Segíteni, nem helyettesíteni a hívek lelkiismeretét!

2016. május 2. 16:23

Szabó Ferenc SJ
Reflexió
A szinódusi viták után Ferenc pápa olyan pragmatikus szöveget választott, mely ugyan nem forgatja fel a családra vonatkozó eddigi tanítást, de bizonyára kiábrándulást okoz mindkét fél, a haladók és konzervatívok számára egyaránt.

Jean-Baptiste Noé,francia történész, a kereszténység történetének szakembere[4], az Amoris laetitia közzététele másnapján megállapította. A szinódusi viták után Ferenc pápa olyan pragmatikus szöveget választott, mely ugyan nem forgatja fel a családra vonatkozó eddigi tanítást, de bizonyára kiábrándulást okoz mindkét fél, a haladók és konzervatívok számára egyaránt.

Roberto de Mattei[5] a konzervatívok tiltakozását fejezi: »katasztrofálisnak« nevezi dokumentumot, jóllehet – mint említi – a Hittani Kongregáció még javította, pontosította a vitatott doktrinális kérdéseket. Ilyen neveket, konzervatív véleményeket említ Velasio De Paolis, Caffarra és Burke bíborosok, akik határozottan Kasper és Schönborn bíborosok ellen voltak már a szinódusi munkák során, mert ők „megnyitották a kaput az elvált újraházasodottak előtt, és kanonizálták a »szituációs erkölcsöt”, amely normalizál minden házastársak módjára (more uxorio) együttélést.« Végül R. de Mattei idézi és osztja A. Schneider püspök kemény kritikáját (»Non possumus«, fentebb idéztem.).

Ute Eberl a Berlini főegyházmegye lelkipásztori gondozója; mint vendéghallgató részt vett a 2014-es rendkívüli családszinóduson. Az Amoris laetitia közzététele után(2016. ápr. 11-én) mondta el véleményét a dokumentumróla Vatikáni Rádió német nyelvű műsorában. Hangsúlyozza: a dokumentum zseniális, csodálatosan gyakorlati; nem a kazuisztika módszerét követi, nem tiltásokat fogalmaz meg, hanem perszonalista beállítottságú: a házasokat, a családokat teszi meg a lelkipásztorkodás főszereplőinek, nekik kell ezután az egyházmegyékben folytatniuk a szinódust.

Az AL-ban számos gyakorlati tanácsot olvasok a gyermeknevessel, a párkapcsolattal, a mindennapi családi élettel kapcsolatban, amelyek azt jelzik, hogy Ferenc pápa gyakorlati eligazítást ad szülőknek és lelkipásztoroknak.

Másik fontos szempont: a lelkiismeret szerepének és az egyéni lelkiismeret nevelésének egészen új hangsúlyozása./Vö. GS 16./ Nem csupán (az égből lehulló) normák ismétlése, hanem a lelkiismeret képzése, hogy a legkülönbözőbb konkrét helyzetekben helyesen dönteni tudjon. Ami az elvált újraházasodottak szentséghez bocsátását illeti (8. fej.) :az Amoris laetitia itt is (mint a homoszexuális hajlamú családtagok lelkipásztori kísérése esetében) nem a kazuistikából indul ki, hanem a perszonalista (személyekre szabott) etikát követi.

A pápa tehát irányt mutat: bizonyos esetekben, miután az elvált újraházasodottak a lelkipásztor segítségével megvizsgálták konkrét esetüket, lelkiismereti megkülönböztetés után – belső fórumon – arra következtésre juthatnak, hogy lehetséges a szentáldozáshoz járulás. A berlini főegyházmegye teológus nője és lelkipásztori kisegítője hozzáfűzte: Sokfelé gyakorlat, hogy a pap azt mondja: Én nem vagyok bíró a szentáldozási asztalnál. – Németországban ez a gyakorlat sok közösségben.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Születhetett-e volna olyan dokumentum, amely haladók és konzervatívok számára egyaránt elfogadható?

Aligha.

Mellesleg a pápának nem is az a feladata, hogy ezek között egyensúlyozzon.

Várjuk a teljes magyar fordítást.

Egy biztos: rég volt ilyen megosztó személyiség a pápai székben. Isten mentsen attól, hogy addig menjen, hogy az egyházszakadáshoz vezessen.

Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy olyan német, osztrák és olasz főpapok a fő éceszgéberei, akiknek egyházmegyéiben egyre inkább konganak a templomok az ürességtől, szemináriumaikban pedig kispap szinte alig.

Egy olyan egyház, amely erkölcsi szabályrendszerének fölpuhításával igyekszik "segíteni" az embereknek, nemcsak azok morális romlását támogatja, de saját pusztulását, elértéktelenedését is előidézi.

Szóval lehet Ferencnek celebeskedni, de ettől még lassan, de biztosan rohad az Egyház, amit ilyen liberális reformokkal nem lehet gatyába rázni, sőt...

(Többek között) az a baj, hogy az elváltak és újraházasodottak a történetnek csak egy pici szelete. Sokkal nagyobb tömegben vannak azok a fiatalok, akiket a párjuk nem kíván elvenni, vagy akik nem hajlandóak elvenni a párjukat, pedig egyházilag semmi akadálya nem volna a házasságkötésnek. Akkor a papok erre is bólogassanak, hogy minden OK, éljetek csak együtt?

Válaszok:
ancilla | 2016. május 2. 22:08

Ezzel a logikával... majd a lelkipásztorukkal közösen szépen megbeszélik, és akkor minden rendben lesz.

Szerintem ez tragikus.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. május 3. 5:58

Mondjuk az is elég tragikus, hogy egy esküvőre olyan másfél millával kalkulálnak a párok. Ezt meg a gyakorikérdéseken olvastam egy helyen. Szóval tényleg nincs ez rendben az egész kultúránkban sem, mert ha másfél milla, akkor a katolikus esküvő az felső középosztálybeli luxus. De nem hiszem, hogy az áldozás elvtelen engedélyezése bárkinek bármit megold, vagy hogy itt volna az áttörési pont...

Válaszok:
ancilla | 2016. május 3. 21:18

Mondjuk, hogy az inkább szomorú - ha tényleg igaz. Nekem van azért ellenkező tapasztalatom is.

A másik, na az a tragikus. És az is, hogy itt most magyarázgatják egyesek, hogy mikor nem is olyan nagy bűn a házasságon kívüli kapcsolat. Na ne már.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. május 4. 6:02

Az szomorú, ha van, aki ki is adja a másfél millát (100 fős, egész estés lagzi esetén reálisnak tűnik, ha mindent a pár vagy az örömszülők fizetnek).

Az viszont tragikus, hogy sok pár számára ez átugorhatatlan léc, és azt képzelik, hogy Isten a sors, vagy mittomén ki vár tőlük másfél millás pénzkiadást ahhoz, hogy törvényesítsék életállapotukat.

Persze az viszont igaz lehet, hogy az a tényleg rengeteg fiatal, akit ez tart vissza, amúgy sem koptatná túl gyakran a templom küszöbét.

De az meg megint szomorú, hogy a templombajárás mint olyan kezd a fiatalok körében felső középosztálybeli luxussá alakulni.

Válaszok:
ancilla | 2016. május 4. 21:51

Szerinted miért van az, hogy mégis sokan többféleképpen értik a megfogalmazásokat? Miért nem lehet az AL nyelvezet az "igen-igen, nem-nem"?
Miért????

Válaszok:
ancilla | 2016. május 4. 21:46

Ez a kérdés (esküvő anyagi vonzata) olyan, amin a családban, a helyi egyházközségben lehetne segíteni, ki (és meg) lehetne beszélni.

Nincs köze ahhoz, ami itt a fő probléma. Illetve más a nagyságrendje. Szerintem.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. május 5. 7:26

Teológiai szinten ott látok problémát, ahol a derék Cornelius Jansen és követői. A "legföljebb meggyónom" - c. gyónói hozzáállásban.

Szóval a házasságon kívüli együttélésnek, mint bűnnek a földerítéséhez két egyszerű kérdés kell: "Együttéltek?" "Igen." "Házasok vagytok?" "Nem." "Akkor nem áldozhattok."

Jó, legyen így, az egyház hagyománya tényleg ezt mondja. De akkor miért áldozhat valaki, akinek a bűne sokkal súlyosabb, csak esetleg kevésbé deríthető föl nyomozati eszközökkel. Pl. ha egy gyónó csak egyenes gyóntatói kérdésre vall be egy abortuszt, akkor nem könnyű kideríteni, hogy bánja-e tényleg, vagy csak fölsorolta, "ha már megkérdezték"-alapon. A gyóntató köteles a jót föltételezni, mehet áldozni, és ha tényleg nem őszinte a bűnbánata, vár rá a következő abortusz.

Szóval az objektív bűn és a szubjektív bűnbánat mindkét irányban kívülállókat elképesztő mértékben kileng. A legtipikusabb, hogy ugyanazoknál az embereknél. Jansen ezért azt kérdezné tőlünk, hogy biztosan jó ötlet volt a tömegessé tett szentáldozás? A szentáldozást nem csak az őszinte bűnbánat kívülről is jól érzékelhető érzelmi, stb. jelei esetén kellene megengedni mondjuk évente egyszer?

Válaszok:
ancilla | 2016. május 5. 22:58

Adja Isten, hogy jól lásd a dolgot.
Én egy kicsit borúlátó vagyok, szégyenkezem is emiatt.
Mindenesetre az idő majd megmutatja, mi a valódi helyzet.

De mennyire egyetértek!
Nagyon nehéz kérdés... de kérdés!

Köszönöm a hozzászólást!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés