Sarah bíboros: Kelet felé celebráljuk a szentmisét!
Robert Sarah bíboros, a Szentszék liturgiáért felelős főtisztviselője, arra kérte a papokat egy minapi konferencián, hogy kezdjék el a szentmiséket kelet felé fordulva mondani, ahelyett, hogy azt a hívek közössége felé fordulva tennék – írja a Catholic Herald, és annak nyomán a régi rítust ápoló Juventutem magyar honlapja.
A kérés a legnagyobb súlyú javaslat, mióta XVI. Benedek pápa Summorum Pontificum… kezdetű motu propriója 2007-ben nagyobb szabadságot adott a papoknak, hogy a római rítus hagyományos formája szerint misézzenek.
A guineai bíboros, aki az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa, kedden a Londonban megrendezett Sacra Liturgia konferencián beszélt a jelenlévő papokhoz, kijelenttette: „Nagyon fontos, hogy, amilyen gyorsan csak lehet, visszatérjünk ahhoz a gyakorlathoz, amikor a papok és a hívek együtt ugyanabba az irányba fordulnak, kelet felé vagy legalább is a templom apszisa felé, az Úr felé, aki jön.”
Kelet felé nézzenek a hívek és a pap is
A bíboros így folytatta: „Arra kérem önöket, hogy ahol csak lehet, vezessék be ezt a gyakorlatot.” Kijelentette: szükség lesz „bölcsesség”-re és katekézisre is, de azt is mondta a lelkipásztorok „bízzanak abban, hogy a javasolt változtatás mind az Egyház, mind pedig hívek számára üdvös”.
Mint mondta: „Az önök saját pasztorális döntése fogja meghatározni azt, hogy hogyan és mikor lesz ez lehetséges, de talán ezen év ádventjének első vasárnapján lenne a legmegfelelőbb bevezetni ezt a rendelkezést.” A bíboros felvetését hosszan tartó taps kísérte.
Sarah bíboros már korábban is beszélt az ad orientem istentisztelet értékeiről, kijelentve, hogy alapvetően lényeges, hogy „a pap és a hívek együtt kelet felé nézzenek” az felajánlástól kezdve.
A reform reformja
A Sarah bíboros után felszólaló Dominique Rey, Fréjus-Toulon püspöke kijelentette, hogy ő bár „egy püspök egy egyházmegyében”, miséit a katedrálisában ad orientem fogja végezni, és levélben fogja egyházmegyéjének papságát arra bátorítani, hogy cselekedjenek hasonlóan.
Felszólalásában Sarah bíboros azt is megemlítette, hogy Ferenc pápa felkérte őt arra, hogy kezdje el a „reform reformját”, azaz a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reformok adaptációját tanulmányozni. A bíboros közölte: a vizsgálódásnak célja, hogy a „római rítus mindkét formáját gazdagítsa”.
Sarah bíboros azt is elmondta, hogy sok liturgikus tanulmány arra következtetésre jutott, hogy néhány a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus újítást „lehet, hogy korszellemet követve alkottak meg”, és ezek az újítások „túlmentek azon”, amit a zsinati atyák a Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúcióban megfogalmaztak.
Nem forradalmat akart a zsinat
Azt is hozzátette, hogy „a liturgiában nagyon súlyos félreértelmezések” váltak lassan gyakorlattá, annak a szemléletmódnak köszönhetően, amely az Isten helyett az embert helyezte a középpontba.
„A liturgia nem rólad vagy rólam szól – jelentette ki a konferencia résztvevőinek Sarah bíboros. – A liturgiában nincs helye saját identitásunk vagy eredményeink dicsőítésnek, sem pedig saját kultúránk és helyi vallási szokásaink előtérbe helyezésének vagy magasztalásának. A liturgia mindenekelőtt Istenről és arról szól, mit tett Ő értünk.”
Sarah bíboros hangsúlyozta a „folytonosság hermeneutikáját”, kijelentve, hogy szükséges a Sacrosanctum Concilium teljes végrehajtása: „A zsinati atyák nem forradalmat, hanem fejlődést akartak.”
Térden állva áldozni
A bíboros külön kiemelt pár jó példát, megemlítve az anglikán egyházból áttérteket tömörítő Walsinghami Miasszonyunk Ordinariátust, mint példát arra, hogy különböző hagyományok hogyan gazdagíthatják az egyházat.
Azon megjegyzéseiben, amelyeket a bíborosnak már nem volt elég ideje elmondani, de amelyek később megjelentek a Sacra Liturgia konferencia Facebook-oldalán, buzdított arra, hogy az átváltoztatáskor és a szentáldozás során térjünk vissza a térdelés gyakorlatához: „Ott, ahol a térdelés és a térdhajtás eltűnt a liturgiából, vissza kell állítani, különösképpen, amikor magukhoz vesszük a Legszentebb Urat a szentáldozásban.”
Összesen 35 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Ez a katolikus egyház tradicionalista szárnyának régi követelése. Érdekes, hogy Ferenc pápa alatt egyáltalán felvetődhet egy ilyen javaslat.
Valamint közvetítő Isten és a hívek között. Erről írt anno C.S. Lewis amikor megindokolta miért nem lehet egy nő pap:
"Kezdjük érezni, hogy a valódi különbség (a vitában) ellenfeleink között és köztünk az ahogyan a pap szót értelmezzük. Minél többet beszélnek (és igazat szólnak) arról, hogy a nők szakértő ügyintézők, együttérző és tapintatos tanácsadók, veleszülettet tehetségük van a (szegények, betegek, rászorulók) látogatására, annál inkább érezzük, hogy a lényeges, központi dolog elsikkad.
Nekünk a pap elsősorban egy képviselő, duplán képviselő, aki minket képvisel Isten előtt és Istent képviseli számunkra. Saját szemünkkel látjuk amint a templomban időnként nekünk hátat fordít és Kelet felé nézve Istenhez beszél a nevünkben, máskor velünk szembefordul és Isten nevében szól hozzánk. Semmi kifogásunk az ellen, hogy az előbbi szerepet egy nő töltse be, a nehézség a második esettel kapcsolatban merül fel. Miért? Miért nem képviselheti egy nő ebben az értelemben Istent?
Semmiképpen sem azért mert okvetlenül, vagy esetlegesen, kevésbé szent, kevésbé könyörületes vagy butább mint egy férfi. Ebben az értelemben nincs különbség nő és férfi között, mindkét nembeli egyformán Isten képére teremtetett, adott esetben egy bizonyos nő sokkal inkább mint egy bizonyos férfi. Könnyebben megértjük, hogy miért nem képviselheti egy nő Istent ha kicsit más irányból közelítjük meg a problémát.
Tegyük fel, hogy egy újító nem azt mondogatja, hogy egy jó asszony lehet olyan mint Isten, hanem azt kezdi el mondani, hogy Isten lehet olyan mint egy jó asszony. Azt is mondja, hogy imádkozhatnánk a „Mi Anyánkhoz is, aki a mennyekben van”, ugyanúgy ahogyan a „Mi Atyánk”-hoz imádkozunk. Tegyük fel, hogy azt javasolja, hogy a Megtestesülés során a Szentháromság Második Személye ugyanúgy lehetett volna nő mint férfi és nevezhetnénk az Isten Lányának, Isten Fia helyett. Végül tegyük fel, hogy a misztikus mennyegző megfordítható, Isten a Menyasszony és az Egyház a Vőlegény. Véleményem szerint mindezek beletartoznak abba, hogy egy nő ugyanúgy képviselheti Istent mint egy férfi.
...
A keresztények azonban úgy hiszik, hogy Isten maga tanított meg minket arra hogyan beszéljünk Róla. Azt mondani, hogy ez nem lényeges vagy azt jelenti, hogy a maszkulin ábrázolás nem Isten által inspirált, hanem emberi elgondolás, vagy azt, hogy inspirált ugyan, de ez meglehetősen önkényes és lényegtelen. Márpedig ez elfogadhatatlan, vagy ha elfogadjuk az nem a a keresztény papnők melletti érv, hanem a kereszténység elleni érv."
(Priestesses in the Church? by C.S.Lewis)
http://www.episcopalnet.org/TR..
„A templomok azért forduljanak kelet felé, ahol a Nap kél, mert bennük (mármint a templomokban) az igazság Napját imádjuk és úgy mondják, hogy keleten volt a Paradicsom.”
Ezzel indokolta a kor építészeti elvárását Honorius Augustodunensis, a 11–12. század fordulójának bencés teológusa. Tudományos munkássága a természettudományokra is kiterjedt. Az ő hatására kezdték a természetből vett képekkel bővíteni a bibliai elúképek sorát a nyugati művészetben.
jav. előképek
Az Egyházat közelebb kell hozni a hívekhez, ennek volt eszköze a mise nyelvének a megváltoztatása (latinról pl. magyarra) és a gyülekezettel való szembefordulás, ami jobb kontaktust biztosít.
Azért Róma mániáinak sem könnyű eleget tenni. A hetvenes-nyolcvanas években telerakták a templomokat szembemiséző oltárokkal, mert az a tuti. Most meg kiderül, hogy azok a papok, akik akkoriban követték, amit Róma mondott, mind hülyék, és azok a milliók, amiket az amúgy tényleg ronda szembemiséző oltárokba fektettek, pénzkidobás volt.
Elvben amúgy egyetértenék a kelet felé való misézéssel, mert a liturgikus reform igazi vívmányának a nemzeti nyelv bevezetését látom, a szembemisézés csak afféle lihegés. De most meg a szembemisézés megszüntetése a lihegés.
Sarah bíborossal kapcsolatban a "lihegés" kifejezést használni nem kifejezetten jó.
A mondanivalójával kapcsolatban használtam. Amiről beszél, az a 2000 éves világegyház. Van időnk pl. Ha hülyeség volt a szembemiséző oltárok kialakítása, akkor majd száz év múlva, amikor már senki nem emlékszik az ezzel kapcsolatos római érvekre, szépen lebontják őket az unokáink. Ha időtállónak bizonyulnak az érvek, akkor meg szebbeket építenek, mint a mostaniak. Csudáért kell egy nemzedéken belül kétszer átalakítani a templomokat?
Nincs vita, dehát (nagyjából) keresztülverték. Egyszerűen nem a Katolikus Egyház stílusa egy nemzedéken belül két teljes hátraarcot csinálni.
Képzelj el egy olyan templomot, ahol úgy folyik "háttalmisézés", hogy közben ott a nagy beton szembemiséző oltár. Esetleg a gyöngébbek kedvéért még azt kellene betűkkel kiírni az oltár fölé, hogy "hülyék vagyunk, gőzünk nincs, mit akarunk".
Értem, hogy ez az igazság, de akkor is...
A másik, amit meg kellene értenie a liturgia iránt elkötelezetteknek, hogy egészen más egy olyan szentmise, ahol a liturgia apró mozzanatait átimádkozott meggyőződéssel végzik, és egészen más egy olyan plébániaközösség, ahol kihirdetik, hogy "Róma újabb rendelkezései miatt ezentúl háttal misézünk".
A Katolikus Egyház egy világegyház, ahol együtt legel a párduc a gödölyével.
Okos és megfontolt embernek tartom Sarah bíboros urat. Nem tudom, olvastad-e a vele készült interjúkötetet (Isten vagy a semmi), de mindenképpen ajánlom Neked.
Az az ember, akit a könyvből megismertem, nem mond véletlenül és ad hoc módon semmit. Biztos vagyok abban, hogy amit mondott, azt alaposan átgondolta, átimádkozta, és így tárta a nyilvánosság elé.
Bejelentkezés