A kilencvenkilenc eltévedtet keresem

2016. július 1. 8:55

Pál Feri
Magyar Kurír
Azt hiszem, én a lelkialkatomból adódóan hiánycikk vagyok az egyházban. A többség számára a kiszámíthatóság, az eltervezettség, a hagyomány és a rend a legfontosabb. Én ennek inkább az ellentéte vagyok. Interjú.

Hogyan ébredt rá, hogy mit akar leginkább elmondani, és arra, hogy miként tudja a legjobban elmondani?

A vasárnapi, templomi beszédeimben azt szeretném elmondani, amit mások nem mondanak el, és ami nem evidens. Szerintem ritkán érdemes olyasmiket mondani, amiket már a hallgatóság tagjai is mind tudnak. Ezért arra törekszem, hogy továbbgondoljam, elmélyítsem, új összefüggésbe ágyazzam a már ismert igazságokat. Ebben talán részben már a hogyanra vonatkozó válasz is benne van: befogadhatóan, emészthető formában akarok beszélni. Úgy, hogy az üzenet valóban meg is érkezzen azokhoz, akiknek szól.

Visszatekintve mely tévedéseiért, illúzióiért a leghálásabb? Milyen nehézségek, zsákutcák bizonyultak utólag hivatását érlelőnek?

Csak a papszentelés után jó pár évvel ébredtem rá, milyen sok »tenyeres-talpas« összetevője volt a motivációmnak, például annak a vágya, hogy becsüljenek. Először nagyon megijedtem, túl emberinek, gyarlónak éreztem ezt, és emiatt kevésbé tisztának az egykori döntésemet. De aztán visszaemlékeztem arra, hogy nemesebb motívumok is szerepet játszottak az elköteleződésemben, a mélypont pedig, amin túljutottam, hozzásegített ahhoz, hogy jobban el tudjam fogadni magamat. Emiatt ma már sokkal inkább megértem, amikor egy házas ember arról számol be, mennyi mindent nem látott, nem értett még, amikor a házasodás mellett döntött. Az efféle felismerések arra indíthatják az embert, hogy megújítsa, elmélyítse, megalapozottabbá tegye az egykori döntését.

Mit gondol, mi húzódik meg az Ön páratlan népszerűsége, »legendája« mögött? Mi az az igény, »elváráscsomag«, amelynek éppen Ön képes megfelelni? Mi a különbség a között, ami-aki Ön valójában, és aminek-akinek tartják vagy tenni akarják?

Richard Rohr írja: amiért rajonganak értem, az nem én vagyok, és amiért gyűlölnek, az sem.

Azt hiszem, én a lelkialkatomból adódóan hiánycikk vagyok az egyházban. A többség számára a kiszámíthatóság, az eltervezettség, a hagyomány és a rend a legfontosabb. Én ennek inkább az ellentéte vagyok: erősen vonz az új, a mozgás, az élet születése és hullámzása, és kevésbé fontos számomra a biztonság vagy a másoknak megfelelni vágyás.

Miként határozná meg azt a szerepet, hivatást, amelyet papságán belül (vagy azon túl? – ez is kérdés) felismert a maga számára? Hogyan viszonyul ez papi hivatásához: hogyan egészíti ki, miben akadályozza, milyen ellentmondások adódhatnak a kettő között?

A papi önazonosságom a nap huszonnégy órájában érvényes; olyankor is, amikor nem gondolok rá. De nem akarok mindig papi szerepben lenni, mert ennél árnyaltabbnak gondolom az emberi létezést. Hogy szakmaibban fogalmazzak: nem akarok kizárólagosan papi szerepszemélyiséget kidolgozni, hanem a személyiségemet vágyom kidolgozni papként, de főleg azt a felismerésemet igyekszem elmélyíteni, hogy Istenre ne úgy tekintsek, mintha ő lenne az én életem része, hanem magamat lássam akként, hogy Isten életének része vagyok. A minap valaki azt mondta nekem: »Feri atya, azért szeretem, mert maga félig-meddig ember is.« És ez jólesett.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Töredelmesen bevallom, hogy az interjú címe nagyon nem tetszett. Egy szentírási félreértelmezést erősít.

A 99 "meglévő" juh Jézus példázatában nem a Jézust követő hívek, hanem a farizeusok. Ugyanis ők kérdezik Jézust, és ők háborognak azon, hogy Jézus szóbaáll a vámosokkal és a bűnösökkel.

A valódi Jézus követők akkor már a példázat logikája szerint inkább Isten angyalai, akik örülnek a megtérő bűnösnek.

Inkább a kilencvenes évekre jellemző helyzet egy megragadt prédikáció bennem, de azért talán ma is értjük.

"Vegyünk egy nénit, aki az elmúlt évtizedekben hűségesen járt templomba! Rendszerváltás van, és meglátja a szomszédot, az egykori párttitkárt ott ájtatoskodni a padban. És fölháborodik. Mit keres ez itt? Következő héten az unoka, aki már évek óta kerüli a templomot, egyszer csak fölbukkan a szentmisén. És a néni szíve megtelik örömmel. Mi a különbség? Az unokát szereti. A szomszédot meg gyűlöli."

Keresztény ember lehet elkóborolt bárány, megtalált bárány, akit Jézus az ölében hoz, vagy lehet Isten angyala, aki örül mások megtérésének. Több opció nincs. A 99 meglévő birka az nem keresztény, hanem farizeus.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. július 1. 14:05

Izé, ha már példázat, akkor természetesen "Jézus a vállán hoz" :-)

Na, jól körbelőttük szegény memocratot :-) Marad a 2. pontja.

Na, ennek megfelelően a 2. pontot nem véleményezem.

Azért a szóhasználat (körbelőttük) árulkodó.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. július 1. 16:45

Na, megyek, főbelövöm magam. Már viccelni sem lehet?

Persze, csak itt Feri atya egy elég elfuserált prédikátori közhelyet hozott arról, hogy "manapság nem egy elkóborolt juhot kell keresni, hanem 99-et."

Az igazság az, hogy ez mindig így volt, pl. Jézus idején is, ugyanis a 99 "meglévő" juh a példázat logikája szerint csak képzeli magát meglévőnek.

Fanyalgásom esztétikai, ill. biblikus jellegű, nem az atya jószándékát érinti.

'A papi rend felvétele nem szerep, hanem egy életre szóló hivatás.'

Ebben teljesen igazad van, de Feri atya megélheti szerepként. Ez is egy minőség, ami magáért beszél.

A 'de' arra utalt, hogy az ő számára ez lehet csupán egy szerep,teszem azt a pszichológusi szerep mellett.
Az, hogy ő ennek éli meg nem vesz el semmit abból az igazságból amit leírtál a papi hivatásról.
Az, hogy világi pszichológusként nyilatkozik meg számomra nem újdonság. Sőt, régebben már idéztem ezen a felületen az ezzel kapcsolatos kritikát hívő szakember részéről, de ismétlés a tudás anyja, íme:

http://hortuscarmeli.blogspot.ca/2009/01/pal-ferenc-atya-avagy-hogy-kerul.html


http://hortuscarmeli.blogspot.ca/2009/02/pal-ferenc-atya-eloadasai-valasz-egy.html

Az írás alatti megjegyzésekre írt válaszok is érdekesek.

Nem vagyok oda a pálferiért/től.

Annyira nem követem a munkásságát, hogy általános kijelentést tegyek róla. Ezzel a "99 elkóborolt juh" c. butasággal elég sok prédikátor jön, nem Feri atya az első.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés