A nő szabadságáról

2016. június 14. 11:01

Jakab-Köves Gyopárka
reposzt
A nőnek úgy feje a férfi, mint ahogy a férfinak feje Krisztus, és Krisztusnak feje az Atya. Egy normális férfi-nő kapcsolatban nem azt éli hát meg az ember, hogy a férfi beszorít, korlátoz, megvet, és letaszít.

„Nem szeretnék osztályozni, mi számít valójában ma legalább némiképp megfelelésre alkalmasnak a korai keresztyén gyülekezetekben való megnyilvánulások és a lelkészi hivatás között. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni azt, hogy a páli értelmezés szerint mi nők hol vagyunk. Mert erre vonatkozóan valóban örökérvényű a páli jelentés, amely mélyen gyökerezik az Ószövetségben, s amely kizárólag abban a teljes kontextusban értelmezhető, amely a Teremtéstörténettel, Krisztus megváltásán át a Jelenések könyvéig egy, és egységben értelmezendő.

Szintén sokat idézzük: „minden férfiúnak feje a Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfiú, a Krisztusnak feje pedig az Isten.” (1Kor 11,3). Mindez pedig magából a teremtési rendből adódik. Mit jelent ez nekünk, nőknek? Második rangban vagyunk, többé nem társai férjünknek, csupán afféle csicskásai? Akiknek se szavuk, se akaratuk nem érdekes? Az a férfi, aki ezt kommunikálja egy nő felé, az nem érti a kijelentés első felét. Mert minden férfiúnak feje a Krisztus. Van egyfajta függés, ahol a férfinak az ő Krisztusára kell figyelnie. Beszorítja őt Krisztus? Zsarnokoskodik felette? Diktálni akarja minden szavát? Megfojtja cselekvésében és megnyilvánulásaiban? – Aki ezt éli meg, az már nem Krisztus gyermeke, tanítványa, híve és követője. Aki azt éli meg, hogy Krisztus nem ad számára lehetőséget és szabadságot az életben, annak beteg a hite, és valószínűleg nem az igaz Krisztust ismeri, hanem egy emberi bálványt. A párhuzam pedig nyilvánvaló: A nőnek úgy feje a férfi, mint ahogy a férfinak feje Krisztus, és Krisztusnak feje az Atya. Egy normális férfi-nő kapcsolatban nem azt éli hát meg az ember, hogy a férfi beszorít, korlátoz, megvet, és letaszít. Ahogy Krisztus életem minden ajándékával elhalmoz, úgy halmoz el szeretetével a férjem. Úgy enged szabadon élni, gondolkodni, kiteljesíteni a kegyelmi ajándékokat.

A kérdés azért is súlyos, mert a nő emberként éppúgy talentumokkal, kegyelmi ajándékokkal megáldott ember, mint a férfi. A nőnek is el kell egyszer számolnia, nemcsak kötelességei teljesítésével, hanem azzal a sáfársággal, amely egy többletet, egy gyümölcsöző életet kell, jelentsen. Azt pedig szintén Páltól tudjuk jól, hogy különbözőek ezek a kegyelmi ajándékok. Kinek ez jut, kinek az. Hogy milyen utat talál ezek kiteljesítésére, áldásos gyümölcsöztetésére, az nyilván lehet vita és tépelődés tárgya. Hitem szerint Isten éppen a korai keresztyén nők példáján keresztül mutatja, hogy kell szolgálni és kell misszionálni a nőknek is.

Ám a kérdés túlmutat az egyházi szolgálaton. Egész létünk alapkérdése az, tudunk-e úgy odafigyelni egymásra, mint ahogy azt Krisztus teszi? Ő szeret minket. Szereti-e a férfi az ő ifjúságának feleségét? És a nő? Képes-e felnézni és keresni férjének akaratát? Mindezeken túl: a férfi méltó-e ahhoz a párhuzamhoz, amelyet mondhatnánk »imitatio Christi«-nek is? Olyan fő-e, mint amilyen fő Krisztus? Az ige üzenetét tehát megfordíthatjuk, és azt mondhatjuk, vizsgálja meg ki-ki magát, hogy olyan életet, olyan biztonságot és megbecsülést tud-e adni társának, mint amilyennel Krisztus mihozzánk a maga kegyelme szerint fordul. A kijelentés elveti tehát a férfi, mint übermensch őselméletét, ugyanis méltónak kell mutatkozni ahhoz a családfői szerephez, amelyet Isten kijelölt számára. Nekünk nőknek mi ez, ha nem szabadság? Mi ez, ha nem biztonság? Mert így az ige szól a megbecsülésről, a tiszteletről, a bizalomról, és köze sincs az oktalan korlátozáshoz és kontrolláláshoz.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez Krisztus nélkül is igaz kell legyen.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. június 14. 11:47
ottapont | 2016. június 14. 14:35

A helyzet az, hogy Krisztus nélkül a másik akadály a kiteljesedésemben. Foglalkoznom kell vele, törődnöm kell vele, vagy uralkodnom kell rajta, mert más nincs, mint ez az élet, amit minél jobban meg kell nyújtanom, minél több jó dologgal kell kitöltenem, és minél kevesebb szenvedéssel.

Namost, ez férfira és nőre is igaz, de a nőnek van egy nagy hátránya: ő szüli a gyermekeket. És ehhez az istenképiséghez az első (előtti) pillanattól a nevelés egész folyamatában szüksége van egy férfira, nevezzük mondjuk "apának", aki viszont nem ingyen fogja adni az együttműködését.

Ha Krisztus jelenti a kiteljesedésemet, és a felebaráti szeretet parancsa, akkor Miatta megtehetem azt, hogy a nekem természetes okokból, gyermeke iránti különleges kapcsolata miatt kiszolgáltatottá váló asszonnyal gyakorlom a felebaráti szeretetet, és úgy leszek jelen a házasságban, mint Krisztus az egyházban.

Persze az is egy út a női fölszabadulás felé, hogy nem vállalják az anyaságot, és az azzal járó természetes kiszolgáltatottságot, és így egyenlővé válnak a férfiakkal. Ez a nyugati civilizáció kihalásának a receptje.

A férfi biztonságot nyújt és erőt sugároz. A nő gyengéd és okos.

A kettő együtt sokra viheti, ha ezt egyik sem akarja felülírni.

Ott is vannak hülyék, sajnos!

Megfigyelésem szerint a férfiak megbocsátóbbak, mint a nők.
Ezt kifejteni már árulás lenne. :))

Eltűnőben - eltűnt! - a nők, a nőiség iránti tisztelet a férfiak jelleméből.
Mivel a férfiak nagy többsége - tisztelet a kivételtől - olyannal, hogy jellem: nem rendelkezik, kiirtódott - kiirtották - belőlünk...
Gyopárka csupán ezt tudatosítaná, ha megértenénk őt.

Ahol valódi szeretet van, ott Isten van, akkor is ha a 'felek' ezzel nincsenek tisztában, mert a Szeretet maga Isten.

Minden amit szerző ír helyes, leglábbis katolikus felfogás szerint.

'Hitem szerint Isten éppen a korai keresztyén nők példáján keresztül mutatja, hogy kell szolgálni és kell misszionálni a nőknek is.'

Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy szintén katolikus hit a nő maga az élet tabernákuluma, ez a hivatása. Ez rangban és jelentőségben semmivel sem alábbvaló mint papként szolgálni a tabernákulumban (is) jelenlévő Krisztust, sőt!

" a nő alávetett és kiszolgáltatott a férfinak,ill.a férfihoz képest alacsonyabb szinten helyezkedik el a spirituális rendben,"

De csakis abban az esetben, ha az illető férfit ugyanez jellemez Krisztus alatt.
Az nem szerepel nála, hogy alávetett és kiszolgáltatott.
Ez csak a szokásos csúsztatásotok

Bárhol a keresztény gyökerű nyugati kultúrán kívül azt találod, hogy a nők alárendelt szerepben vannak a férfiakhoz képest. Ennek az az oka, hogy mivel ők szülik a gyermekeket, és az első években ők táplálják, sokkal erősebb a kötődésük hozzájuk. Személyes életük sikere eléggé összefügg gyermekeik sikerével. Sokkal inkább, mint a férfiaké.

Bocs, de hány keresztény házaspár hálószobájában tartottál gyertyát? Ez olyan tömény, hülye előítélet, hogy az már fáj.

Ja, én sem tartok gyertyát. Csak ebből következően nem is írok sértő általánosításokat a keresztény szexről.

Nem kell bocsánatot kérned. Te leírtad a rögeszméidet a keresztény házasságról, én meg leírtam, hogy rögeszmék. Megbeszéltük.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés