Női papok a Vatikánban (és nem Ferenc pápa engedte be őket)...

2016. június 8. 10:52

Szerdahelyi Miklós
Katolikus Válasz
Azt hogy a női papság lerágott csontja mégis az asztalon van, inkább, mint bármikor korábban, nevezzük nevén: nyers engedetlenség az Egyház tanításával és a pápai hivatallal, és szégyenteljes tiszteletlenség Ferenc pápa személyével szemben.

„Köztudott, hogy Ferenc pápa nemrégiben felvetette a női diakonátus lehetőségét, és egy ezt megvizsgáló bizottság felállításáról is beszélt. Tudni kell háttérnek egyrészt, hogy a szentségi diakonátus az egyházi rend (papság) első fokozata, ezért kizárólag férfiak vehetik fel - noha az első századokban valóban léteztek női diakónusok, akik azonban nem voltak felszentelve. Ferenc pápa maga is mondja, hogy »az Egyház életében az állandó diakónusnők a szerzetes nővérek«.  Másrészt tudni kell, hogy egy bizottság már megvizsgálta a női diakonátus lehetőségének a kérdését a 2000-es évek elején, és a szakértők egyértelmű különbséget állapítottak meg a történeti diakónusnők és a jelenlegi állandó diakonátus között, vagyis nincs történtei precedens, nincs hagyomány, hogy ma felszentelt női diakónusok lehetőségéről beszélgessünk.

Fontos továbbá tudni, hogy Ferenc pápa nem női papokról beszélt, hanem esetleges női diakónusokról, az első századok mintájára, akik inkább a mai szerzetesnővérekre hasonlítottak, mint a mai állandó diakónusokra. A női papság kérdését elődei után Ferenc pápa is vitán felül állónak nevezte az Evangelii Gaudium apostoli buzdítása 104-es pontjában:

»A férfiaknak fenntartott papság – mint az Eucharisztiában önmagát odaadó vőlegény, Krisztus jele – olyan kérdés, mely nem vitatott.«

Azt hogy a női papság lerágott csontja mégis az asztalon van, inkább, mint bármikor korábban, nevezzük nevén: nyers engedetlenség az Egyház tanításával és a pápai hivatallal, és szégyenteljes tiszteletlenség Ferenc pápa személyével szemben. (...)

Ferenc pápa, noha nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy ezt pártolná, mégis az általa kialakított média- és közhangulaton keresztül sajnos bátorítólag hat a progresszív szélsőségesekre. Továbbá a probléma forrása időben sem ebben a pontifikátusban keresendő, ugyanis II. János Pál volt az, aki szinte egyidőben azzal, hogy végérvényesen lehetetlennek nyilvánította a nők pappá szentelését az Ordinatio Sacerdotalis-ban, kiadott egy kis füzetkét, melyben engedélyezte a női ministránsokat. Ez körülbelül olyan, mintha egy fiú azt mondja egy lánynak, hogy sosem fogja elvenni feleségül, majd hozzáteszi, hogy azért még járhatunk...”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 42 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Oldják fel a cölibátust.

Válaszok:
Sulammit | 2016. június 8. 21:51

Márpedig a katolikus egyház inkább a nők egyenjogúsításával újítana, mint azzal, hogy muszlimokat muszlimként Jézus oltalmába fogad. A nők és férfiak egyenlősége aligha "divat", a keresztyén közösségek felfogásának minősítésére elég sajátos megfogalmazás az "isteni törvényeket semmibevevő hurrá-progresszivizmus" vagy a "skélyesítő ideológia". A nőkkel kapcsolatban úgy látszik, valóban közelebb áll a katolicizmus az iszlámhoz, mint a protestáns felekezetekhez.

A női papság szorgalmazása lehet, hogy tiszteletlenség Ferenc pápával szemben, de miért "szégyenteljes" tiszteletlenség? Mit kellene szégyellniük az érintetteknek - tessék szíves lenni már megmondani, kedves tabuk nélküli kommentátor úr!

És milyen "természeti tényeket" vesz semmibe a női papság? Ha erről is egy kicsit többet megtudhatnánk!

Válaszok:
Csomorkany | 2016. június 8. 14:20

1. A női papság követelése annyiban szégyenletes, amennyiben üres nyomulás. Erre a kérdésre adott világos válaszokat a Vatikán, és semmi jele annak, hogy akár csak odafigyelnének rá a katolikus progresszívjeink. Csak annyi ment át nekik, hogy "nem sikerült". Érvek, indoklás megfontolása sehol. Már megint tüntetnek, traszparenseznek, papot játszanak.

2. Manipulálsz. Szerdahelyi ezt írta: "A természeti/történeti tényeket és az isteni törvényeket semmibevevő hurrá-progresszivizmus nem a női diakónusokról, se nem a női papokról szól, hanem minden szabály és minden különbségtétel hatályon kívül helyezéséről, végső soron a relativizmus és a szubjektivizmus diktatúrájáról."

A női papságot egy történeti tény zárja ki: hogy Jézus 12 férfit választott ki apostolnak, márpedig a katolikus papság az apostolok karizmájának a továbbélése az egyházban.

Viszont a "hurrá-progresszivisták", akikről Szerdahelyi ezen a helyen általánosítóan beszélt, a homoszexualitás és a heteroszexualitás erkölcsi egyenjogúsítását éppúgy - és éppolyan elvtelenül - követelik, mint a női papságot. Na, az természeti tényeknek mond ellent, tudniillik annak a természeti törvénynek, hogy homoszexuális együttlétből nem lesz gyerek, kezitcsókolom.

Válaszok:
Onurisz | 2016. június 8. 19:36

1. Az "üres nyomulás", ha egyáltalán ez jelent valamit, mitől szégyenteljes? És milyen "világos válaszokat" adott a Vatikán? Azt, hogy soha nem voltak felszentelt nők a katolikus egyházban? Ebből miért következik az, hogy nem is lehetnek? És miért kellene szégyellni azt, ha ezt az érvelést valaki nem fogadja el?

2. Én nem manipulálok. A / jel azt jelenti, hogy a "természeti" és a "történeti" fogalom egyaránt kapcsolható a "tény" szóhoz. A történeti tényeket ismerjük. Melyek azok a természeti tények, amelyek kizárják, hogy a nők papok lehessenek? Továbbra is várom a választ, mert homoszexualitásról itt szó sem volt, és nem is értem, hogy kerül ide.

A protestáns keresztyén felekezetek elfogadják a női papságot, miközben a homoszexualitásról nagyjából ugyanazt gondolják, mint a katolikus egyház.

Én ugyan nem vagyok jártas a teológiában, de a logikus érvelést megértem, és az egyháznak a hozzám hasonlóakhoz kellene szólnia. Abból, hogy Jézus 12 férfit választott tanítványnak és az evangélium hirdetőjének, még nem következik, hogy nők nem lehetnek felszentelt papok. Nem tudok olyanról, hogy Jézus különbséget tett volna nők és férfiak között a nők hátrányára.

Szerdahelyi úr arrogáns fogalmazása teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan számomra.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. június 8. 22:00

Ez most parancs volt?

A katolikus egyház én is vagyok. És nem veszem megtiszteltetésnek. Nem baj?

Hol beszélt tiszteletlenül velünk?
Te beszélsz tiszteletlenül vele. Csaxólok.

Ezt hagyd meg a pápának. Bármikor megteheti, ha úgy dönt.

1. A világos válasz még II. János Pál idejéből az, hogy a katolikus egyház teológiai koncepciójában a szolgálati papság az apostolok kiválasztásából következik. A plébános a környékeden a maga szerepében Jézus apostolainak az utóda. Márpedig ha Jézus az amúgy nagyszámú és részben név szerint is ismert női követőjét nem választotta apostolnak, akkor a követői nem bírálhatják ebben felül. Ezt el nem fogadni, az lehet egy vélemény. Nem túl katolikus, de emberi jog. Viszont nem foglalkozni ezzel, úgy tenni, mintha el sem hangzott volna, és gyártani a transzparenseket szakmányban, na az szégyenteljes. Egyházi, teológiai vitákat ne transzparensekkel akarjanak eldönteni.

2.Igen, egyaránt kapcsolható. Progresszívjeink egyes témákban történelmi tényeket tagadnak, más témákban természeti tényeket. Szerdahelyi világosan leírta az általad manipulatívan kiválasztott szöveg szövegkörnyezetében, hogy nem a női papság és nem a női diakonátus a probléma, hanem ez a fajta hozzáállás.

Válaszok:
Onurisz | 2016. június 8. 23:56

Ugye azt nem állítja komolyan, hogy a női lelkészek szétverik a gyülekezetüket, bezzeg a férfiak... De ha már ilyen általánosítást megengedett magának én is eleresztek egyet: vannak ugyan a cölibátust betartó papok, a többség azonban nemi életet él. A katolikus egyház pedig inkább nem forszírozza a dolgot, csak ne kelljen felülvizsgálnia egy másik értelmetlen előírását és legyen elég pap.

Ezeket a vitákat eleink évszázadokkal ezelőtt már lefolytatták, én pedig nem vagyok katolikus. Tiszteletben tartom a katolikus egyházat, mert hála Luthernek, Jézus követőinek van választási lehetősége. Csak meglepett Szerdahelyi Miklós érvek nélküli arroganciája, feministázása, miközben szeretett pápája épp most veri szét szeretett egyházát.

Ön manipulál, nem én. Szerdahelyi úr leírta, hogy vannak természeti tények, amelyek kizárják, hogy női papok lehessenek. Továbbra is szeretném tudni, hogy melyek ezek.

Az iszlám nőkre vonatkozó felfogását nagyjából ismerem és megvetem. Ferenc pápa félreérthetetlenül és rendíthetetlenül kiáll az iszlám európai térfoglalása mellett. Mi folyik itt?

Válaszok:
Csomorkany | 2016. június 9. 8:09

Látom, ez a "természeti tény" rögeszme Önnél beakadt. Ez van, próbáltam segíteni. Én nem látom, hogy Szerdahelyi erről írt volna, ha Ön úgy látja, beszélje meg azokkal, akik szintén.

Az iszlámmal kapcsolatos fölvetés új, én eddig nem hoztam szóba, Szerdahelyi sem. Akkor az UFO-ról is vitázzunk, meg az elefántfókabébik helyzetéről? Inkább abbahagyom.

? Szerintem vicces. Mit lehet mondani valakire - igazából nemétől függetlenül - aki beöltözik katolikus papnak? Jó, értem, szerepet játszó színész is lehet az illető, meg mindenféle legitim oka lehet erre, csak itt nyilvánvalóan nem erről van szó.

Azért nem lehet véletlen, hogy egyik helyen sem Priscilla az első..

Ettől függetlenül a döntő kérdés az, hogy Jézus akarta-e a 12 férfiből álló apostoli testület folytatását a megkeresztelt keresztény férfiak és nők egyházának a vezetésére. Kezdettől folyamatos katolikus (és keleti ortodox) meggyőződés szerint akarta, a XVI. században kezdődő (rendben, XII. századi gyökerekre visszamenő) protestáns reformáció tagadja ezt.

Ha a papok az apostolok utódai, akkor a bibliai sorrend Aquilasz és Priszcilla között, egyértelmű utalás arra, hogy Aquilasz tagja volt az apostolutódok testületének, Priszcilla pedig az ő felesége volt.

Ha nincsenek apostolutódok, akkor persze fölvethető, hogy ez a sorrend esetleges, ebben a családban így alakult, máshol másképp.

Ezt Szent Pállal is megbeszélted? Volt példa erre is, arra is. Akkor is, ma is.

A püspökök az apostolok utódai.

Azért Akvilát ne zárd ki! Tényleg volt egy gyülekezete Rómában, nyilván ellátta az Eucharisztia szolgálatát is, tehát mai szóval pap volt. Legalábbis nincs okunk ezt tagadni.

A kommentárod szövege egy vélemény, amely beleütközik Ocham borotvájába: természetesen lehetséges, hogy Aquila fölkért egy papot, hogy vezesse a szertartást a lakásában, de ez a pap fölösleges létező. Ha ugyanis Aquila engedélyt kért volna az őt nagyra becsülő apostoloktól az Eucharisztia bemutatására, nem látom azt a Szentírásban leírt okot, ami miatt megtagadták volna ezt tőle.

Persze "pap"-ról beszélni eleve anakronizmus: ekkor még nem váltak szét a papság fokozatai. Aquila éppúgy nevezhető apostolnak, mint apostolutódnak, vagy apostol (Szent Pál) munkatársának.

Értelmes, tehát nem anakronisztikus kérdésként azt lehet fölvetni, hogy vezette-e a házában az Eucharisztiát. Erre pedig az első válasz, hogy "nem tudjuk", a második válasz, hogy "miért ne"?

Nincs kifogásom. Mondjuk az "episzkoposz" az kezdettől egy terület felügyelőjét jelenti, Aquila pedig városi figurának tűnik, és egész Rómát nyilván nem bízta rá senki. Ezért inkább apostolok ill. episzkoposzok alá beosztott gyülekezetvezetőként, mai katolikus szóval papként látom őt, elismerve, hogy ez a szó mindenképpen utólagos az ő helyzetére. Bro1-nek pedig elismerve, hogy a szó csak akkor használható, ha vezetett Eucharisztiát, amivel kapcsolatban nincs biztos tudásunk, legföljebb az a szempont, hogy "miért ne?"

Időnként a plébánosunk is vendégül látja a püspököt, és olyankor a püspök misézik :-)

Jó, értelek: Korinthusban náluk lakott, ami azért több, mint egy mai püspöki vizit. Viszont Rómában csak üdvözletet küldött nekik, és a náluk lévő közösségnek.

Erre a cseppfolyós helyzetre írtam, hogy "apostol", "apostol munkatársa", "pap" és akár "episzkoposz", legalábbis figyelembe véve, hogy Szent Pál a Filippi levél első versében többes számban köszönti a filippi "püspököket és diakónusokat".

Szóval számomra nem életszerű, hogy ha Pál Korinthusban Aquilasznál lakott, Rómában pedig Aquilasz házában működött egy közösség, akkor ne tulajdonítsak Szent Pálnak egy olyan apostoli megbízást, amivel meghatalmazta őt ennek a közösségnek a vezetésére, és pl. az Eucharisztia ünneplésére. Na ez az, amit manapság papszentelésnek nevezünk.

Nade kinek kölcsönözték? Egy névtelen papnak, akit Szent Pál egy köszöntésre sem méltat? Természetesen nem lehetetlen, de két pont között a legrövidebb út az egyenes.

Legtermészetesebb azt gondolni, hogy a név szerint ismert, Szent Pál által köszöntött házigazda, aki vendégül látta a gyülekezetet, törvényes apostoli megbízással be is mutatta nekik az Eucharisztiát.

Bizonyítani se én nem tudom ezt, se te az ellenkezőjét, de ahogy írtam, általános alapelv, hogy két elmélet közül az egyszerűbbet kell választani. Egy ismeretlen pap ennyi szentírási adat mellett csak egy fölösleges létező, akinek a föltételezésétől el lehet tekinteni.

A hölgyről (Priszcilláról) mi nem vitatkoztunk. Aquilasz a házaspár férfi tagja, róla valószínűsítettük kgyulával, hogy vezette Rómában a házában összegyűlt keresztény közösség istentiszteletét, nyilván apostoli jóváhagyással, tehát olyasvalaki volt, akinek az utódai protestáns szemekben a lelkészek, katolikus szemekben a papok.

Azért rendes tőled, hogy próbálkozol.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés