Segítő nők

2016. május 14. 9:30

Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Ha Ferenc pápa az egyházi szolgálattevők, elsősorban a diakónusok körének nőkkel való kibővítésére tett javaslatát el tudja fogadtatni, azzal sokat nyerhet a katolikus egyház és az egész világ.

„Ferenc pápa nem első ízben vet föl olyan kérdéseket, amelyekkel a katolikus egyházon túl a világot is meglepi. Egy szerzetesnő kérését átgondolva arra jutott, el kellene hárítani az akadályokat az elől, hogy nők is lehessenek diakónusok, azaz szerpapok, segédpapok. Reformátusok ezen kevésbé lepődnek meg, hiszen Magyarországon a 80-as évek második felétől a protestáns egyházakban nők is választhatók önálló lelkészi szolgálatra. A katolikus egyházat azonban erősebben kötik tradíciói, ezért Ferenc pápát máris számos kritika és támadás érte. A diakónussá válás ugyanis a papi szolgálat közbülső fokának tekinthető, és sokan attól tartanak, hogy ha nők is betölthetik ezt a funkciót, onnan már nincs messze, hogy a miséző, esketési és temetési szertartást is végző papi rend tagjaivá váljanak. Néhányan talán emlékeznek arra, hogy XVI. Benedek pápaságának idején, hat éve adta ki a Szentszék azt a súlyos bűnnek számító cselekedetekhez kapcsolódó jogszabályt, amelyben a nők pappá szentelésének tilalmát fogalmazta újra.

A Biblia olvasása arra a következtetésre juttatott, hogy a nők szerepe a korai kereszténység idején sokkal fontosabb volt, mint ahogy az a későbbiekben alakult. Bosszúért, revánsért, győzelemért lihegő korunkban egyes egyedül Mária Magdolna alakjának arra kellene késztetnie mindenkit, aki keresztény mivoltára igényt tart, hogy újragondoljon három fogalmat: bűn, nő, megbocsátás. Ha Ferenc pápa az egyházi szolgálattevők, elsősorban a diakónusok körének nőkkel való kibővítésére tett javaslatát el tudja fogadtatni, azzal sokat nyerhet a katolikus egyház és az egész világ.

De az ezeréves vagy még régebbi egyházak arcához valahogy az is hozzátartozik, hogy tradícióikról nem könnyen mondanak le. Nem csak a katolikus, az ortodox egyháznál sem lehet nő a pap. Életemben egyszer voltam pravoszláv templomban, méghozzá húsvéti szertartáson, a kommunista Moszkvában. Élő szertartás résztvevője lettem anélkül, hogy oroszul tudtam volna, hatalmas erőtérbe kerültem, tömjént lóbáló papokkal, érces hangú férfiak zsigerekig ható énekével. Nem jutott eszembe az emancipáció.

Ma, az iszlám hitű emberek Európába özönlésének idején elképesztő mennyiségű vád éri a keresztényeket, amiért hitük úgymond »nem elég erős«, nem elég határozott, nem elég szembeszegülő, sőt a megértés révén kiszolgáltatott, az irgalom révén pedig önpusztító. Ez gyakran még kiegészül a mazochizmus határát súroló keresztény önváddal, amiért mindenféle dzsihadista elszántság nélkül énekeljük a zsoltárokat a templomban, és passzívan tűrjük, nem ragadva Kalasnyikovot, hogy Isten házának látogatottsága tovább gyérüljön.

Hadd gondoljam azt, hogy Ferenc pápának esze ágában sincs a katolikus papi rendet aláásni, viszont megújulást remél attól, hogy a nők előtt szélesebbre tárja a keresztény szolgálattétel kapuit. A nők – és itt most nem a feministákra, hanem az igazi nőkre gondolok, akik még meg tudtak maradni annak, amik lényegük szerint – hite, embersége, spirituális fogékonyságuk, gondolkodásuk jótékony idegensége mindenféle rendszeralkotástól, kifinomultságuk, érzékenységük a részletekre, intuíciós képességeik, lelki-érzelmi túlfejlettségük mind-mind arra predesztinálja őket, hogy segítők legyenek. Segítők az életben, segítők a szertartásban, segítők a családban, a kórházakban, a bölcsődékben és az élet ezer helyzetében, ahol rájuk van szükség, és nem karikatúráikra.

Hiszen a segítő nem alárendelt. Csak az gondolja annak, aki még nem szorult segítségre. Vagy akinek nem segítettek.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

1. A szerző jószándékú , de amatőr cikket írt , mely teológiai tájékozatlanságról árulkodik / pl. a diakonátus nem közbülső , hanem első foka a papságnak / .
2. Szent II. János Pál már lezárta ezt a vitát a definitív döntésével , mely kvázi-dogmaként jelölte meg , hogy csak férfi lehet pap .
3.A nők sokféle , Istentől kapott karizmája nagy értékké teszi őket a katolikus egyházban , s éppen ezért nem kell olyan szolgálatra törekedniük , amelyre az Úr Jézus nem hívta őket .

Válaszok:
ancilla | 2016. május 18. 21:27

" sokan attól tartanak, hogy ha nők is betölthetik ezt a funkciót, onnan már nincs messze, hogy a miséző, esketési és temetési szertartást is végző papi rend tagjaivá váljanak."

Nesze neked szakértelem...
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, kedves Körmendy Zsuzsanna!

Válaszok:
Csomorkany | 2016. május 14. 11:25

A baj tényleg nem a dogmatikával van, mert dogmatika szintjén az is kérdés, hogy a diakónusok papok-e egyáltalán. A papság hármas fokozatáról beszélni csak a II. Vatikáni Zsinat óta általános, de a II. Vatikáni Zsinat meg nem határozott meg dogmákat.

Ezzel szemben úgy is lehet gondolkodni, hogy a diakónusok az egyház által kiválasztott laikus szolgálattevők, a püspökök pedig az apostolutód szolgálattevők, tehát a papok köréből az egyház által kiválasztott vezetők.

Tehát ha ennek a régebben divatos dogmatikai megközelítésnek alapján arra jutunk, hogy a papság szentségének nincsenek fokozatai, és a diakónusok semmilyen fokban nem részesedtek ebben a szentségben, akkor a gondolatmenet vége az, hogy akár hölgyeket is kiválaszthat az egyház diakónusi szolgálatra, mert az egyház választja ki.

A probléma az, hogy kizártnak tartom, hogy Ferenc pápa vissza akarna térni a II. Vatikáni Zsinat előtt divatos dogmatikai elméletekhez. Úgy érzi, még nem a falnál vagyunk, hanem lehet előre menni a liberalizmussal való párbeszédben. Pedig a liberalizmust csak a teljes egyenjogúság elégíti ki, sőt, a svéd leszbikus női püspök a valódi példa a liberális elvek egyházi alkalmazására. Hogyismondjamcsak, nekem nem sürgős. Talán pl. most azonnal kellene megállni, és megfordulni, hogynemondjam, megtérni.

Válaszok:
ancilla | 2016. május 15. 8:46

Egyetértek.
Csak egy kérdés:
Akkor hogyhogy nem merült fel a II. VZS előtt a női diakonátus?

Egyszer valaki erre azt mondta, hogy Sziénai Szent Katalinon és Avilai Szent Terézen kívül nem tud olyat :D

Nem úgy tűnik, hogy Ferenc pápa lezártnak tekinti a kérdést.
A szerző amatőr, az egy dolog. De egy valóban elhangzott dologról ír. Sajnos.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában