A gyermekvállalás és az egyházi elvárások

2016. június 28. 12:53
Vigh Szabolcs
Talita
Ezek a szakemberek szeretnének sokat tenni az abortusz okozta egészségi és társadalmi károk csökkentése érdekében, de a hivatalos egyházi szerveknek a fogamzásgátló szerekre vonatkozó elítélő álláspontja ill. hallgatása miatt légüres térbe kerülnek.

„A vallásos hit és egy egyházi közösséghez tartozás sokaknak az élet számos területén nyújt támaszt és erőforrást. Ennek előfeltétele a bizalom. Ha a házaspárok egymás iránti testi és lelki szerelmének átélésében az egyház bármilyen tiltása kétséget és bizonytalanságot támaszt, akkor ezt a biztonságot nyújtó bizalmat saját tekintélyével éppen az egyház ássa alá, amelynek erőt sugárzó erejében oly sokan megbíznak.

Ellentmondó tanításával és magatartásával ezt a bizalmat sajnálatos módon eljátssza, holott a mindennapi élet céljához és értelméhez távlatot nyitó fontos támasz lehetne.

Az így aláásott bizalom más területeken is károsan befolyásolja az egyháztól és a vallástól elvárt megerősítést. Az egyház életidegenné válik, nem azért, mert nem tart lépést a divatos változásokkal, hanem azért, mert egy nagyon is központi, sokakat szinte naponta testközelből érintő kérdésben nincs valóságos beleérzése az emberi élethelyzetekbe, és így előírásainak megvalósítása – mindent összevetve – több lelki kárt mint hasznot eredményeznek.

Az ellentmondás bomlasztó hatását nem mérsékelte a Magyar Püspöki Kar akkor sem, amikor 1999-ben a boldog házasságról kiadott körlevelében a fogamzásgátlás tilalmáról szóló hivatalos tanítást gondosan kerülte. A hallgatás különösen azoknak a híveknek a bizalmát ásta alá, akik már három vagy több gyereket vállaltak.

E paradox helyzet feloldásán a Püspöki Kar hallgatása azért nem segít, mert a tanítás és a mindennapi élettapasztalat közötti ellentmondás köztudomású. A sajtó és a médiák ugyanis újból és újból beszámolnak a pápai előírásról, amely minden mesterséges fogamzásgátlást egyértelműen tilt.

A Püspöki Kar és az igehirdető papság tehát elnéző hallgatásával nem tudta megkímélni az átlaghívőket az egyházi követelmény élvezetellenes szigorától. Így az ajánlott »kiskapu« sem segített igazán, mármint az, hogy ha valakinek komoly nehézséget okozna a tilalom betartása, az a gyóntatóhoz vagy lelki vezetőhöz fordulhat útbaigazításért. Egyénileg talán segített, de a köztudatnak nagyon is ártott. (...)

Ebben nemcsak a nők és általában a fiatalság érintett, hanem a közvéleményt befolyásoló hívő szakemberek is, akik mind cserbenhagyva érezhetik magukat azoktól az egyházi vezetőktől, akiknek megbízható iránymutatásait az élet alapvető kérdéseiben bizalommal várnák. Ezek a szakemberek szeretnének sokat tenni az abortusz okozta egészségi és társadalmi károk csökkentése érdekében, de a hivatalos egyházi szerveknek a fogamzásgátló szerekre vonatkozó elítélő álláspontja ill. hallgatása miatt légüres térbe kerülnek. Holott Magyarországon éppen a megszokott társadalmi beidegződést kellene megváltoztatni, vagyis hozzászoktatni a nőket és férfiakat ahhoz, hogy ne abortuszt, hanem más, sokkal humánusabb családtervező és születésszabályozó eszközt használjanak.”

 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 285 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Namost, ez azért üres nyomulás. Abortuszokat nem hitvalló katolikus házaspárok szoktak elkövetni.

Házasságon kívüli kapcsolatokban meg egy olyan tanács, hogy "legalább védekezzetek, ha már..." - az egyház tanítása szempontjából közömbös. Senkinek nem kell önmagával meghasonlania, ha katolikusként ilyet is (!) mond egy kamasznak, miután megvallotta az egyház tanítását arról, hogy amúgy a házasság előtti aktív nemi élet az szembemegy azzal, ami Jézus Krisztus tanítása szerint az ember javára válik.

Üdv a katolikus egyházban! Tudod: gyónás, lelkivezetés, ilyesmik. C.G. Young szerint mindennek sok köze van ahhoz, hogy nála viszont föltűnően kevés katolikus ügyfél bukkan föl.

Engem se ki nem átkoztak, se ki nem kérdeztek. Meghallgatták, amit elmondtam.

Még pontosabban, ha a feleség fönntartja az egyetértését, és a gyóntatószékben is kifejti azt a meggyőződését, hogy "ez így helyes".

Mondjuk hozzáteszem, hogy ha az egyház tanításával való teljes életmódbeli egység a szentáldozás feltétele, akkor irreálisan sokan járulnak szentáldozáshoz egy-egy szentmisén. Tényleg problémás gyakorlat, hogy nagy általánosságban ezt a papság tűri, azután időről időre egy-egy gyónót kupáncsapnak.

A jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fordítani annak a kifejtésére, hogy egyházi közösségbe járni, szentmisén részt venni akkor is megszentelő érték, ha valaki nincs teljes életmódbeli egységben az egyházzal, ezért életállapota nem alkalmas arra, hogy Krisztus testét magához vegye.

Egyszerűbb a dolog: hitvalló katolikus családok azok, akiknek egyáltalán számít, amit az egyház tanít a fogamzásgátlásról. A derék posztoló arról dumált, hogy emiatt nem tudunk hatékonyan tenni az abortusz ellen azzal, hogy a fogamzásgátlást ajánlgatjuk. Ez hülyeség. Vannak olyanok, akiket az egyház egész tanítása érdekel, és vannak, akik hallgatnak olyan józan emberi tanácsokra, hogy "legalább egy gumit húzzatok". Utóbbiaknak ezt a tanácsot bárki katolikus lelkiiemeretfurdalás nélkül elmondhatja, föltéve, hogy nem áll meg ennyinél, hanem amúgy megvallja, hogy még helyesebb lenne házasságot kötni, és abban gyermekeket vállalni.

Ja, ilyenkor az asszony föloldozható, meg föloldozható egy olyan egyszerű ígéret alapján is, hogy "próbálok beszélni a férjemmel", de ha ehelyett kijelenti, hogy "márpedig ezt eldöntöttük, és ezután is így csináljuk", akkor az első lépés tényleg az, hogy "bezony, így viszont nem tudlak föloldozni".

Kérdés, hogy mi a második lépés, vagyis hogy ilyenkor mi van. Különös tekintettel arra, hogy egy csomóan csak azért járnak áldozni, mert vagy évek óta nem jártak gyóntatószékben, vagy nem tették föl nekik a megfelelő kérdéseket.

Nemigen tudok szabadulni attól a meggyőződésemtől, hogy Szent X. Piusz pápának nem kellett volna erőltetnie a tömeges, rendszeres szentáldozást.

Hát, márpedig ilyet XVI. Benedek pápa is mondott. Őt mondjuk egy tök spéci kázus kapcsán kérdezték Afrikában, valahogy úgy, hogy "az AIDS terjedésére tekintettel kérheti-e egy prostituált az ügyfeleit, hogy kotonnal szeretkezzenek vele".

A pápa azt mondta, hogy persze, ez legalább távoli jele valamiféle erkölcsi felelősségnek.

Persze a kázus tök mesterkélt - ahogy az lenni szokott - ugyanis kizártnak tartom, hogy egy afrikai prostituált bármi mást mondhatna ügyfeleinek azon kívül, hogy "mit szeretnél?"

Node ebből az is következik, hogy bármilyen házasságon kívüli szexuális együttlét esetén a védekezés az valamiféle erkölcsi felelősség jele, és ilyenképpen kívánatos. Ami igazából nem kívánatos, az maga a házasságon kívüli együttlét, és ennek szélsőséges aleseteként a prostitúció.

Ha tanácsadói helyzetbe kerülsz, pl. katolikus osztályfőnökként, akkor azután, hogy világosan elmondtad az osztálynak, mi a szexuális élet Isten által akart helye, arra is rámutathatsz, hogy kisebb rossz védekezve szeretkezni házasságon kívül, mint anélkül, ugyanis akkor a férfi legalább tekintettel van a női partner élethelyzetére, amibe nem feltétlenül fér bele a házasságon kívüli gyermekáldás.

A koton azért nem jó, mert maga az aktus koton nélkül a házasság szentségének újabb és újabb megerősítése. A férj átadja testét a feleségének és a feleség a férjének és lesznek ketten egy testté. Ez szent dolog, akár van fiziológiai esély a gyermekáldásra, akár nincs.

Ha kotonnal teszik mindezt, akkor viszont pont nem teljesül be ez az ige. Épp az ellenkezője történik: "együtt vagyunk, együtt vagyunk, de annyira azért mégse".

Visszakérdezek: nálatok az orális szex rendben van? Nálunk szexuális előjátékként igen, de ha ennyi történik egész este, akkor az bezony erőst hasonlít a kotonnal való szeretkezéshez.

Amúgy amit írtál, az egyáltalán nem áll messze a katolikus tanítástól: szerintünk is sokkal rosszabbak az olyan módszerek, amelyeknél fölvetődik, hogy a megfogant petesejt, vagyis az elindult emberi élet pusztulhat bele.

Amit tapasztaltál, az az ejakuláció, és reménység szerint neyednél az orgazmus. De attól, hogy egy testté legyetek, egy réteg gumi választott el benneteket.

Na ne! XVI. Benedek pápa, mint antikatolikus? Ne fárassz már! A kázusról az Origo tudósított pár éve, megkoptak az emlékeim, dehát "barátod a gugli":

http://www.origo.hu/nagyvilag/..

Itt a pápa adott nyilvános tanácsot egy példabeli meleg prostituáltnak, és nem csak azt mondta neki, hogy fejezze abba, hanem hogy ha mégse, akkor használjon gumióvszert.

Namost, ha a kázusról lebontod azt, ami esetleges, és meghagyod a logikai lényeget, gyorsan eljutsz a szeretkező kamaszokig.

Mondjuk egyik a gyereked! Értem, hogy katolikus vagy, és nem nézed jó szemmel, és remélhetőleg ő is érti, de emberként, édesapaként nem mondod el neki, hogy "legalább gyermek ne foganjon"? Azzal maradsz ki a bűnükből, hogy "csináljanak, amit akarnak, ha már nem hallgatnak meg téged az alapvető tanácsodban"?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés