Zsidó-katolikus eszmecsere

Egy rabbi és egy bíboros megmenti Európát – Erdő és Köves a Párbeszéd Házában

2016. május 18. 22:40

A zsidóság és a kereszténység nem is külön vallás? Vagy a zsidóság megszűnése még mindig előfeltétele lenne a kereszténységnek? Európa megmentése jegyében ült le Erdő Péter katolikus érsek-bíboros és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rabbija beszélgetni egymással a Párbeszéd Házában. A majdnem sajtónyilvános szerdai eseményen azonban nem értettek egyet a felek abban, hogy van-e keresztény-zsidó párbeszéd – a jóléti társadalomról viszont egyaránt lesújtó véleménnyel voltak. Tudósításunk.

Tóra, Evangélium, Európa. E három téma köré csoportosult az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség által szervezett Köves Slomó-Erdő Péter beszélgetés a Párbeszéd Házában. A szervezők az esemény rendkívül ambíciózus célkitűzését Európa zsidó-keresztény alapon történő újjáépítésében határozták meg.

Ehhez a célkitűzéshez képest néhány órával a találkozó kezdete előtt bejelentették, hogy mégsem lesz sajtónyilvános a beszélgetés és csak a Bonum TV élő felvétele alapján lehet tudósítani. Így sajnos, hogy a szervezők kérésének eleget tegyek, nem mentem be a beszélgetésnek helyt adó terembe, hanem kivetítő előtt – az igazán hiteles tudósításhoz szükséges atmoszféra hiányában – voltam kénytelen jegyzetelni. 

Van párbeszéd, vagy nincs párbeszéd?

Európa újjáépítése azonban így sem maradhatott el, ugyanis Erdő Péter bíboros azonnal felvázolta a közönség számára azt az egyedülálló kapcsolatot, amely a zsidóságot és a kereszténységet összeköti. Az utóbbi időben „nem csupán Magyarországon, hanem egész Európában is folyik a párbeszéd”, főleg közös imádság és a liturgikus kérdések mentén – mondta Erdő.

Azt is hozzátette az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöki tisztségét is betöltő bíboros, hogy a zsidóság és a kereszténység „tulajdonképpen nem is külön vallás”, legalábbis egy szentszéki dokumentum értelmében. Ugyan több a különbség közöttük, mint például ami a keresztény felekezetek között megfigyelhető; de a kapocs, amely összeköti őket a testvéri kapocshoz hasonlítható leginkább.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rabbija nem értett ezzel teljesen egyet. Arról beszélt, hogy a keresztények és a zsidók közötti kapcsolat nem igazi párbeszédként jelent meg korábban, hiszen „a párbeszéd szó egyfajta szimmetriát feltételez”

Ami megvalósul szerinte, az valójában annyi, hogy a kereszténység folyamatosan reflektál az idősebb testvérre, a zsidó vallás azonban igen ritkán teszi ugyanezt a kereszténységgel. És ha mégis reflektálna, akkor sem mindig pozitívan. Ezért „helytelen úgy tenni, mintha ez egy kölcsönös párbeszéd lenne”.

Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke, Erdő Péter azonban úgy reagált: ami itt folyik, az „párbeszédnek párbeszéd”. Mindemellett pedig fontos azt tudatosítani, hogy „zsidó vallás nélkül nincsen keresztény vallás”. Generációs vita alakította ki ugyanis a kereszténységet, amely vitában a zsidó prozelita hatások igen erősek voltak. Olyannyira egybekapcsolódtak, hogy „csak a harmadik-negyedik század környékén történt meg a tényleges szétválás”

Erdő: A vallásnak fontos motivációs szerepe van

Köves Slomó is nagyon fontosnak tartotta ezt a momentumot, ugyanis szerinte amit Erdő mond, azt sokáig nem mondták ki a katolikus egyházban. A történelem során sokszor hozzátették: „nem csak a zsidó vallás léte, hanem megszűnése is előfeltétele a kereszténységnek”. Hiszen „Jézus új szövetsége felváltja a régit”, ebből kiindulva pedig a kereszténység létjogosultságát is veszélyezheti teológiai értelemben a zsidó vallás léte. 

Nagy váltást jelentett azonban a rabbi szerint, amit a katolikus vallás az utóbbi ötven évben változtatott. És amit a zsidó vallás szempontjából még feltétlenül érdemes megemlíteni: a Biblia értékeit a kereszténység juttatta el a világ minden pontjára – hangsúlyozta Köves.

A közös pontokat hangsúlyozva válaszolt ismét a katolikus főpap. Erdő Péter szerint a zsidóság és a kereszténység olyan vallási keretet képes adni a – szerinte média által manipulált, így erkölcsileg megbicsaklott – társadalom számára, amely a motivációt nyújthat az embereknek. Ugyanis lehet a társadalmi együttélést jog és erkölcs nélkül szabályozni, azonban a motivációt, a miértekre adott választ nem lehet helyettesíteni, és „ebben van a zsidóságnak és a kereszténységnek egy nagy közös üzenete”

Meg kell-e menteni Európát?

Süveges Gergő, a beszélgetés moderátora arra kérte ezután a két vallási vezetőt, adjanak választ a kérdésre, hogy meg kell-e menteni Európát. Köves Slomó rögtön rámutatott: „ez a kérdés már sokszor felmerült, de ennek soha nem lett jó vége”. Sokan sokszor akarták Európát megmenteni, de ha csak száz évre tekintünk is vissza, az eredmény mindenképpen óvatosságra int. 

Európa és a világ helyzete különben is nagyon jó, ilyen jó helyzetben talán még soha nem volt – állította Köves. Egy egyedi próbatétellel kell azonban szembenéznünk, a gazdagság próbatételével. A jólét ugyanis demotiválttá teszi az embert, a motivációhiány pedig olyan nagy, hogy akár a határainknál álló menekültektől is tanulhatnánk, akik napi ötször imádkoznak, rongyosak és fáradtak, de mégiscsak küzdenek valamiért – mutatott rá.

A motiváció hiányáért elsősorban a jelenlegi antropológiai szemléletmódot tette felelőssé Erdő Péter bíboros. Ma a társadalom szerinte csakis a fizikai jólétre koncentrál, holott a jólétnek sok egyéb vonatkozása is lenne. Arra figyelünk csupán, hogy megmaradjon a kellemes közérzetünk, így „a jövő félelemmel tölt el bennünket”. Attól tartunk, hogy véget fog érni a kellemes állapot, így nem tudunk megbékélni sem a szegénységgel, sem pedig a halálunkkal – mondta Esztergom érseke.

Az ortodox rabbi azzal magyarázta az Erdő által említett félelmet, hogy a materiális javakhoz köthető szerzési vágy, a felhalmozott vagyon a javak elvesztésének félelmével jár. Éppen erre jelentene gyógyírt a transzcendensbe vetett hit, amelyet senki nem tud elvenni az embertől. Mind a zsidóságnak, mind pedig a kereszténységnek alaptézise ugyanis, hogy „a világ tökéletlenül született és az ember az Isten társa, hogy a világot jobbá tegye”

Beszéljenek a tettek!

Süveges Gergő moderátor közben rámutatott arra, hogy nem esett szó tettekről. Azaz arról, mit lehet tenni a világ jobbá tételéért, például az egyik legégetőbb témában, a menekültválság esetében. Erdő Péter kapott is az alkalmon és felsorolta, milyen tevékenysége volt a katolikus egyháznak ez ügyben. Beszélt a karitatív tevékenységről, az egészségügyi segítségnyújtásról, valamint a püspöki kar gyűjtéseiről, amely adományokat a közel-keleti országokba juttattak el. 

A főpap szerint a menekültek „nem az ideológiai motiváció tükrét tartják elénk, hanem azt a tükröt, amelyet a szegény ember tart a gazdag ember elé”. A szegények ugyanis kénytelenek tekintettel lenni másokra, míg a gazdagok nincsenek erre rászorulva. Erre is tanít a menekültválság, hogy másokra is oda kell figyelnünk – hangsúlyozta a bíboros.

„Ilyen kérdést papoknak, rabbiknak nem szabad feltenni”

A beszélgetés végén Süveges megkérdezte két vallási vezetőt, mi az a gondolat, amit egymás szempontjaiból hazavisznek majd. Néhány másodperces csönd után Köves Slomó elnevette magát: „Ilyen kérdést papoknak, rabbiknak nem szabad feltenni”, ugyanis ők csak magukra figyelnek.

Erdő Péter az iróniát halvány mosollyal nyugtázva mégis megpróbálkozott a válasszal: „A nagyfokú összhang”. Ez az élmény elmondása szerint meghatározó volt és kifejezte, szeretné, ha így is maradna. 

A rabbi ehhez hozzátette: az összhangon túl, nagyon kellemes élmény volt belefutni abba, hogy mennyi olyan vallásfilozófiai és etikai kérdés van, amelyekben „mindkét oldalon hatalmas szellemi tartalékok állnak rendelkezésre”. Nemcsak azért fontosak ezek a tartalékok, mert így az egyházi vezetők leülnek és megbeszélnek dolgokat, hanem ezek a nem egyházi emberek számára újabb és újabb szempontokat, kérdéseket tudnak feltenni. 

A bejegyzés trackback címe: https://kereszteny.mandiner.hu/trackback/22565