Fogadjuk el a világot olyannak, amilyen, de alakítsuk pozitívan

2016. június 1. 12:00

Görbe László SchP
Magyar Kurír
A baj az, hogy a gyerekeket nem fejlesztjük, hanem felmentjük. Melyik munkahely fogadja el a felmentést? Hazudunk a gyereknek, amikor felmentjük. Mentsük fel az osztályzás alól, de ne a tanulás alól! Interjú.

Negyvenegy éve dolgozik az oktatásban. Hogyan változott az elmúlt évtizedek  során a tanár szerepe és feladata?

Tanári pályám kezdetekor viszonylagos szegénységben éltünk, ma tárgyi eszközök sokaságával vesszük magunkat körül, elképesztő mértékben kötődünk világunkhoz. Korábban hittek abban az emberek, ha valaki értelmiségi pályára kerül, az többletet jelent az életében. Ma sem a gyerekek, sem a társadalom nem hisznek ebben. Akkoriban egy osztályban meghirdetett túrára eljött a többség, ma a mi nyolcszáz fős iskolánkban húsz-huszonöt gyerek kapható egy szombati gyalogtúrára. Míg korábban ritkaságszámba ment egy tornaórai sérülés, most hetente írok alá baleseti jegyzőkönyvet. A mai fiatalok sokkal sérülékenyebbek. Pályám elején olyan fogalmakat, mint a diszlexia, diszkalkulia, nem ismertünk. Ma minden osztályban három-négy felmentett van. Általános jelenség, hogy egy gyerek valamiből kiváló, egy másik tárgyból pedig a bukás küszöbén áll. A gyerekek körülbelül tizenöt-húsz százaléka küzd valamilyen tanulási nehézséggel itt a Margitban, máshol ez a húsz-huszonöt százalékot is eléri, bár nincsenek összesített adataink. Hatalmas kihívást jelent ez az oktatásnak. Megszüntették a különleges képző intézményeket, összekevertük a gyerekeket, és nem tudunk velük mit kezdeni.

Hogyan tudnak erre válaszolni?

A baj az, hogy a gyerekeket nem fejlesztjük, hanem felmentjük. Melyik munkahely fogadja el a felmentést? Hazudunk a gyereknek, amikor felmentjük. Mentsük fel az osztályzás alól, de ne a tanulás alól! Olyan iskolában kell gondolkodni, ahol a gyerekek különleges képességét ki tudjuk bontani, de abból a tárgyból, amiből gyenge, amennyit lehet, megtanítunk neki. Hátha ki tud bontakozni később. Sokszínűbb iskolarendszerre lenne szükség, vagy magát az iskolát kellene sokszínűbben megszervezni. Ez ugyanakkor drágább.

Nézzük, mennyire elegáns a Margit épülete, s a többi 1800-as években épült iskola, ezek paloták, mert az értelmiséget palotában kell nevelni. A mai tapasztalatom is azt mutatja, ha az igényesség megjelenik a környezetben, a gyerek is kezd igényes lenni. El kell hitetnünk, hogy az értelmiségi pálya értékes, még ha nem is jár annyi pénzzel, amennyit álmodnak. Azt szoktam mondani, az az eredeti bűn, hogy az ember elhiszi a reklámokat. Azt, hogy a másik, a rossz út könnyebb. Utóbb kiderül, sokkal nehezebb.

Nagy gond a motiválatlanság is.

Hány olyan felnőttet találunk, aki motivált a munkájában? Hányszor mondjuk, hogy nincs értelme egy munkahelyi feladatnak, hogy csak a pénzkereset a fontos? De beszélünk arról, mennyire szeretjük a pályánkat? Persze nem a huszadik dolgozatnál, hiszen minden pályának van olyan része, amin át kell esni. Az a kérdés, mit kommunikálok, a nehézségét, vagy azt: »Hű, de klassz!« A kísérletezést, a példamegoldást, az örömet – milyen szép világot teremtett az Isten? Hinnünk kell abban, hogy Isten szép világot teremtett. Ezt újra és újra el kell mondani. Előbb-utóbb talán megragad bennük. Időnként igyekszünk elrontani, de a szépség ott van.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 33 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy valamire való gyerek legyen egy-két rokon tárgyból kitűnő, de a többiből is állja a sarat. A 'tiszta kitűnő' minősítés a legtöbb esetben némi engedékenységet jelent.

Jogos, de ha nincs osztalyzas akkor mivel motivaljak a diakot ?

Bar ez regen mukodott annyi volt keszsegtargyaknal hogy RV (reszt vett) es eleg is volt. Rajzot, tornat, eneket felesleges osztalyozni.

"Az ember a tudása nagyobb részét ugyan nem az oktatásból szerzi." - így van, de az alapokat (tisztelet a kivételnek) az iskola adja, és az nem lehet akármilyen.

A munkahelyen nem lesz senki vattába csomagolva, nem a jogai lesznek előtérbe tolva, senkit nem fog érdekelni, mennyire van leterhelve, csak a munkájának a végeredménye fog számítani.

Az iskolák ma nem erre nevelnek, hanem arra, hogy minden vitatható, minden alól van kibúvó. Szóba sem kerül, hogy ha innen kikerülnek, bírni kell a gyűrődést, mert nem lesz felmentés.

Az értelmiségi pálya akkor érték, ha van benne tartalom. De ma sokan úgy akarnak értelmiséggé, diplomássá válni, hogy nem is akarnak az adott területen dolgozni. Csupán cím és rangkórság miatt szereznek diplomát.

Ennek kéne változnia, mert az ilyen diplomásnál sokkal többet ér egy jó szakmunkás, csak hát a szakmunkáslevél nem olyan mutatós, mint a diploma.

Ez NEM így van, ma sem. Egy jó mérnök, orvos megtalálja a boldogulását, ha nem itt, akkor ott, ahol a magas szakképzettséget igénylő munkát rendesen megfizetik, egyébként még itt is rendesebben megfizetik, mint a szakképzettséget nem igénylőt.

Sokkal inkább arról van szó, h. az általános segélyezés, a TV terjesztette fél-információk miatt is a munka már nem vonzó, a kötelességek teljesítésének elvárása illúzió, az emberek nagy része számára az állapotbeli kötelesség teljesítése, mint elvárás, reménytelen, mert a fogalommal magával sincs tisztában.

Az orvoshiány oka az egész nyugati világban elsősorban az, h. szakma elsajátítása tehetség mellett szorgalmat, motivációt, önfegyelmet igényel és a Hanzinak meg a Jürgennek ez már többnyire sok, de nagyjából ezért nincs mester még a lakásfelújításokhoz sem.

Hihetetlen becsapása a gyermeknek, ha kialakulhat benne az a tévképzet, h. VAN királyi út, mert a valóságban NINCS.

Szerintem még nem késztermék. Ez a stílus olyan 15-16 évesek körében dívik.

Bár abban igaza van, hogy a posztban meg van egy halom üres nosztalgiázás a tanár úr részéről.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés