápa és utódja, VIII. Bonifác eltérő attitűdjének konfliktusaként is. Celesztin, a pápai trónra halogató kompromisszum által ültetett erdei remete pár hónap után lemondott. Utóda, VIII. Bonifác elzáratta. Celesztin tuti szent volt, Bonifácot senki nem meri szentté avatni. De a naiv szent és a ravasz diplomata közül utóbbi volt a rátermettebb vezető − bár Dante a pokolban szerepeltette őt az Isteni színjátékban. Celesztin tudta, hogy ő maga alkalmatlan, és bizonyára nagyszerű ember lehetett. Mégis: vezetők között jobban becsülöm a bonifácokat, mint a celesztineket.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 187 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azt gondolom, hogy a pápának elsődleges dolga a krisztusi tanítás, a krisztusi példa követése és képviselete.

Krisztus prédikált, gyógyított és tanított. Az apostoloknak küldetésül hagyta, hogy menjenek és térítsenek meg mindenkit az Isten országába. A térítés békés és erőszakmentes kell, hogy legyen, ezért nem kell sem saru, sem tarisznya hozzá.

Aztán hogy a muszlim bevándorlás támogatása mennyiben járul hozzá a lelkek megtérítéséhez, majd meglátjuk. Egyelőre azt látom, hogy kevéssé. Helyette erőszak, vér és halál tombol Európában. Ami semmiképp sem lehet cél vagy eredmény egy pápa számára.

Szerintem a muszlimok ellen a "legeredményesebben" azok "uszítanak", akik kamionról gyilkolnak békés járókelőket, templomban ölnek meg miséző papot, bombát robbantanak európai nagyvárosokban, és - minő meglepetés - többnyire mindezt Allah akbar! kiáltással kísérik, vagy előkerül róluk valami korábbi videó, amelyben halállal fenyegetik meg a hitetleneket az Iszlám (nem buddhista, vagy hindu vagy konfuciánus) Állam nevében.

Aztán "eredményesen uszít" az a sajtó is, amelynek első dolga ilyen esetekben leszögezni, hogy az elkövetők iszlamista háttere nem tisztázott. A második, hogy kiderítenek valami szélsőjobboldali szimpátiát, esetleg rámutatnak a többnyire magányos elkövető frusztrált, labilis pszichés állapotára. Magyarul mentegetik az elkövetőt, mosdatják a szerecsent.

"Eredményesen uszítanak" azok a "jogvédők" is, akik rögtön rettegve figyelmeztetnek az általánosítás, a prekoncepció szörnyű és gyalázatos bűnére, és emlékeztetnek azokra a kegyetlenségekre, amelyeken ezek a többnyire életerős fiatalemberek már átmentek. Vagy szörnyülködve ajvékolnak azon, ha egy rendőr lelő egy vonaton baltával hadonászó gyilkost, ahelyett, hogy csak harcképtelenné tenné, aztán mélylélektani eszmecserét folytatna vele egy heverőn.

A terroristák maguk hangsúlyozzák "muszlim hátterüket". Érdekes, hogy amikor László Petra elhíresült menekültgáncsolása történt, a teljes világsajtó a magyarok idegengyűlöletéről beszélt. Nem az operatőrökéről.

Dzerinted szétkergették? Akkor most miről beszélünk?

Következetes?

Nem tudom, hogy idióta-e vagy egy tervet hajt végre, de nem is fontos. A lényeg, hogy amit tesz, az hülyeség.

Túl élt már nála rosszabbat is a katolikus egyház, mi pedig nem fogjuk a pirosra azt mondani, hogy zöld, akkor sem, ha ti nagyon szeretnétek.

A pápa hülyeségeket beszél és ez tény.

és téged miért érdekel a pápa?

Valóban bennetek és a pápában sokkal több közös van, mint bennünk katolikusokban és a pápában.

De ettől még nem megyünk a falnak. Az egyház ennél többet is túlélt.

Kedves Mark!

Most - remélem, megbocsátod -saját magamat idézem:


Nézzünk egy másik arányosságot! Az európai terrorcselekmények elkövetői között hány százaléknyi zen buddhista, hindu vagy radikális katolikus hátterű volt? És mennyi volt az elkövetők között a délies kinézetű, migrációs és/vagy muszlim hátterűek aránya? Elárulom: 100%.

Következtetés: nem minden délies kinézetű, migrációs és muszlim hátterű terrorista, de minden európai terrorcselekményt elkövető délies kinézetű, migrációs és/vagy muszlim hátterű.

Persze ezek jelentős részéről egyszercsak kiderül, hogy labilis idegrendszerű, frusztrált, szélsőjobboldali ideológiai befolyás alatt álló egyén. Ha ez még igaz is lenne, akkor is kijelenthető, hogy a labilis idegrendszerű, frusztrált, szélsőjobboldali ideológiai befolyás alatt álló, és ezért terrorcselekményeket elkövető egyének aránya jelentősen nagyobb a délies kinézetű, migrációs és/vagy muszlim hátterűek között, mint a zen buddhisták, hinduk vagy radikális katolikusok között.

Mely utóbbiak egyikének sincs vallási fundamentalista ideológia alapján szerveződött, terrorcselekmények elkövetésére szakosodott Állama.

TOVÁBBÁ: érdekes, hogy néhány száz áldozat már a dolgok túljátszása, ugyanakkor persze ha nálunk valami idióta meglegyint az utcán egy rabbit, máris tombol a nácizmus...

MÉG TOVÁBBÁ: nincs szerencsénk ismerni egymást, pedig ha lenne, tudnád, hogy a saját lakóhelyemen aktívan teszek a valóban rászorulókért. Természetesen akkor is segítek, ha egy menekült szorul támogatásra, ételre, ruhára, amint volt is már rá példa (a fóti gyerektáborba küldtünk élelmet és ruhákat menekült gyerekeknek). Ez nem jelenti azt, hogy ne ítélném el a terrorizmust. Nem én szajkózok a terrorizmusról, hanem szinte naponta számol be a sajtó a gyalázatos eseményekről.

'Csak el kell fogadni, hogy ez esetben a "megoldás" nem támasztható alá a keresztény dogmatikával.'


Idéznéd a keresztény dogmatika ide vonatkozó részét??

Én mindenesetre idézem a katolikus tanítást az önvédelemről. Nehogy bedőljenek a hozzá nem értő olvasók annak a hazugságnak, miszerint az a jó keresztény aki családtagjait vágóhídra tereli, majd szépen odatartja a saját nyakát, hogy gyilkosai zavartalanul elnyiszálják.

"jogos önvédelem: saját vagy rábízott élet megvédése a jogtalan támadó sérelme, esetleg halála árán is. - Az önmagunk iránti szeretet az →erkölcsiség alapvető elve. Jogos tehát, hogy az ember saját életéhez való jogát tiszteletben tartassa. Aki az életét védi, nem az →emberölés vétkét követi el, még ha halálos csapást kénytelen is mérni támadójára. Ha valaki védekezésből nagyobb erőszakot alkalmaz, mint kellene, a tette nem megengedett, ha viszont mértékkel reagál, a védekezés megengedett. És nem szükséges a lélek üdvösségéhez, hogy az ember lemondjon az önvédelemről azért, hogy meg ne ölje a másikat, mert a saját életére jobban kell vigyáznia, mint a másikéra (STh II-II. 64,7). - A ~ nemcsak jog lehet, hanem szigorú kötelessége is azoknak, akik mások életéért, ill. a család v. a közösség közjaváért felelősek. A társad. közjavának megőrzése ui. megköveteli, hogy ártalmatlanná tegyék a támadót. E téren az Egyh. hagyományos tanítása megalapozottnak ismerte el a törv-es közhatalom jogát és kötelességét arra, hogy a bűntény súlyosságával arányos büntetést szabjon ki, nem zárva ki rendkívül súlyos esetekben a →halálbüntetést sem. Hasonló okokból a hatalom birtokosainak joga van fegyverrel visszaverni azokat, akik a gondjaikra bízott polgári közösséget megtámadták. - Ha a vérontás nélküli eszközök elegendőek ahhoz, hogy az emberi életeket a támadók ellen megvédjék, oltalmazzák a közrendet és az emberek biztonságát, akkor a hatóságok ezekre korlátozzák magukat, mert jobban megfelelnek a közjó konkrét feltételeinek és jobban alkalmazkodnak az emberi személy méltóságához." (Magyar Katolikus Lexikon)

http://lexikon.katolikus.hu/J/jogos%20%C3%B6nv%C3%A9delem.html

'Azt hiszem az evangélium végtelen szeretet és elfogadás üzenete csak akkor működik, ha törekednek rá a résztvevők.'

Jézus mindenesetre kemény szavakkal illette azokat akik nem törekednek rá. Most nem akarom az összes idevonatkozó részt beidézni a Szentírásból,de utána lehet olvasni.

A gyilkosokról, mint a muszlim jihadisták, éppenséggel ezt mondta:

„Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság.”

Nem hiszem hogy a Mennyországba (ha van ilyen) minden feltétel nélkül bemehet bárki.

Jól gondolod.

“Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”
– Máté 7:13-14

A rossz muszlim, aki nem követi Mohamed, a pedofil és tömeggyilkos példáját, valóban lehet jó ember.

A jó muszlim, viszont, aki a Korán tanításait követi, (miszerint erőszakkal is lehet terjeszteni a tant, és ennek jutalmául vár a paradicsomi hárem,) nem lehet.

A keresztény alapvetés, az iszlámmal ellentétben, világosan kimondja, hogy az erőszak nem megengedett. Aki ez ellen vét, az rossz keresztény, súlyos bűnt követ el. "Csak" ennyi a különbség.

Erről bővebben például itt lehet olvasni:

XVI. Benedek pápa beszéde a regensburgi egyetemen

http://www.magyarkurir.hu/hirek/xvi-benedek-papa-beszede-regensburgi-egyetemen

Látjuk. Békésen törnek át a határokon. Rüszkénél is bákésen dobálták a berondarabokat, meg a kisdedeket. lol

„Mutasd meg nekem, mi újat hozott Mohamed, és csak rossz és embertelen dolgokat fogsz találni, mint az a rendelkezése, hogy az általa hirdetett hitet karddal kell terjeszteni”.

Idézte XVI. Benedek pápa a regensburgi beszédében II. Paleologosz Manuel bizánci császárt.

Válaszok:
Sulammit | 2016. augusztus 2. 15:49

Nem, nem megengedett. Ami megengedett és nem számít bűnnek az az önvédelem. Azt gondoltam, hogy a beidézett katolikus tanítást elolvasva ez legalább világos, de látom vannak még bizonytalanságok.

nem szívesen kerülök egy platformra az ilyen madarasi félékkel, de most meg kell tennem.

1) gyönyörűen levezetett logikád egyik buktatója, hogy az ún. keresztények iránymutatást adó könyve a szentírás, azon belül kiemelten az újszövetség könyvei. nem pedig az általad citált A politika fogalma c. minden bizonnyal érdekes mű. Vezetője pedig Jézus Krisztus, és nem Carl Schmitt.

2) "A felebaráti szeretet az egyik leganagyobb katolikus jogfilozófus értelmezésében a barátoknak, vagyis a közösség tagjainak jár." ennek némileg ellentmond Jézusnak az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéde (lukács 10,25-37). pontosan arra a kérdésre válaszolva mondta el, hogy "ki az én felebarátom?". egyszerű olvasmány, nem kell hozzá diploma sem, hogy megértsed.
akárki, akármit vezet le akármilyen bonyolultan -tegye bár a bibliára hivatkozva-, ha az szembemegy Jézus tanításával, akkor téves út.
hiszen ezért ekézte már akkor is a farizeusokat: emberi okoskodással "kicselezik" a törvény mögött álló Isteni szándékot (márk7,8-13)

Még mindig nem tűnt föl, hogy paródiát olvasol? Még szerencse, hogy sokkal okosabb vagy, mint a legtöbb választó, mert azt is tudod, hogy az infláció az derivátum.

hát akkor irtsál tűzzel vassal ki engem és családomat is. ;)

azt írod: "a Schmitt által említett belső ellenség ugyanis a külső ellenségnél is sokkal kártékonyabb" - kb. ugyanígy gondolkoztak a farizeusok is Jézusról. mint belső ellenség, még a gyűlölt rómaiaknál is kártékonyabbnak számított. csak ott tévedtek, hogy hiába ölték meg a kereszten...

Az ellenség szeretete.

Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Mt 5,43

"Krisztus a nyáját szerette, de az ellenségeit nem."

Valóban? Akkor egy kis ismétlés!

Jó kis botrány lett ebből!

miután minden emberben ott van az Isten, bukik a logikád, hogy az ellenségben nincsen.

"Krisztus a nyáját szerette, de az ellenségeit nem. Nem arra buzdított, hogy "ide lőjetek!"

A második idézett mondatoddal egyetértek. azonban mondott ilyet is: szeresd ellenségedet. ez némileg ellentmond a fenti kijelentésednek. sőt elöl is járt a jópéldával: még a kereszten, az utolsó óráiban is imádkozott azokért, akik a kínhalálra adták.

Ha a kereszténységet a hegyi beszéd morális tanítása felől nézzük pontosan érthető Ferenc pápa minden szava és cselekedete.

Ha viszont az egyház elmúlt 1500 éve - inkvizíció, keresztes hadjáratok, vallásháborúk, gyarmatosítás, pogromok, korrupció, pedofília, pénzmosás stb. - felől vizsgáljuk a tevékenységét, akkor valóban "disszonáns", hogy végre van egy katolikus vezető, aki tényleg a jézusi elveket követi. Botrány, hogy a pápa komolyan veszi a szeretet parancsát!

Százalékosan alacsony emberi vérveszteség?! Ez azt jelenti, hogy kevesled az áldozatok számát? Több kellene?

Az iszlám terrorizmus meglepően hatékonytalan (sic!) a kioltott emberi életek számának vonatkozásában?! Tegyük hatékonyabbá? Mondjuk még ennyi ellenőrzés sem kéne?

Európában minden esetre nagyobb eséllyel halunk meg muzulmán terroristák által, mint a muszlimok Ázsiában európai terroristák kezétől.

Az inkvizíció részben állami, (királyi) ld. spanyol, részben a hit védelmét szolgálta.

Nagyon sok szentünk átesett ezen a vizsgálaton.

Hát erről kifejtettem már a véleményem, talán a keresztény oldalon. Egyetértek.

Gergely! Gondold tovább!

Jálics Ferenc és Orlando Yorio jezsuita atyák vádolják Bergoliot.

"A mintegy 30 ezer halálos áldozattal járó piszkos háborúban két jezsuita misszionárius, Orlando Yorio, valamint a magyar származású Jálics Ferenc (Francisco Jalics) is megjárta az argentin katonai junta kínzókamráit. A papok szabadulásuk után számoltak be sorsukról – Yorio Ferenc pápát vádolja elárulásukkal, Jálics pedig név nélkül emlegetett „egy bizonyos” személyt. Jálics története magyar nyelven is megjelent.

Az egykor elrabolt jezsuita misszionárius azonban 1994-ben részletesen írt a piszkos háborúról: „Szemlélődő lelki gyakorlat” című könyvében kifejtette: akár csak Orlando Yorio, ő is meg van róla győződve, hogy elárulták, és tudja is, ki tette, habár nevet nem ír. Társa, Yorio azonban már kiszabadulásukat követően, 1977-ben megírta: Jáliccsal meg voltak róla győződve, hogy Bergoglio árulta el őket."


http://www.atv.hu/kulfold/20130320_megkotoztek_majdnem_megfulladtunk_jalics_ferenc_is_az_uj_papat_vadolja

Akkor mondták a franciák, hogy azért sem félnek, amikor az újságírókat lőtték le.
Amikor a színházban gyilkolásztak, már nem voltak olyan nagy hősök.
A nizzai támadás és a papgyalázás után, már nem hallottál ilyen mondatokat.
Letették a virágokat az igaz, de ott sírtak mellette!

Mit akar? Felrobbanni.

Nagyon ez az irány.

Az angolok tanítják a népet, hogy mit kell tenniük terrortámadás esetén: futni, bújni, telefonálni!!!!!!!!!!!
Ilyen életet szán nekünk a magyar ballib és a pápa. Jó, tudom, hogy ez migránshiszti a magyar ballib szerint, no de nem csak nálunk a népszavazás miatt?

"Keresztények, liberálisok, ateisták: Nyugaton mindenki az Iszlám Állam célkeresztjében van. A terroristák magazinja most elmondja, miért.

Rouenben ma tartották a Saint-Étienne-du-Rouvray-ban iszlamista szélsőségesek által meggyilkolt Jacques Hamel katolikus pap gyászmiséjét. A francia kormányt Bernard Cazeneuve belügyminiszter képviselte, tiszteletreméltó gesztussal megjelentek a helyi muszlim közösség képviselői is.

Egy nappal a szertartás előtt ismertette a Le Figaro az Iszlám Állam pszichopatáinak Dabiq című színes-szagos magazinját. A papgyilkosság után megjelent számban összefoglalják nézeteiket. (Maga a címválasztás is sokat elárul a terroristák világszemléletéről: az iszlám eszkatológiában az észak-szíriai az egyik lehetséges helyszíne a „Róma seregeivel” való végső nagy összecsapásnak.)

„A mostani szám megjelenése és a Kalifa titkos katonái által végrehajtott következő gyilkosságok között a keresztesek elolvashatják, miért gyűlölik őket a muzulmánok” – fogalmaz a szöveg. Hitetlennek nevezi azokat a muszlimokat, akik szóbaállnak a keresztényekkel – például Ahmed el-Tayebet, a kairói Al-Azhar mecset imámját. Szerintük Ferenc pápa is veszedelmes ellenfél, mert a barátságosságot színlelve igyekszik elfordítani a muzulmánokat a dzsihád szent kötelességétől. A Dabiq hangsúlyozza, hogy indíttatásuk transzcendens, ezért nem állnak meg: „Az a parancsunk, hogy harcoljunk a hitetlenekkel addig, amíg alávetik magukat az iszlám hatalmának, vagy áttérve az igaz hitre, vagy megfizetve az adót megaláztatásban élnek az iszlám szabályok alatt.”

Végül az Iszlám Állam magazinja hat pontban foglalja össze, hogy miért gyűlölik általában a Nyugatot. Ennek

első helyén szerepel az a tény, hogy Európa keresztény,
majd a kontinens liberalizmus értékei kerülnek elő a vádpontok között,
harmadjára pedig ateizmus szerepel. (Mintha az első és a harmadik pont némileg ütné egymást, mindegy.)

És az elmúlt hetek eseményeiből kitetszik, amíg az Iszlám Álam terroristái mozognak, a Nyugat és a kereszténység elpusztításán dolgoznak.

Kemény idők jönnek, annyi bizonyos."

Erre valami dokument?

az eddigi tapasztalatok szerint nem az első generációs bevándorlók voltak azok, akik ténylegesen komoly veszélyt jelentettek. ők még pontosan tudták, hogy mi elől menekültek. még a gyerekeiknek is volt némi elmék képe, hogy 4-5 éves korukban milyen volt az élet odahaza. de a harmadik generáció ezt már sosem érezte a bőrén. ők csak azt látják, hogy az igazi nyugati életszínvonalat sosem fogják elérni. tanulás nélkül nem. ez pedig frusztrációt és gyűlöletet szül. erre repült most rá az iszlám állam, ezt használják ki, így szereznek önjelölt hülyéket az akcióikhoz.

de az iá előtt sem volt leányálom ezek között élni. gondolom emlékszel még a párizsi és angliai "éhséglázadásokra".
na meg arra a videóra, amit még bőven az iá előtt készített egy francia zsidó. semmi mást nem tett, mint felvett egy kipát, és egy rejtett kamerával végigsétált párizs különböző utcáin. végül nem verte meg senki, de átlagosan fél percenként érte valamilyen inzultus: beszóltak neki, megfenyegették, leköpték...

tudod vannak néhányan, akik nem ezt a közeget szánják a gyerekeiknek/unokáiknak. és ezért emelik fel a hangjukat, hogy talán nem kellene egy ilyen méretű időzített bombát idetelepíteni. és ezek az emberek nem a tengerbe akarják visszadobni a menekülőket.
helyben kellene segíteni rajtuk. de ezt a háborús helyzetet mindenki csak arra használja, hogy a maga pecsenyéjét sütögesse. mindenki!
a franciák a németek meg az amerikaiak (sőt az oroszok) számára ez a háború pörgeti a fegyvergyártást, a multik vezetői előre dörzsölik a tenyerüket, hogy házhoz jön az olcsó munkaerő, az embercsempészek telebeszélik szerencsétlen menekülők fejét minden szarral, hogy micsoda tejjel-mézzel folyó kánaán várja őket nyugaton - cserébe csak az összes megmaradt vagyonukat kérik.
de még a legutolsó szar kis államocska politikusai is mind a maguk hasznára próbálják fordítani ezeknek a szerencsétlenek a tragédiáját.

és közben senki nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz holnap. csak a mai nap profitja legyen meg. és ebből még nagy bazmeg lesz néhány évtized múlva...

Hát akkor ne féljen senki a settenkedő ordas eszméktől se! Meg a szitáló barna esőtől se! Mert akkor az győzött. Tegyük le a virágokat a holokauszt emlékművek mellé, aztán lehet továbbmenni, nincs itt semmi látnivaló!

Jézusom, milyen hozzáállás ez?

Szerintem a pápa leginkább bosszantani akar bennünket, önelégült ejrópaiakat. Tényleg a harmadik világ hangját hozta be hozzánk. Onnan nézve nem akkora érték az az "ejrópai keresztény civilizáció", amiből a keresztény jelző csak akkor fontos, ha visszaélésekről esik szó.

A pápának is nyilvánvaló az, ami mindenkinek, hogy meg fogjuk védeni magunkat a migránsáradattól, de legalább ne olyan önelégült pofával tegyük, ahogy azt ejrópától megszokta a világ.

Ha úgy érezzük, nincs minden rendben, akkor egy kicsit több esélyt kap a harmadik világ, hogy valami megváltozzon ott.

Válaszok:
kalotaszeg | 2016. augusztus 3. 10:37

Fú. Ez hatalmas nagy ökörség volt.

Valóban, idegen lehet tőle az európai helyzet és nem ismeri fel ösztönszerűen a demarkációs vonalakat.

Akkor viszont bölcsebb lenne, ha nem okoskodna annyit, hanem hallgatna püspökeire és bírborosaira.

Rendben van, hogy a szegények és menekültek érdekében emeli fel a szavát, de kifejezetten nem teszi jól, hogy hallgat mint tehénlepény a fűben, amikor pásztorként ki kellene állni a nyájért.

Aránytalanul ritkán szólal fel, és azt is visszás retorikával, keresztények ezreiért, akiket muszlim (és nem csak iszlamista !!!) vagy ateista-kommunista rezsimekben kínoznak, üldöznek, gyilkolnak.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. augusztus 3. 12:02

Reméljük, nem a vesztessel szolidarizálnak majd, elvből ...

Szerintem ez viszont kifejezetten médiatorzítás. Fölszólal ő az üldözött keresztényekért, csak az nem hír. Kb., mint a híres anekdotában, amikor Benjamin Disraeli XIX. századi brit miniszterelnök neye lemaradt az (anglikán) miséről, és megkérdezte férjét, hogy "Miről prédikált a pap?" "A bűnről." "És mit mondott róla?" "Ellenezte."

Szóval az ilyesfajta szövegek nem mennek át a média ingerküszöbén, mivel ez a várható. Ha viszont migráns-ügyben mond valamit, ami az amúgy erősen irányított magyar média üzeneteivel kontrasztos, na az hír.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában